Budapest Régiségei 37. (2003)

Altmann Júlia - Bertalan Vilmosné - Kárpáti Zoltán: A budai (óbudai) társaskáptalan Péter temploma 39-62

ALTMANN JÚLIA - BERTALAN VILMOSNÉ - KÁRPÁTI ZOLTÁN fal és ugyancsak az egy ponton meghatározott Ny-i fal is 2 m körüli széles. A Ny-i fala a Westwerknél 130 cm széles, miután a Westwerk alacsonyabb mint a templom többi része. A templom É-i falát és az É-i oldalon lévő sekrestye (talán torony) és toldalék helyiségek falát a Hajógyár utcában (86/179, 19l-es rajzszám, 27, 28. kép) találtuk meg. Az É-i falat a Laktanya utca 2. sz. épület DK-i helyiségében egy kutatóárokban két újkori fal alapozási síkja alatt feltárt, megközelitőleg K-Ny-i irányú köves törme­lékkel, azaz kibontott fallal azonosítjuk 103,55-ös szinten (86/199-es rajzszám). Az északi fal azono­sítását talán az is alátámasztja, hogy az ugyancsak feltárt északi sávalapozás (86/185 rajzszám) és e között a fal között ugyanolyan távolság van, mint a déli oldalon feltárt zárófal és sávalapozás között (86/366 rajzszám, Altmann Julianna feltárása). A Laktanya utcában 1935-ben húzott csatornaárok­ban előkerült falrészleteket (az akkori felmérés kis korrekciójával) ugyancsak a Péter templom É-i falának és a sekrestye, illetve a toldalékhelyiségek falának véljük. 8 A 2 méterenként jelentkező pillérek alapozása római alapokon az alapozási sík körül (102.23-17) 260-200 cm méretűek. 103.40-es szintek körül 200 x 200 cm nagyságúak. A pilléralapozások középkori részletei a 130 cm széles sávalapozással egybeépültek. A sávalapozás belső síkja egyvonal­ban van az apszis falának külső síkjával. Az É-i mel­lékhajóban feltárt pilléralapozáson a faltető 103.39­41 között egy 1 m széles, talán 130 cm hosszú újabb alapozás van. Ennek a szintje 103.78. Ez a római faragott kő felhasználásával kialakított alapozás már az árkádív alapozása lehet és ezekhez tartoz­hattak azok az akhantusz pillérfejezetek, melynek egyik ép oldala 130 cm széles (BTM Kőleltár 14.), (5, 6, 7, 8. kép). Ez a pillérekre támaszkodó árkádsor osztja a teret három hajóra. A templom belső szint­je a hajókban a habarcs alapozási rétegen 103.77-79 kőlapokból állt. Ezek szintje 103.90 és 103.99 körül volt. A lapok mérete megközelítőleg 100 x 100 cm. A főhajó keleti részében néhol téglapadlós javítás mutatkozott (1980 közműárok, 1986/224-es rajz­szám, keleti metszet) Az altemplomban ugyancsak kőpadló lehetett, mely közvetlenül a sárga agyréte­gen húzódott 101.72-75-ös szinten. Az apszisban az emelt szentély szintje 104.85 körül valószínű. (9,10. kép) Az első periódusban 1040-körül a félköríves apszis déli falában mutatkozó derékszögű törés illetve az apszis falának derékszögben való fordulá­sa talán arra enged következtetni, hogy a templom ekkor egyhajós volt. (Fő tér l-es udvar 1981. 3-as észak-déli árok, déli metszet. Műegyetem Geodé­GÁKDONYI1945. 578. ziai Tanszék felmérése 86/282 rajzszám) (11, 12, 13, 14. kép). A feltételezett egyhajós templom déli válla ugyancsak a sárga agyagrétegre volt azonos mély­ségben alapozva, mint az apszis 2 m széles fala. A feltárt területen az egyhajós templomhoz köthető további falmaradványok nem kerültek elő. Az egy­hajós templom apszisának 2 m széles falát a három­hajós templom meghosszabbított szentélyében kia­lakított altemplom építésével, a belső oldalon egy 70 cm-es fallal megvastagították. A fal helyét muta­tó, sűrű köves bontási rétegben 11. századi faragott kőtöredékek kerültek elő, illetve az apszis feltárt szakaszán a kőpadló maradványán 14-15. századi kerámia került elő. (Leltári szám: 95.21.71., 21.72.1., 21.73.1.) Ezen leletek igazolják az okleveles adatok alapján 9 1483 körűire keltezett bontását, illetve az apszis déli felének középkori beépítését. Az apszis déli felébe beleépült egy későközép­kori észak-déli falmaradvány, mely több építési periódust mutatott az általunk feltárt szakaszon (86/282-es rajzszám. 81/1 észak-déli és 81/2 kelet­nyugati árok). A fal egy sűrű köves bontási rétegre volt alapozva. A bontási réteg teteje 103.77 körül jelentkezett. Az elbontott falnak utolsó 20-30 cm-es habarccsal kötött alapfal maradványát tudtuk meg­határozni. A fal alapozási síkja 102.14-17-es szinten volt. (3,15,16,17. kép) Ez az alapfal maradvány, mely a háromhajós templom meghosszabbított apszisá­nak déli falrészlete és egyben a háromhajós temp­lom déli mellékhajójának egyenes zárófalának indu­lása. Ez a falmaradvány egy barna agyagrétegen helyezkedik el, alatta egy sárga agyagréteg húzódik, melyen egy-két apró kő volt, illetve fehér kőporos sáv Ezt a kőporos sávot tartjuk az egyhajós temp­lom, illetve a háromhajós templom altemplomának padlójának (101.72-77). Ez alatt a padlószint alatt egy sötétbarna agyagréteg húzódott tetején fasze­nes foltokkal, feltehetőleg egy leégés maradványa. Az agyagréteg alatt egy habarcs padló húzódott, mely az itt feltárt, ugyancsak kibontott kelet-nyu­gati irányú római fal déli oldalán lévő belső szint lehetett. Ezt a római szintet (101.57-59) is részben megbontják a középkori falakkal együtt a kőanyag kitermelésénél. (15. kép) A háromhajós templom déli mellékhajójának kibontott zárófalával az azon­osítást részben arra alapozzuk, hogy a mi 81/1-es és 81/2-es kelet-nyugati árkunkban és az Altmann Júlia által ezekre az árkokra húzott szelvényekben nem mutatkozott íves falmaradvány vagy kiszedés (86/380-as rajzszám). Továbbá a feltárt falaktól délre és kelet sírok, illetve temetőrészlet húzódik. Feltehetőleg ennek a temetőnek és egyben 11-12. 9 BÁRTFAI SZABÓ 1935.112. 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom