Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Nagy Margit: Két késő római kori fegyveres sír az aquincumi canabae nyugati szélén 231-315

NAGY MARGIT hasonlítanak leginkább. A torzított koponyájú simmeringi halott mellé igen nagy méretű, aszimmetrikus íját (hat csontlemez maradt meg), háromélú vas nyílcsúcsokat tartalmazó tegezét és egy besimított díszű korsót is eltemettek.

30 Sajnos, a Bécsi úti íjcsontok töredékessége miatt nem állapítható meg, hogy egyenlő karú vagy aszimmetrikus íjhoz tartoztak-e. Nem tudjuk annak az okát, miért nem csiszolták le az íjcsontok felületét. Az avar kori íjcsontok csiszoltak és a használattól kopottak. Az aranylemezzel borított íjlemezek durva felületét a fémborítás eltakarta, azonban nem minden íjat vontak be arannyal. Az észak-kazakisztáni Küzül-Adür környéki barlangban eltemetett, magas rangú hun méltóság íjának csontlemezein a megmunkálás nyomait éppen úgy csiszolás nélkül hagyták,

31 mint a Bécsi úti csontok felületét. Visszatérve elemzésünk kiindulópontjára: arra a kérdésre, hogy az 1943-as leletek előkerülhettek-e egy sírból, igennel lehet válaszolni, mivel a tárgyak beilleszthetők a késő római - kora népvándorláskorból ismert típusok közé. A temetés idejének pontosabb meghatározására azonban jelenleg csak a hunokkal kapcsolatba hozható, 4. század utolsó harmadára és az 5. század első évtizedeire keltezhető íjcsontok alkalmasak. Jaroslav Tejral a wien-sirnmeringi harcost a római szolgálatba állt barbárok egyikének tartja,

32 ilyen katona lehetett a Bécsi úton eltemetett íjas férfi is. II. ÚJLAK, BÉCSI ÚT 42. 1993 augusztus-szeptemberében Újlakon, a Bécsi út - Szépvölgyi út kereszteződésének északi oldalán, a 38-42. telken, Márity Erzsébet ásatásán késő római kori kőlapos sírok kerültek elő (1. kép 1,2; 1. kép 2,2). A feltárást a régésznő halála után Patrice Bertin folytatta, aki 1997-ben megjelent előzetes jelentésében foglalta össze az ásatás legfontosabb eredményeit.

33 A területen rézkori és római kori objektumokat találtak. A telek keleti szélén, közvetlenül a Bécsi út mellett, egy É-D-i irányú római útszakaszt figyeltek meg. A római út keleti oldalán négyszögletes alaprajzú sírkerteket és később rájuk épült, ismeretlen korú és rendeltetésű építménye30 SZÁMÉIT 1984.152. További íjcsont leletek Ausztriából: Wien 1 és Wien 3, Klosterneuburg, Carnuntum. Wien-Simmeringről legutóbb: BÓNA 1993.10,161, 212-213, 2. rajz. 31 BÓNA 1993. 16, 213, 5. rajz; ZASZETSZKAJA 1994. 35-36, Tab. 36, 2-11. 32 TEJRAL 2003. 506-507. 33 MÁRITY 1993. 34; BERTIN 1997. 18-25. A három kőlapos sír dokumentációját Zsidi Paula főigazgató h. engedélyével Hable Tibortól kaptam meg. A publikáció lehetőségéért és mindkettőjük segítségéért e helyen is köszönetet mondok. 234 ket tártak fel

34 (6. kép). A terület teraszosan emelkedő nyugati oldalán a római kori beépítés nem volt megfigyelhető; itt a rézkori telepjelenségek bolygatatlanul megmaradtak. Mivel ezen az oldalon a római építkezések nem pusztították el a korábbi településnyomokat, ezért Bertin arra következtetett, hogy a nyugat felé emelkedő, beépítetlen rész a canabae szélét jelentheti. A három kőlapos sír a 42. sz. telek északi oldalán, a feltárt római út és a római vízvezeték között, a Bécsi úttól 39 m-re, a sírkertek sorától mintegy 17,5 m-re nyugatra, egy teraszszerű magaslaton, különböző mélységekből került elő (7. kép). A kőlapos sírok között fölbe ásott temetkezések is lehettek; egyről biztosan tudunk. Márity Erzsébet 1993 aug. 26-i helyszíni feljegyzése szerint az 1. sírtól északra „tégla- és kőomladékok között kőlap, talán szarkofág fedőlapja lehet. A gépi markoláskor [az 1. sír] keleti oldaláról barna mázas korsó, szürke edény és emberi csontok kerültek elő".

35 A helyszíni fotók alapján megállapítható, hogy a három kőlapos sír közül kettőt másodlagosan felhasznált kövekből állítottak össze. Bertin leírása szerint az 1. és a 3. sír kirabolt temetkezésnek bizonyult, a 2. sírban fegyveres férfi bolygatatlan csontvázát találták meg (8. kép 1). Az első ásatási jelentés a sírkerteket és a kőlapos sírokat egy „a 3. század végén induló temetőnek' határozta meg. A római út keleti oldala melletti, kirabolt sírokból álló temető kora azonban - publikált leletek hiányában - egyelőre bizonytalan. A temetőt, az innen előkerült sírkövek és egyéb kőemlékek előzetes értékelése szerint

36 már a 2. században használták. A kőlapos sírok közül kronológiai támpontot adó leletek (4. század elejéről való érem) csak a 2. sírból kerültek elő. A helyszínrajz és a kőlapos sírokat in situ ábrázoló fotók alapján megállapítható, hogy a legmélyebben fekvő 1 sír volt legközelebb a római úthoz; mintegy 5 m-re nyugat felé, a feltárt útszakasz meghosszabbítása mellett (6. kép; 8. kép 1). Az 1. és a 3. sírról leírás és sírrajz az ásatási dokumentációból nem került elő. A helyszínen 34 BERTIN 1997. 18-25, 4. kép, római rajztár, 6881/97 Ltsz. Az épületeket, egy rajzban közölt edény alapján az Árpád-korban is használták: BERTIN 1997. 24, 8. kép (téves kormeghatározással). A Bertin által összeállított adattári ásatási jelentés összesen 17 négyszögletes sírkert feltárásáról számolt be: BTM Adattár, 1820-97. 35 Márity Erzsébet naplójának másolatát Hable Tibortól kaptam meg 2003 júniusában. A kőlapos sírok közti temetkezést Bertin nem említette: BERTIN 1997. 24,4. kép. A földsír két edénye egyelőre azonosítatlan. 36 SZIRMAI 2003. 242, Abb. 11.