Budapest Régiségei 37. (2003)
Altmann Júlia - Bertalan Vilmosné - Kárpáti Zoltán: A budai (óbudai) társaskáptalan Péter temploma 39-62
ALTMANN JÚLIA - BERTALAN VILMOSNÉ - KÁRPÁTI ZOLTÁN fal és ugyancsak az egy ponton meghatározott Ny-i fal is 2 m körüli széles. A Ny-i fala a Westwerknél 130 cm széles, miután a Westwerk alacsonyabb mint a templom többi része. A templom É-i falát és az É-i oldalon lévő sekrestye (talán torony) és toldalék helyiségek falát a Hajógyár utcában (86/179, 19l-es rajzszám, 27, 28. kép) találtuk meg. Az É-i falat a Laktanya utca 2. sz. épület DK-i helyiségében egy kutatóárokban két újkori fal alapozási síkja alatt feltárt, megközelitőleg K-Ny-i irányú köves törmelékkel, azaz kibontott fallal azonosítjuk 103,55-ös szinten (86/199-es rajzszám). Az északi fal azonosítását talán az is alátámasztja, hogy az ugyancsak feltárt északi sávalapozás (86/185 rajzszám) és e között a fal között ugyanolyan távolság van, mint a déli oldalon feltárt zárófal és sávalapozás között (86/366 rajzszám, Altmann Julianna feltárása). A Laktanya utcában 1935-ben húzott csatornaárokban előkerült falrészleteket (az akkori felmérés kis korrekciójával) ugyancsak a Péter templom É-i falának és a sekrestye, illetve a toldalékhelyiségek falának véljük. 8 A 2 méterenként jelentkező pillérek alapozása római alapokon az alapozási sík körül (102.23-17) 260-200 cm méretűek. 103.40-es szintek körül 200 x 200 cm nagyságúak. A pilléralapozások középkori részletei a 130 cm széles sávalapozással egybeépültek. A sávalapozás belső síkja egyvonalban van az apszis falának külső síkjával. Az É-i mellékhajóban feltárt pilléralapozáson a faltető 103.3941 között egy 1 m széles, talán 130 cm hosszú újabb alapozás van. Ennek a szintje 103.78. Ez a római faragott kő felhasználásával kialakított alapozás már az árkádív alapozása lehet és ezekhez tartozhattak azok az akhantusz pillérfejezetek, melynek egyik ép oldala 130 cm széles (BTM Kőleltár 14.), (5, 6, 7, 8. kép). Ez a pillérekre támaszkodó árkádsor osztja a teret három hajóra. A templom belső szintje a hajókban a habarcs alapozási rétegen 103.77-79 kőlapokból állt. Ezek szintje 103.90 és 103.99 körül volt. A lapok mérete megközelítőleg 100 x 100 cm. A főhajó keleti részében néhol téglapadlós javítás mutatkozott (1980 közműárok, 1986/224-es rajzszám, keleti metszet) Az altemplomban ugyancsak kőpadló lehetett, mely közvetlenül a sárga agyrétegen húzódott 101.72-75-ös szinten. Az apszisban az emelt szentély szintje 104.85 körül valószínű. (9,10. kép) Az első periódusban 1040-körül a félköríves apszis déli falában mutatkozó derékszögű törés illetve az apszis falának derékszögben való fordulása talán arra enged következtetni, hogy a templom ekkor egyhajós volt. (Fő tér l-es udvar 1981. 3-as észak-déli árok, déli metszet. Műegyetem GeodéGÁKDONYI1945. 578. ziai Tanszék felmérése 86/282 rajzszám) (11, 12, 13, 14. kép). A feltételezett egyhajós templom déli válla ugyancsak a sárga agyagrétegre volt azonos mélységben alapozva, mint az apszis 2 m széles fala. A feltárt területen az egyhajós templomhoz köthető további falmaradványok nem kerültek elő. Az egyhajós templom apszisának 2 m széles falát a háromhajós templom meghosszabbított szentélyében kialakított altemplom építésével, a belső oldalon egy 70 cm-es fallal megvastagították. A fal helyét mutató, sűrű köves bontási rétegben 11. századi faragott kőtöredékek kerültek elő, illetve az apszis feltárt szakaszán a kőpadló maradványán 14-15. századi kerámia került elő. (Leltári szám: 95.21.71., 21.72.1., 21.73.1.) Ezen leletek igazolják az okleveles adatok alapján 9 1483 körűire keltezett bontását, illetve az apszis déli felének középkori beépítését. Az apszis déli felébe beleépült egy későközépkori észak-déli falmaradvány, mely több építési periódust mutatott az általunk feltárt szakaszon (86/282-es rajzszám. 81/1 észak-déli és 81/2 keletnyugati árok). A fal egy sűrű köves bontási rétegre volt alapozva. A bontási réteg teteje 103.77 körül jelentkezett. Az elbontott falnak utolsó 20-30 cm-es habarccsal kötött alapfal maradványát tudtuk meghatározni. A fal alapozási síkja 102.14-17-es szinten volt. (3,15,16,17. kép) Ez az alapfal maradvány, mely a háromhajós templom meghosszabbított apszisának déli falrészlete és egyben a háromhajós templom déli mellékhajójának egyenes zárófalának indulása. Ez a falmaradvány egy barna agyagrétegen helyezkedik el, alatta egy sárga agyagréteg húzódik, melyen egy-két apró kő volt, illetve fehér kőporos sáv Ezt a kőporos sávot tartjuk az egyhajós templom, illetve a háromhajós templom altemplomának padlójának (101.72-77). Ez alatt a padlószint alatt egy sötétbarna agyagréteg húzódott tetején faszenes foltokkal, feltehetőleg egy leégés maradványa. Az agyagréteg alatt egy habarcs padló húzódott, mely az itt feltárt, ugyancsak kibontott kelet-nyugati irányú római fal déli oldalán lévő belső szint lehetett. Ezt a római szintet (101.57-59) is részben megbontják a középkori falakkal együtt a kőanyag kitermelésénél. (15. kép) A háromhajós templom déli mellékhajójának kibontott zárófalával az azonosítást részben arra alapozzuk, hogy a mi 81/1-es és 81/2-es kelet-nyugati árkunkban és az Altmann Júlia által ezekre az árkokra húzott szelvényekben nem mutatkozott íves falmaradvány vagy kiszedés (86/380-as rajzszám). Továbbá a feltárt falaktól délre és kelet sírok, illetve temetőrészlet húzódik. Feltehetőleg ennek a temetőnek és egyben 11-12. 9 BÁRTFAI SZABÓ 1935.112. 40