Budapest Régiségei 37. (2003)
Mester Edit: Beszámoló a gyertyánvölgyi üveghuta feltárásának és rekonstrukciójának eredményeiről, 2001-2002 281-295
MESTER EDIT mányos ablaküveg mellett legnagyobb mennyiségben öblösüveget készítettek a gyárban. A bükki üveggyártás történetében először Gyertyánvölgyben készítettek csiszolt, metszett és vésett díszű üvegeket. A gyertyánvölgyi üveggyártás a korábbi erdei hutákhoz képest magas fejletségi fokot ért el, ám a modern gyáripari termeléssel szemben nem tudta felvenni a versenyt. A vasútvonalaktól távoli kisüzem hiába próbálta újabb termékfajták gyártásával a piacait megtartani, a kedvezőbb adottságú, nagyüzemi termelésre berendezkedett üveggyárak olcsóbban tudták termékeiket előállítani. 1897-ben a tulajdonos, Schusselka Gusztáv csődbe jutott. A kincstár hosszú ideig keresett még bérlőt, de nem akadt vállalkozó, aki az üzem modernizálásához szükséges tőkével rendelkezett volna. 2 A több szezonra tervezett ásatás első szakaszában sikerült a terület ÉK-i részének beépítettségét megismerni. A földből alig kiemelkedő romokat sűrűn benőtte az aljnövényzet, és a terület rétegviszonyait számos „kincskereső"-gödör zavarta meg. Az 1930-as években az üzemi és lakóépületek építőanyagát útépítéshez hordták el, így csak az alapfalak fennmaradására számíthattunk. (3. kép) A helytörténeti kutatás és a szájhagyomány megerősítette azokat az információkat, amelyeket az 1858-ban és 1872-ben készült katonai felmérési térképek alapján már ismertünk. Azaz, hogy a Gyertyánvölgyön É-D-i irányban áthaladó, évszázadok óta használt kövesút két oldalán falusias jellegű település alakult ki a 19. század második felében. A kilenc épületből álló hutatelepüléshez egy temető is tartozott a völgy déli részén. Mára már csak egy pince maradt meg eredeti állapotában a területen. A 2001-ben elkezdett és 2002. nyarán folytatott régészeti kutatások bebizonyították, hogy a Gyertyánvölgyi üveghuta az egyik legjobb állapotban megmaradt iparrégészeti lelőhely Magyarországon. Az első ásatási szezonban két lakóház, egy kút és az üzem hulladékdombja („halna") került napvilágra. Az egyik házban egyedülálló módon teljes épségben megmaradt a búbos kemence (4. kép), amelynek részletes kibontására csak a következő évben került sor. Az épületek feltárása során nagyon sok üvegtárgy, szerszám és kerámia került elő. A maradványok kibontása és dokumentálás után elkezdődhettek a rekonstrukciós munkálatok, amelynek során az egyik lakóház, az információs táblák és a pihenőhely készült el. (5. kép) A 2002. nyarán folytatott feltárás legnagyobb eredménye, hogy sikerült megtalálni a műhelyépületet, amely méreteinél fogva szinte egyedülálló nemzetközi viszonylatban is. A több helységből álló közvetlenül a hegyoldal mellé épült épületnek nem is sikerült a teljes alaprajzát ebben az ásatási szezonban megtisztítani az aljnövényzettől. Az épület eddig feltárt részében két igen nagy méretű kemence maradványait találtuk meg. A nyugati részen valaha állt kemence maradványai jobban elpusztultak (6. kép), míg a keleti részen álló igen hosszú kemencének még a boltozata is a helyén maradt. A műhelyépületben és közvetlen környékén rengeteg olvasztótégely és szerszámtöredéket, valamint üvegsalakot és olvadékot találtunk. Az épület DK-i részén egy aknában nagyon sok vasból készült gépalkatrészt, lemezdarabot és kazáncsavart találtunk (7-9. kép), feltételezzük, hogy az üzemi nyilvántartásokból ismert gőzgéphez tartozhattak. A leletek között említésre érdemesek még az üvegtárgyak (20-23. kép), főleg a rontott és félig kész darabok, amelyek egyértelműen a helyi gyártásra utalnak. Az épület előtt valaha folyt patak medre teljesen feltöltődött az üveggyár hulladékával, így a helyi vízelvezetés nem megoldott, az épület alapfalai az időjárástól függően sokszor állnak vízben. Fontos tehát a rekonstrukciós munkálatokat mielőbb folytatni. Az üveggyártás megszüntetése után a terület érintetlenül maradt, így a nagyszámú fennmaradt dokumentum segítségével eredményesen határozható meg a tudományos kutatás fő iránya. A feltételezett és a helyszínen felszíni nyomokban megtalált objektumok lehetővé teszik az üveghuta és a hozzá kapcsolódó épületek együttesének részletes vizsgálatát, a technológiai folyamat és a mindennapi élet színtereinek rekonstruálását. Ezáltal a régészeti feltárások egy igen komplex vizsgálat elindítói lehetnek, amelyben a gazdaságtörténet, az ipartörténet, a néprajz és a településtörténet számos kutatója vehet részt. A lelőhelyen feltárt épületek bemutatása és az előkerülő leletek szakszerű dokumentálása, múzeumi elhelyezése során mindvégig fontos szempont számunkra, hogy a környező települések lakói és látogatói megismerhessék közös kulturális örökségünk e kicsiny részletét. A szomszédos települések önkormányzatai, a régió tudományos intézményei és a családjaik múltját kereső lakosok mind-mind összefogtak a közös örökség megóvása és bemutatása érdekében. A régészeti" feltárásokhoz diákok számára nyári táborokat is szerveztünk, amelynek során a régészet szépségei mellett a „kemény" munkával is megismerkedhettek. Mivel a terület egy igen forgalmas turisztikai és közlekedési útvonal mellett fekszik, ezért a veszélyeztetett helyzetben lévő maradványok meg2 VERES 1979 282