Budapest Régiségei 37. (2003)

Altmann Júlia - Bertalan Vilmosné - Kárpáti Zoltán: A budai (óbudai) társaskáptalan Péter temploma 39-62

ALTMANN JÚLIA - BERTALAN VILMOSNÉ - KÁRPÁTI ZOLTÁN ban Székesfehérvár és Esztergom királyi alapítású bazilikájával (Medium Regni területe, KUBINYI 2000. és DERCSÉNYI 1943.), és egyben megadják a háromhajós templom építésének idejét a 11. sz. 70-es évei és a 12. sz. második fele között. A legkorábbi faragványok bizantinizáló, a helyi művészeti ízléshez igazodó, azzal ötvöződött palmettás és szalagfonatos díszítésűek. Ennek a csoportnak Magyarországon a Közép-Duna vidékén több jelentős együttesét ismerjük: Veszprém, Pilisszentkereszt, Sárvár, Dombó (Rakovac), Bodrogmonostorszeg, Visegrád esperesi templom, egy-két darab a tihanyi és a feldebrői altemplomból.

10 Az elsősorban klasszikus formákat követő második csoport akantuszlevelekkel, csavart oszlopokkal díszített." Ez a csoport mutatja a faragásában és részletformáiban a legtöbb variánst. A faragványok elsősorban építészeti elemek, oszlop, pillérfejezetek, külső és belső párkányok, a kapuzat oszlopaihoz tartozó fejezetek, tehát a háromhajós templom építészeti elemei. A templom belső berendezéséhez, mint a szentélyrekesztő, szószék, oltársátor tartozhattak azok a töredékek, melyek a 12. század közepéhez, illetve a templom építésének befejezéséhez köthetők.

12 A Péter templom a kiszerkeszthető alaprajzában: háromhajós, széles főhajó, mely félköríves szentéllyel záródik, egyenes mellékhajó záródással, kereszthajó nélkül, nyugati előtemplommal, rokon a székesfehérvári királyi bazilikának alaprajzával (mely 1038ban még nem kész). Továbbá azonos a két templom alaprajzában, hogy a sávalapozások belső síkja egy vonalba esik az apszis külső falának síkjával. A két templom méreteiben is majdnem azonos (Westwerk nélkül).

13 A kereszthajó nélküli, nyújtott szentély, alatta altemplommal, kéttornyos nyugati lezárással egy másik alaprajzi típushoz köthető, melynek egyik jelentős példája az 1101. körüli dömösi templom.

14 A leletmentések és ásatások felmérését a Budapesti Műszaki Egyetem Geodéziai Tanszékének munkatársai: Kallach Ferenc, Noéh Ferenc, Szesztai Attiláné, Varga József, Vándor Andrásné, Völgyesi Lajos és Simonyi Gyula készítették. Metszetrajzok: Illés Anna, Láng Andrea, Arnóti Zsuzsa. Rajzok: Kuczogi Zsuzsanna. Fotók: Molnár János, Bakos Margit, Tihanyi Bence. A leletmentéseknél 1980-81-ben a régész munkatárs Nagy Ildikó volt. BERTALAN VILMOSNÉ 10 TÓTH 1994. 54-114. 11 DERCSÉNYI 1943; MAROSI 1978; TÓTH 1994. n LEVÁRDY 1969.161-168. 13 Biczó 2001. 283-295.; BICZÓ-TÓTH 14 GEREVICH 1979. 293-305, GEREVICH 1983. 386-398. A BUDAI KÁPTALAN Az Árpád-híd bővítésekor lehetőség nyílt arra, hogy 1982-ben kisléptékben, majd 1983-84-ben viszonylag nagyobb arányban feltárásokat végezhessünk a Fő téren. Bár Bertalan Vilmosné korábbi feltárásaihoz kapcsolódva szerettük volna a munkákat folytatni, de kizárólag a tér közepén dolgozhattunk. Itt is korlátozásokkal, mert a műemlék gázházat és környékét, valamint a nagyfeszültségű vezetékeket és környékét ki kellett hagyni. Ennél azonban az összefüggések vizsgálata szempontjából sokkal lényegesebb, hogy a téren körben a közlekedést biztosítani kellett. Az ásatásokat a tér középső részének északnyugati részén kezdtük. Két koraközépkori kváderfalú épület sarkát találtuk meg, melyeket a korábbi, visszabontott római kori falra alapoztak. A két épület között feltehetőleg eredetileg sikátor húzódott. A kelet felé eső épület délnyugati sarka esett szelvényünkbe. Az épület nyugati falát két fal összeépítésével alakították ki, így az átlagos falvastagság 1,30 m-es lett. Ez a fal összeköthető a már Bertalan Vilmosné által megtalált falszakasszal. így az általa 3. számúnak nevezett épület nyugati falának 7 m-es szakaszát ismerjük, a déli falnak csak 2 m-es indítását. Ettől az épülettől délnyugatra a következő épület északkeleti sarka került feltárásra. A falszélesség ennél az épületnél is átlag 1,30 m volt. A két épület előtti sávban az itt kialakított tér, vagy utca burkolata is előkerült. Véleményünk szerint az épületek többszörösen átépített formában végig a középkor folyamán álltak. A két épületet - pontosan meg nem határozható időszakban - durván faragott kváderekkel összeépítették. A nyugati épület északi fala elé, ahhoz hozzáépítve, egy nagyon szépen faragott kváderkövekből kialakított falat találtunk. A fal - irányát nyugati irányban meghosszabbítva - összeköthető a közműárokban előkerült és Bertalan Vilmosné által 2. számúnak nevezett épülettel. így a 2. számú épület északi fala mintegy 7 m-es hosszúságban, nyugati fala 5 m hosszan került elő. A különböző periódusokban kialakított épületrészek feltehetően együttesen is funkcionáltak, az előttük megmaradt útszint (103.84-103.72) megegyezik a tér több helyén Bertalan Vilmosné által is megtalált, a 13. században is meglévő útszinttel. Az ásatást ezen a területen nem tudtuk folytatni, ezért a Fő tér középső részének keleti részén húztunk több szelvényt. A feltárások eredményét röviden a következőkben foglalhatjuk össze: az ásatási terület déli szé42