Budapest Régiségei 37. (2003)

Altmann Júlia - Bertalan Vilmosné - Kárpáti Zoltán: A budai (óbudai) társaskáptalan Péter temploma 39-62

A BUDAI (ÓBUDAI) TÁRSASKÁPTALAN PÉTER TEMPLOMA lén, több részletben 13,5 m hosszan feltártunk egy erősen visszabontott kelet-nyugati falat, amelynek átlagos szélessége 1,90 m volt. A kiszedéshez csat­lakozott egy habarcsos szint (103.77), de a faltól kb. 2 m-re északra előkerült egy kőlapokkal burkolt szint (103.90). A lapok mérete nagyjából luîm­es volt, elhelyezésükkor észak-déli irányú sorba rendezték, a kelet-nyugati iránynál nem ragasz­kodtak a függőleges sorokhoz. Ezen területen 3 sort, majd ettől északkeletre még 7 sort, illetve habarcsos lenyomatát sikerült megfognunk. így a kőlapos burkolatot, illetve lenyomatát a déli faltól északi irányban mintegy 17 méteren követhettük. Jelen munkában a területen folyó római kori ása­tásokra nem térünk ki, de az ásatási terület északi sávjában ez elkerülhetetlen. Feltárásra került egy épület kelet-nyugati irányú fala, amelyet a falsíko­kon túlnyúló pillérek tagoltak. A fal és egy pillér kiszedett állapotban maradt meg, de ettől nyugatra következő pillért csak visszabontották és ráépí­tettek egy 1.90 x 1,60 m-es téglalapalakú pillét. A pillér alapozásához csatlakozott 103.95-ös szinten a kőlapos burkolat. Itt így sikerült feltárni a középko­ri épület egy osztópillérét, mely az épületet délről lezáró faltól 7 m-re került elő. A középkori épületet lezáró, visszabontott déli faltól déli irányban végzett feltárásunkkor zömében bolygatott sírréteg került elő. Az ásatásokat 1989-90-ben a Fő tér 1. nyugati udvarán folytattuk. Szelvényeink déli részén meg­egyezve a Fő téren talált szinttel (103.77) előkerült a kőlapos burkolat alapozása, sajnos elég töredezett formában, déli és keleti irányban nyomon követhe­tő volt egy falsarokig, amely a középkori épület dél­keleti lezárása lehetett. Mindkét fal az eddigiektől eltérően az 1 méteres falszélességet alig érte el, alapozása 103.00 szintről indult. A faltól déli irány­ban (csak erre dolgoztunk) az alsó sor kivételével bolygatott sírréteg került elő. A kőlap-, illetve habarcsos alapozásától északra épülettörmelékes réteg alatt leszakadt faltömbök és egy keskeny (70 cm-es) kelet-nyugati irányú fal került elő, amely a szűzföldre volt alapozva (101.72). A fal északi oldalának alján vakolásnyomok voltak, amelyek belső helyiségre utalnak. Keleti irányban húzott szelvényeink két részre váltak: északi fele fehér, nagyköves, épülettörmelé­kes volt, egyértelműen falkiszedés nyoma, déli felé­ben az épületbontás szintjétől induló, elkeskenyülő réteg alatt vastag, bolygatott sírréteg került elő. Az épülettörmelékes réteg alatt egy enyhén ívelődő 2 m széles kiszedett fal került elő, amely a szűzföldre volt alapozva. Északi felében kisebb szakaszon mintegy 50 cm magasságig megmaradt falon vakolásnyomok voltak megfigyelhetők. A falhoz ízesülve, illetve több ponton a szűzföldre alapozva kőlapos burkolat nyomai is előkerültek (101.72 szinten). Az ásatások alapján valószínűsíthető, hogy a Fő téren és a Fő tér 1. udvarán előkerült objek­tum az óbudai prépostság első, Szt. Péter apostol tiszteletére szentelt templomával azonosítható. A templom déli hajófala azzal a közel 2 m széles kelet-nyugati fallal azonos, amelyet a téren 15 m hosszan erősen visszabontva találtunk. A faltól délre sírok kerültek elő, északra pedig az az 1 x 1 m-es nagy kőlapokból kialakított burkolat, amely a templom hajójának lehetett a padlója. A kőlapokat, illetve habarcsos alapozásukat majdnem 27 m szé­lességben (észak-déli irányban) és 47 m hosszan (kelet-nyugati irányban) tudtuk követni. A kőlapok a 103.90 körüli szinten feküdtek, habarcsos alapo­zásuk pedig 103.75 körüli szinten. A hajó válla valószínűleg azzal a falsarokkal azonosítható, melyet a Fő tér 1. udvarán találtunk. A fal keskeny, 1 méteres vastagsága nem egyezik az eredeti falszélességgel, de valószínűleg az itt álló korábbi fal helyén épült újjá. Ezt támasztja alá, hogy a kőlapos burkolat, illetve lenyomata a falig tartott és a fal déli oldalánál már a temetkezési réteg jelentkezett. A faltól keletre azonban nem folytak ásatások. A templom félköríves szentélyzáródását az udvaron feltárt 2 m széles kiszedett fal vonala adja. A faltól délre és keletre közel másfél méter vastag olyan bolygatott sírréteg húzódott, amelyet szinte kibontani sem lehetett. A szentélyen belül az alkápolnát tártuk fel a kápolnába levezető folyosó falával. Az alkápolna kőlapokkal burkolt szintje (101.72) a hajó padlószintjéhez képest kb. 2 m-rel volt mélyebben, de ha arra gondolunk, hogy a szentély általában emelt szintű, a különbség ennél nagyobb lehetett. A templom rekonstrukciója hiányosságai miatt elég nehéz. Bár a feltárások sok részletben, Berta­lannéval együtt évtizedekig folytak, a sok korlátozó tényező miatt nagyon sok, alapvető fontosságú meghatározó részlet hiányzik. A templom mintegy 60 m hosszúságban és 20 m szélességben volt követhető, de északi és nyugati falát nem ismerjük. A hajó osztása is kérdéses. A megtalált pillér alapján háromhajós bazilikának is elképzelhetjük, hiszen a padlóburkolat kőlapjai csatlakoztak a pillérhez. Ha a kiszerkesztéshez a pillér és a déli fal közötti távolságot vesszük alapul 5 pillérpár tételezhető fel a hajó hosszában. Széles­ségének kiszerkesztésében is ezt a méretet vettük alapul, azonos oldalhajó és kissé nagyobb főhajót 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom