Budapest Régiségei 37. (2003)

Mester Edit: Beszámoló a gyertyánvölgyi üveghuta feltárásának és rekonstrukciójának eredményeiről, 2001-2002 281-295

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXVII. 2003. MESTER EDIT BESZÁMOLÓ A GYERTYÁNVÖLGYI ÜVEGHUTA FELTÁRÁSÁNAK ÉS REKONSTRUKCIÓJÁNAK EREDMÉNYEIRŐL (2001-2002) Egyetemistaként találkoztam először H. Gyürky Katalinnal, aki páratlan alapossággal és szerénységgel ismertetett meg az üvegtárgyak kutatása terén elért eredményeivel. Sok-sok türelemmel és szeretettel segített első önálló munkám, a visegrádi üvegleletek feldolgozásának elkészítésében. Látva lelkesedésemet rám bízta a Nógrád megyei Diósjenő közelében, 1987-ben általa megkezdett üveghuták feltárásának befejezését. Nagy örömére 1995-ben útmutatásainak köszönhetően két hutahelyet is sikerült feltárnunk a Kemence-patak partján.

1 Az üvegtárgyak és a huták kutatásával azóta is folyamatosan foglalkozom és hálával emlékszem azokra a tanulságos beszélgetésekre, amelyek elindítottak ezen az úton. 2001-ben szerencsés véletlen folytán kapcsolatba kerültem Bükkszentkereszt polgármesterével, Halász Rezsővel, aki minden „követ" megmozgatva igyekezett a településük közelében található Gyertyánvölgyi üveghuta tudományos kutatását és rekonstrukcióját megindítani. (2. kép) A Bükki Üveghuták Múzeuma volt ugyanis ez idáig az egyetlen olyan intézmény, amely emléket állított a 18. században kialakult erdei hutáknak, a mai települések őseinek. Közös munkánk eredményeként egy hazánkban egyedülálló ipartörténeti emlékhely kialakítása kezdődött meg, amelyben számos szakmai intézmény és anyagi támogató vesz részt: Bükkszentkereszt, Bükkszentlászló, és Répáshuta Önkormányzata, a Herman Ottó Múzeum, a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága, az Észak-Magyarországi Erdőgazdasági Rt., a Bükki Üveghuták Múzeuma, a Bárdudvarnoki Üvegművész Alkotótelep és a Régiségbúvár Ifjúsági és Kulturális Egyesület. A program megvalósítását anyagilag támogatták: a Magyar Millennium Kormánybiztos Hivatala - régészeti feltárás és rekonstrukció (2000-2001), az Ifjúsági és Sport Minisztérium - nemzetközi régésztábor (2002), a Nemzeti Kulturális Örökség 1 MESTER 1997 Minisztériuma - Ipartörténeti emlékhelyek vedelnie (2002), és a Kárpátok Alapítvány- Innovációs 1. díj (2003). A Bükk hegység Diósgyőrhöz közeli erdőségeiben az 1710-es évektől kezdődően gyártottak üveget, amelynek köszönhetően a korábban lakatlan erdőségekben hutatelepülések jöttek létre. A rendkívül faigényes termék-előállítás hamar felélte az erdőségeket, így a bérleti rendszerben működő üveghuták áttelepülésre kényszerültek. 1712-1750-ig Óhután (ma Bükkszentlászló) működött az első üveghuta, 1755-ben az „üvegcsűrt" Újhutára (ma Bükkszentkereszt) Sztraka Ferenc telepítette át, ahol a korábban használt szerszámokkal és technológiával folytatták tovább a termelést, a folyóvíz hiánya miatt azonban az új üzem törőmalma továbbra is Óhután működött. 1790-ben Stuller János alapította a répáshutai üzemet, amely az alapanyagok és a vízenergia közelsége miatt igen kedvező adottságokkal rendelkezett. A bérlők sorozatos csődje után az üzemet és felszerelését 1834-ben Schir József újhutai lakos vásárolta meg, aki a koronauradalomtól bérbe vett Gyertyánvölgybe telepítette át az üveghutát. Az üzem áttelepítése szerencsés vállalkozásnak bizonyult, a jó közlekedési lehetőségeknek, a faanyag és kvarchomok lelőhelyek közelségének köszönhetően a gyertyánvölgyi üveggyártás gyors fejlődésnek indult. 1865-ben a cseh származású Schusselka Gusztáv vette bérbe az üzemet, amely 9 épületből állt. A gyárépület, a tulajdonos lakóháza és irodaépülete mellett a munkások lakóházai, kocsma, istállók, szín és méhes is volt a területen. (2. kép) A szakmunkások és családtagjaik az önálló településnek számító hutatelepen laktak, a segédmunkások pedig a környező településekből jártak be dolgozni. Az üzem fénykorában a 70 munkás évente átlagosan 50.000 forint értékű üveget gyártott. A termékelőállítást manufakturális jellegű volt az üzemben annak ellenére, hogy a kereskedelmi tőke bevonásával számos modernizálásra is sor került. A hagyo281