Budapest Régiségei 37. (2003)

Mester Edit: Beszámoló a gyertyánvölgyi üveghuta feltárásának és rekonstrukciójának eredményeiről, 2001-2002 281-295

MESTER EDIT mányos ablaküveg mellett legnagyobb mennyiség­ben öblösüveget készítettek a gyárban. A bükki üveggyártás történetében először Gyertyánvölgy­ben készítettek csiszolt, metszett és vésett díszű üvegeket. A gyertyánvölgyi üveggyártás a korábbi erdei hutákhoz képest magas fejletségi fokot ért el, ám a modern gyáripari termeléssel szemben nem tudta felvenni a versenyt. A vasútvonalaktól távoli kisüzem hiába próbálta újabb termékfajták gyártá­sával a piacait megtartani, a kedvezőbb adottságú, nagyüzemi termelésre berendezkedett üveggyárak olcsóbban tudták termékeiket előállítani. 1897-ben a tulajdonos, Schusselka Gusztáv csődbe jutott. A kincstár hosszú ideig keresett még bérlőt, de nem akadt vállalkozó, aki az üzem modernizálásához szükséges tőkével rendelkezett volna. 2 A több szezonra tervezett ásatás első szakaszá­ban sikerült a terület ÉK-i részének beépítettségét megismerni. A földből alig kiemelkedő romokat sűrűn benőtte az aljnövényzet, és a terület réteg­viszonyait számos „kincskereső"-gödör zavarta meg. Az 1930-as években az üzemi és lakóépületek építőanyagát útépítéshez hordták el, így csak az alapfalak fennmaradására számíthattunk. (3. kép) A helytörténeti kutatás és a szájhagyomány meg­erősítette azokat az információkat, amelyeket az 1858-ban és 1872-ben készült katonai felmérési térképek alapján már ismertünk. Azaz, hogy a Gyertyánvölgyön É-D-i irányban áthaladó, évszáza­dok óta használt kövesút két oldalán falusias jellegű település alakult ki a 19. század második felében. A kilenc épületből álló hutatelepüléshez egy temető is tartozott a völgy déli részén. Mára már csak egy pince maradt meg eredeti állapotában a területen. A 2001-ben elkezdett és 2002. nyarán folytatott régészeti kutatások bebizonyították, hogy a Gyer­tyánvölgyi üveghuta az egyik legjobb állapotban megmaradt iparrégészeti lelőhely Magyarországon. Az első ásatási szezonban két lakóház, egy kút és az üzem hulladékdombja („halna") került nap­világra. Az egyik házban egyedülálló módon teljes épségben megmaradt a búbos kemence (4. kép), amelynek részletes kibontására csak a követke­ző évben került sor. Az épületek feltárása során nagyon sok üvegtárgy, szerszám és kerámia került elő. A maradványok kibontása és dokumentálás után elkezdődhettek a rekonstrukciós munkálatok, amelynek során az egyik lakóház, az információs táblák és a pihenőhely készült el. (5. kép) A 2002. nyarán folytatott feltárás legnagyobb eredménye, hogy sikerült megtalálni a műhelyé­pületet, amely méreteinél fogva szinte egyedülálló nemzetközi viszonylatban is. A több helységből álló közvetlenül a hegyoldal mellé épült épületnek nem is sikerült a teljes alaprajzát ebben az ásatási szezonban megtisztítani az aljnövényzettől. Az épület eddig feltárt részében két igen nagy méretű kemence maradványait találtuk meg. A nyugati részen valaha állt kemence maradványai jobban elpusztultak (6. kép), míg a keleti részen álló igen hosszú kemencének még a boltozata is a helyén maradt. A műhelyépületben és közvetlen környé­kén rengeteg olvasztótégely és szerszámtöredéket, valamint üvegsalakot és olvadékot találtunk. Az épület DK-i részén egy aknában nagyon sok vas­ból készült gépalkatrészt, lemezdarabot és kazán­csavart találtunk (7-9. kép), feltételezzük, hogy az üzemi nyilvántartásokból ismert gőzgéphez tartozhattak. A leletek között említésre érdemesek még az üvegtárgyak (20-23. kép), főleg a rontott és félig kész darabok, amelyek egyértelműen a helyi gyártásra utalnak. Az épület előtt valaha folyt patak medre teljesen feltöltődött az üveggyár hulladékával, így a helyi víz­elvezetés nem megoldott, az épület alapfalai az idő­járástól függően sokszor állnak vízben. Fontos tehát a rekonstrukciós munkálatokat mielőbb folytatni. Az üveggyártás megszüntetése után a terület érintetlenül maradt, így a nagyszámú fennmaradt dokumentum segítségével eredményesen határoz­ható meg a tudományos kutatás fő iránya. A feltéte­lezett és a helyszínen felszíni nyomokban megtalált objektumok lehetővé teszik az üveghuta és a hozzá kapcsolódó épületek együttesének részletes vizsgá­latát, a technológiai folyamat és a mindennapi élet színtereinek rekonstruálását. Ezáltal a régészeti fel­tárások egy igen komplex vizsgálat elindítói lehet­nek, amelyben a gazdaságtörténet, az ipartörténet, a néprajz és a településtörténet számos kutatója vehet részt. A lelőhelyen feltárt épületek bemutatása és az előkerülő leletek szakszerű dokumentálása, múze­umi elhelyezése során mindvégig fontos szempont számunkra, hogy a környező települések lakói és látogatói megismerhessék közös kulturális öröksé­günk e kicsiny részletét. A szomszédos települések önkormányzatai, a régió tudományos intézményei és a családjaik múltját kereső lakosok mind-mind összefogtak a közös örökség megóvása és bemuta­tása érdekében. A régészeti" feltárásokhoz diákok számára nyári táborokat is szerveztünk, amelynek során a régészet szépségei mellett a „kemény" munkával is megismerkedhettek. Mivel a terület egy igen forgalmas turisztikai és közlekedési útvonal mellett fekszik, ezért a veszélyeztetett helyzetben lévő maradványok meg­2 VERES 1979 282

Next

/
Oldalképek
Tartalom