Budapest Régiségei 37. (2003)
Altmann Júlia - Bertalan Vilmosné - Kárpáti Zoltán: A budai (óbudai) társaskáptalan Péter temploma 39-62
A BUDAI (ÓBUDAI) TÁRSASKÁPTALAN PÉTER TEMPLOMA sz-i káptalani épületeket körülvevő keleti zárófalnak részlete lehet az az észak-déli fal, melynek utolsó feltárt részlete az apszis déli falától 23 m-re került elő. 1980-ban, a Fő tér északi részén, a 2-es és 3-as számú épületektől délre húzott kelet-nyugati irányú közműárokban, melynek mélysége 130-160 cm között volt (103.73 és 104.10). Az árokban a köves bontási rétegben egy habarccsal kötött megközelítőleg észak-déli irányú 200-210 cm széles fal alapozásának 30 cm-es utolsó kősorait tudtuk kibontani, melynek keleti része egy 90 cm-es széles faltetőre, illetve a nyugati része egy sűrű sárgás-köves rétegre épült. (18, 19. kép) (A maradványoknak fontosságát érezve nagy nehezen sikerült elérnünk, hogy a közműárokban egy 5,5 méteres szakaszon mélyíthettünk.) A mélyítésnél a 90 cm-es széles, ugyancsak megközelítőleg észak-déli fal nyugati oldalán, a sűrűköves bontási réteg alatt a faltetőtől mérten 80 cm mélyen egy barna agyagos réteg jelentkezett, tetején római tégladarabokkal (102,56). A falnak, mely felmenő falnak látszott, az alapozási síkját nem értük el. Ugyanennek a falnak a keleti oldalán a falra is ráhúzódó apróköves réteg húzódott. (103,44-50) Ez alatt a réteg alatt egy sötétebb és egy világosabb agyagréteg következett, melyek egy nagyköves szintre húzódtak (102.89). Ezt a feltárt falat, melynek szélessége 90 cm volt, római falnak tartjuk. (2. kép) A falalapozáshoz csatlakozó köves réteget az általunk feltárt északi sáv és pilléralapozásoknál (103.39-41) is megtaláltuk, a római terrazzo-réteg tetején húzódó két agyagos planírozási réteg felett. A sávalapozásnál a sárgás-köves réteg felett több rétegben 2-3 cm vastagságú agyag és homokrétegek húzódtak, melyek a padlószint szigetelő rétegei lehettek, ezek tetején húzódott a kőpadló habarcsos alapozási rétege (103.77-79). (5. kép) Feltételezésünket a templom nyugati falának meghatározásában talán megerősíti az a tény is, hogy a Westwerk déli fala, melynek csak kis részlete került elő a déli toronynál, 160 cm széles volt (86/360-as rajzszám), (1, 2, 4. kép) és a déli fal és a torony megerősítésénél ettől az észak-déli, a templom nyugati falától indult a kiszélesítés, mely fokozatosan 160 cm-ről 260 cm-re alakult. A Westwerk déli falának belső síkja továbbra is egy vonalban van az átépítés után a templom 2 m széles déli falának belső síkjával, ami minden bizonnyal ugyancsak a két épületrész összetartozását jelentheti. Az alaprajz kiszerkesztésénél az 1979 és 1980. decemberében és 1981. januárjában ugyancsak közműárokban meghatározott két toronyrészletet és a tornyokat összekötő 130 cm széles észak-déli falat, továbbá a tornyok közötti oszlopos előcsarnokot ugyancsak a Péter templom részletének tartjuk, illetve a Péter templom nyugati előépítményének, azaz a Westwerknek. (86/84. és 86/229-es rajzszám, 2, 4. kép) A Westwerk területén egy római épületből átépített és feltehetőleg a káptalan 1040 körüli első épületeihez tartozó objektum észak-déli és kelet-nyugati falait határoztuk meg. Ennek a korai épületnek a déli oldalán jelentkezett egy köves réteg 103.32-es szinten. Szerintem ez az épület, mely koraközépkori lehet, leégett, ennek nyomát az épületen belül a közműárokban feltárt szakaszokon mindenütt megtaláltam (103.09-103.30 között). Az égésréteg megadja ennek az első épületnek a belső szintjét 103.10 körül. Ennek az épületnek déli falát kíséri a déli sávalapozás fala és a tornyok közötti nyugati fal (2, 4. kép). A feltárt két torony nem egyidőben, több periódusban épült. A tornyok az első periódusban a falvastagság alapján csak nagyon alacsonyak lehettek, miután a Westwerk is alacsonyabb a templom többi részénél. Az északi torony csatlakozott annak a nagyméretű, több osztású, észak-déli tájolású, későrómai, illetve koraközépkori épület nyugati falához, mely részben a Westwerk területén került elő. Ennek a toronynak nyugati fala (8,60 m hosszú) ráépült egy észak-déli irányú római fal visszabontott tetejére 103.50 és 103.22-es szinten. A torony északi és déli sarkát ki lehetett bontani, a falvastagság nem volt a közműárokban meghatározható. A toronyalapozás északi sarkán egy 100 cm széles kelet-nyugati fal húzódik. (86/84-es rajzszám, 20, 21, 22. kép). A déli torony az első periódusban beleépült a Westwerk déli és nyugati 160 cm-res falába, mellyel lezárták azt a kisköves burkolatú térrészletet, mely a koraközépkori épület déli oldalán jelentkezett (103.32-103.56). Ezt a 6,20 x 6,20 m-res négyzetes tornyot megerősítik a második periódusban, így a templom nyugati és déli falával együtt 2,60 m széles lesz (23, 24, 25, 26. kép). A Péter templom déli tornyának megvastagítása, mely a templom déli falának részbeni megvastagításával is járt, úgy gondoljuk fennállott még a Mária templom megépítésekor és a Péter templom többi részének elbontása után is. Erre enged következtetni, hogy mind a két objektum feltárt falait azonos szinten bontják el (104.10 és 104.49 között). Csak tájékozódásnak: a Mária templom téglapadlója több helyen megmaradt 104.38-as szinten. A templomból jelenleg közel 50 jelentősebb faragott követ ismerünk, melyek Óbudán, későbbi épületekben beépítve, illetve a bontási törmelékből kerültek elő. A Péter templomból származó kövek másodlagos felhasználásból távolabb is elkerültek, például a budai palotából, a tabáni plébániatemplomból, a Sárosfürdőből, valamint a Császárfürdőből. A töredékek stílusából az építőműhely és annak művészeti kapcsolatai rajzolódnak ki. így elsősor41
