Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Dobrovits Mihály: A Szent György téri török talpastál feliratai és értelmezésük 153-157

DoBROviTS MIHÁLY £pu if) „engedelemmel" Ezt olvashatjuk ahelyett, hogy «üub V] „engedelmével" A talpastál külső oldalán négy, egymással összefüggésben nem lévő szöveg található. Ezek közül az egyik kisebb, a tál peremével párhamosan haladó betűcsoport világosan egy név c

Ahdu Cabbâr c

âlim f -J . « • Kérdés azonban, hogy ez kinek a neve. Ezen kívül három, egymással össze nem függő, s meglehetősen nehezen értelmezhető török versrészlet található. Ezeket az alábbi formában olvashatjuk: ü^ J^ J^ f^P dedim dilber

3 nedir hâlin dedi elhamdùïillâh Fordítása: Mondtam: „Hogy vagy kedves?" Mondta: „Allahnak legyen hála!" uO^ ^JÍ J^ ter biçâre[nin] elinde delildir bum yazan okuyananun kavlidvf Fordítása: Minden szerencsétlen kezében bizonyíték ki ezt írta, az olvasó szava ez. A vers logikája megkívánna még egy negyedik, lezáró sort, de az hiányzik. 3 Prof. Dr. Hakki Önkal olvasatában dilin. Ilyen szó a török nyelvben nincs. A szövegben ugyanakkor világosan kivehető az arab írás be betűjének egy alsó diakrtikus pontja, s a re (j) balra alulra elhúzott szára, amely benyúl a nedir ('mi az') szókezdő nun-ja alá. Valószínűleg e betű felső diakrfkus pontja lehetett e tévedés oka. A szöveg írója egyébként az i/i illetve y hangértékben használt arab ya (ti)betű két alsó diakritikus pontjátminden esetben kitette. 4 Prof. Dr. Hakki Önkal olvasatában diliyle ('nyelvével' illetve 'szívével'), és kavliyle ('szavával'). Ugyanakkor a szóvégi he jobbra visszakanyarodó vonala helyett mindkét esetben kivehető egy elkapkodva írt daZ-lal összeérő re betű balra lefelé elhúzódó vonala. 154 A harmadik vers, amelybe belelóg a talpastál pereméből kitört darab, gyakorlatilag olvashatatlan és értelmezhetetlen. A törés végénél világosan kivehető ez vav ( j) és egy nun (ù) betű. Ezek előtt pedig egy megsemmisült betűhöz tartozó diakritikus pont látható. Tekintve, hogy az előző versben hasonlóan írták az okuyanun ('olvasónak, olvasóé') szót, így itt is megkísérelhetünk egy -nun rekonstukciót adni. Ennek értelmezésére később visszatérünk. Az ezt követő szó nyomai kivehetők, de olvashatatlanok és értelmehetetlenek. A vers második sora szintén egy töredékes -sin betőcsoporttal kezdődik. Ezt követi egy, a harmadik sorba is áthúzódó arab eredetű kifejezés: estagfir ullâh ('kérd Allah bocsánatát!'). Â\ E töredékből csak ennyi fordítható: Mondta: „Kérd Allah bocsánatát!" Ezt a kifejezést akkor illik használni, ha valaki netán túlzott dicséretét kívánjuk udvariasan megköszönni, mondván, hogy e dicséret csak Allahot illetheti. Ebből illetve a dedi ('mondta') bevezető formulából sejthető, hogy ez is, akárcsak az első verspár a török költészetből jól ismert szerelmi párbeszéd lehetett. E versek nem tarthatnának igényt semmilyen különösebb figyelemre, hacsak nem tekintünk egy olyan, a szövegekben két helyen is előforduló helyesírási anomáliát, amely a török írásbeliség történetében jószerivel egyedüli kivételnek számít, azonban jól mutatja a török nyelv korabeli állapotát, s ezzel darabunk datálásához is segítséget nyújthat. A szöveget leíró személy a hâlin ('állapotod') és az okuyanun ('olvasónak, 'olvasóé') szavak ragjait az arab írás nun betűjével írta, ahelyett, hogy e ragok régebbi, nazális en-nel való ejtésére (ÍJ) utaló kef (<A) betűt használta volna. Márpedig, ha a nazális n a török fonetikából el is tűnt, a helyesírás egészen a kemáli írásreformig megtartotta. A szövegben mindezek ellenére ezt láthatjuk (1. kép): hâlin, ehelyett, hogy illetve okuyanun, ehelyett, hogy