Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Daróczi-Szabó László: Állatcsontok a Teleki palota törökkori gödréből 159-166

DARÓCZI-SZABÓ LÁSZLÓ A kiskérődzők csontjainak több mint 10%-át (95 db.) astragalusok (csigacsontok) alkotják. Ez a magas arány kérdésessé teszi, hogy a csontok valóban mind konyhahulladékból származnak, vagy a háztartás mellett valamilyen műhely is működött, amely csontokat (is) használt alapanyagnak. Összesen 4 db. megmunkált kiskérődző csont került elő (2-3. kép), ezek mind astragalusból készültek. Ez semmiképpen nem lehet véletlen egybeesés, de ugyanakkor a megmunkált darabok igen kis részét képezik az összes astragalusnak, felvetve a kérdést, hogy azok valóban műhelyhulladékból származnak-e. Az astragalusok magas számának egy másik magyarázata lehet, hogy igen tömör, jó megtartású csontnak számítanak, amelyek nagyon ellenállnak a különböző tafonómiai hatásoknak. Ezt a magyarázatot azonban cáfolja, hogy a hasonlóan ellenálló csontok (pl. az ujjpercek, amelyekből ráadásul jóval több található az állat csontvázában) nem kerültek elő ekkora mennyiségben. A legnagyobb számban előkerült kiskérődzőcsont, a jobb oldali astragalusok alapján megállapítható, hogy legkevesebb 59 egyeddel kell számolnunk. BAROMÉ Bár a baromfikat egyben tárgyalom, mindenképpen ki kell hangsúlyoznom a házityúk jelentőségét. A lelőhely anyagában összesen 863 darab (41,7%) baromficsont került elő, ezen belül 854 (41,2%) házityúk és 9 darab (0,5%) házilúd. A tyúkcsontok igen jó állapotban maradtak fent, így lehetőség a legkisebb egyedszámításra. Legnagyobb számban bal oldali humerusok (vállcsontok) kerültek elő, ezek alapján kiszámítható, hogy legalább 42 tyúk csontjai hevertek a kútban. A nemek elkülönítése mindössze a „sarkantyú" alapján megkülönböztethető tarsometatarsusok alapján lehetséges. 24 kakas tarsometatarsusból 12 származott a madár jobb oldaláról, így kijelenthető, hogy legalább 12 kakas volt az anyagban.

3 Annak ellenére, hogy a kakascsontok elméletileg nagyobbak és vaskosabbak a tyúkcsontoknál, a meghatározott kakasok csontjai semmivel sem voltak erőteljesebbek a tyúkoknál, így a tarsometatarsusokon kívül nem volt lehetséges a nemek elkülönítése. Ha a kiskérődzőkre azt mondhatjuk, hogy tartásuk olcsó és húsuk a szegényebb rétegek számára könnyebben elérhető volt, akkor ez a baromfikra fokozottan érvényes. A tyúk a legelső háziasított madár volt a történelemben. Legfontosabb előnyei 3 Bal oldali csak 11 db volt, 1 töredékről lehetetlen volt megállapítani hogy melyik oldalról származott. a többi háziszárnyassal szemben a szaporaság és az igénytelenség, amely révén mindenki számára könnyen tartható és szaporítható volt. Ezekkel a tulajdonságokkal magyarázható, hogy nagy számban tartották, és szívesen fogyasztották. A házilúd szintén rendszeresen előfordul a középkortól kezdve a lelőhelyeken, azonban mivel igényesebb és kevésbé szapora, jelentőségében mindig elmarad a házityúk mögött. Annak ellenére, hogy a kiskérődzők és a baromfik nagy számából arra következtethetünk, hogy a hulladék egy szegényebb csoporttól származik, figyelembe kell venni, hogy elszigetelt jelenségről van szó. Emiatt óvakodni kell a messzemenő, általánosító következtetések levonásától, mivel könnyen előfordulhat, hogy a hulladék egy olyan család konyhájából származik, amelyik egészen egyszerűen jobban szerette a kiskérődzők és a baromfik húsát mint a marhahúst. Ezt a feltevést erősítheti, hogy nem valószínű, hogy a Várban olyan szegény családok laktak volna, amelyek nem engedhették meg maguknak a marhahúsnak legalább a megvásárlását. SZARVASMARHA A lelőhely harmadik legjelentősebb állata a szarvasmarha (190 töredék, 9%). Fontossága messze alulmarad a juh/kecske és a baromfi mögött. Kérdéses, hogy a jelenség magyarázata a táplálkozási szokásokban keresendő, a területen élők anyagi lehetőségeiben, vagy pedig abban, hogy a török elleni felszabadító háborúk során a magyar szarvasmarha-állomány folyamatosan pusztult, addig, amíg teljesen el nem tűnt, legalábbis a császári biztosok 1695-ös, hivatalos jelentése szerint.

4 Sajnos a marhacsontok olyan mértékben töredezettek, hogy egyetlen értékelhető adatot sem sikerült felvenni róluk, így nem állapítható meg az egyedek átlagos marmagassága vagy típusa. A lelőhely kevés megmunkált csontjának egyike egy szarvasmarha hosszúcsontból kialakított késnyél, amelyiken még megfigyelhetőek a kés vasának rozsdafoltjai (4. kép). HÁZIMACSKA A lelőhelyen viszonylag nagy számban kerültek elő macskacsontok (Összesen 60 darab, a meghatározható anyag 3%-a). A házimacska sohasem számított gazdasági haszonállatnak, ilyen szempontból legfennebb a rágcsálóirtásban volt haszna. Ugyanakkor nagy számban élhettek a Vár területén, köszönhetően a nagy szaporaságuknak. 4 BÖKÖNYI 1958. 460. 160