Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére
Dobrovits Mihály: A Szent György téri török talpastál feliratai és értelmezésük 153-157
A SZENT GYÖRGY TÉRI TÖRÖK TALPASTÁL FELIRATAI ÉS ÉRTELMEZÉSÜK Ez az íráskép annyira szokatlan, hogy az olvasó első pillantásra nem is akar hinni a szemének. Emendálási lehetőségünk azonban nincs, lévén, hogy az írás készítője minden esetben kitette a nun (ú) felső diakritikus pontját, valamint nun betű szóvégi illetve önálló alakjaihoz valamelyest hasonló ya (<_S) betű két alsó diakritikus pontját, az arab hagyományt követve, azokban az esetekben is kitette, amelyek esetén a török helyesírás szerint azt elhagyták, nevezetesen annak szóvégi és önálló alakjaiban. Ezt világosan láthatjuk a bum ('ezt', mai alakjában bunu) és a dedi ('mondta') szavak esetén (ld. NYÉKHELYI 9. kép 1-2, jelen kötet). E jelenség magyarázatául aligha szolgálhat az, hogy írnokunk annyira vallásos és annyira jómódú lett volna, hogy tanulmányait a birodalom arab nyelvű tartományaiban végezte. Különösen, hogy a Korán szövegében is hibát ejtett. Sokkalta valószínűbb, hogy Evliya Çelebi azon megjegyzésében kereshetjük ennek okát, amely szerint Buda lakói bosnyákok, akik jól tudnak magyarul, de a török nyelvet bizony sajátosan beszélik. 5 Magyarán, arra gondihatunk, hogy szerzőnk a Korán-iskolában eltöltött tanulmányai során szépen megtanulhatott ugyan írni, de nem rendelkezett magasabb műveltséggel, a helyesírás szabályai helyett a hallására támaszkodott. Ezzel viszont nagy segítségünkre van a tárgy datálását illetően. Ami a nazális n hangnak a beszélt török nyelvből való eltűnését lleti, azt épen a 17. század második felére szokás tenni. így például, Balassi török bejtjeinek latin betűs szövegeiben még magától értetődően ezt olvashatjuk: Alem chiczegi dereriseng bir g 'üle degmez „Ez széles világon mennyi virág vagyon mindaz nem ér égi rózsát" vagy éppen Y ne ebrulereng kurmis tiemanj „Ismét felvetette szemöldökébe szép szemének idegét" Ezekben az idézetekben a dereriszeng és az ebrulereng alakok jól mutatják a nazális n meglétét. Mai alakjuk derer isen illetve ebrulann lenne. Balassi további adatainak felsorolását nyugodtan mellőzhetjük, lévén, hogy e szabály alól nála nem láthatunk kivételt. A 17. század harmadik negyedéből, 1668-ból és 1672-ből azonban két olyan nagy tömegű, didaktikus céllal íródott, latin betűs, magyarországi szövegemlékkel rendelkezünk, amelyek világosan mutatják e 5 KARÁCSON 1904. p. 252. változás végbemenését. Illésházy Miklós (1653-1723) Dictionarium turcico-íatinum című munkája 1668-ban, Bécsben keletkezett, napvilágot azonban csak két évszázaddal később, Németh Gyula jóvoltából láthatott. 6 Harsányi Nagy Jakab (1615-1677 után) Colhquia Famüiaria Turcico-Latina című munkája 1672-ben jelent meg a brandenburgi Köllnben, jelenleg Hazai György feldolgozásából ismerjük. 7 Illésházy Miklós adataiból világossá válik, hogy a szerző a grammatikai paradigmák esetén még nazális n-nek, azaz -ing és -ung formában írta a genitívusz ragjait. 8 Más esetekben azonban a -(n)un és a -(n)on formákat használta. 9 Németh szerint Illésházy munkájában a személyes névmások ragozása a legeltérőbb. Párhuzamosan használja a baga ('nekem' < baya, a mai irodalmi nyelv szerint bana), a szana ('neked' < sarja, mai irodalmi sana) és az onga és ona ('neki' < ana, mai irodalmi ona) alakokat. 10 Álljon most itt néhány Illésházy munkájából kiragadott példa, Németh Gyula átírásában, zárójelben Németh kiadásának lapszámaival: var-dur sizun ile bir sey suileme „Es gibt etwas mit Ihnen zu besprechen." (p.31). mumç"in deil-dur ban(n)a erçen kalkma „Für mich ist es unmöglich, früh aufzustehen." (p. 32). iç"erum sizun säglogone, sizun merametünüze „Ich trinke auf euere Gesundheit wegen euren Güte." (p. 53). Ugyanakkor még megtalálhatók nála olyan formák, mint például az elimlering (der Wissenschaften') akrabungh ('des Skorpions), hazanung ('der Tugend'). Teljesen más a helyzet Harsányi Nagy Jakab munkájával. Az ő példái ebben a tekintetben szinte kivétel nélkül a mai irodalmi ejtést követik. Példáinkat hazai kiadásának oldalszámai szerint idézzük: Emma kim Tangrie karfii kor (gielür)? At, quis ausit Deo reluctari. „Aber wer kannt sich Gott widersetzen?" (pp. 36-37). Ezzel az egy esettel szemben másutt az alábiakat láthatjuk: Enfionra neje varur ortalik, Quid tandem fiet? „Wohin führt letzten Endes die Welt?" Konak Allahundur. Hospitium Dei est. „Die Herberge ist Gottes." (p. 66). 6 NÉMETH 1970. 7 HAZAI 1978. 8 NÉMETH 1970.19. 9 „Das Genitivsuffix ist nach den Rudpmenta] -ing und -ung (77' ff., 80 v ), in den anderen Teilen -(n)un, -(n)on.", Németh: Die türkische Sprache, p. 20. 10 Németh: Die türkische Sprache, p. 20. 155
