Budapest Régiségei 37. (2003)

Zádor Judit: Velencei üveg tál a Károlyi palota udvarán feltárt török tárolóból 189-196

ZÁDOR JUDIT és török kori üvegleletek között nem szerepel pontosan ugyanilyen formájú és díszítésű tál. A jelenleg ismert üvegegyüttesek nagy része rendkívül töredékes állapotban került elő. Ezért a korabeli üvegművészetet igazán a sok apró darabból készült rekonstrukciók segítségével ismerhetjük meg.

4 Ugyanakkor, a Károlyi palota udvarán feltárt üvegtál különlegessége - a jó minőségű, kissé vastag alapanyagának köszönhetően -, hogy szinte teljesen épen került napvilágra. A velencei import üvegek között számos üvegszálas díszítésű lelet ismert, de ezek sem technikájukban, sem pedig funkciójukban nem egyeznek meg a tállal. A külföldi gyűjteményekben lévő 16-17. századi velencei munkák között több hasonló formavilágú „reticello" díszítésű lelet szerepel, de ezek reprezentatív kivitelükkel, finom kidolgozásukkal eltérnek a kissé vastag falú, egyszerűbb kivitelű üvegtáltól.

5 (9, 10. kép) Az élelmiszertároló a tőle északra álló török kori épülethez tartozott. A Károlyi palota udvarának nyugati oldalán, az újkori kőburkolat alatt nagyméretű török pince felmenő falai kerültek elő. (11. kép) Az épület külső mérete 8 x 4,8 m, belseje pedig 5,65 x 2,9 méter. A pince építőanyaga közepes nagyságú mészkő, kötőanyaga pedig agyag és föld. A föld alatti épület alsó járószintje a gyakori árvíz miatt vízzáró, vörösessárga színű agyaggal volt letapasztva. Középső részén egy észak-déli irányú, kövekkel szegélyezett árok, egy újabb tároló került elő. Ebből - ellentétben a külső tároló gödörrel - semmilyen leletanyag nem származott. 4 GYÜRKY 1982. 90-92. 5 Journal of Glass Studies p. 140. plate 37; Three Great Centuries p. 19. plate 3. Érdekes építészeti problémát jelentett az a tény, hogy a kutatás során nem sikerült megtalálni a pince lejáratának a helyét, továbbá meghatározni azt, hogy hol húzódott, és milyen volt a pince és a földszint közötti elválasztó födém. Az egykori járószinttől felfelé 140 cm magasságban 5-10 cm széles, vízszintes szintválasztó vonalat figyelhettünk meg, ami túl keskeny résnek bizonyult egy erősebb födém és a felmenő épületszerkezet megtartásához. Továbbá a pince falvastagsága csupán 40-50 cm volt, ez statikailag alkalmatlan lehetett egy erősebb földszint, illetve emelet terhelésének elbírálásához. Ebből arra következtethettünk, hogy a kőpincén faszerkezetű felső építmény állhatott. Ezt bizonyítja az a nagymennyiségű égett és elszenesedett gerenda- és cölöpmaradvány is amelyet az épület belsejét borító törmelékben találtunk a feltárás során. Feltételezésünk szerint a feltárt épületben egy török pesti polgár - iparos vagy kereskedő - élt, aki értékeit (termékeit, áruját) a jól megépített kevésbé tűzveszélyes pincéjében tartotta, ő pedig a pincére épített fa- vagy vályogházban lakott. Használati tárgyai közé tartozhatott az üvegszálas díszítésű velencei tálka. Az 1684-es, vagy az 1686-os ostrom során az épület több ágyútalálatot kapott - amit a déli épületfalban feltárt ágyúgolyó is bizonyít -, majd teljesen leégett, a lakói pedig végleg elhagyták. Az 1686-os ostrom utáni planírozáskor a pincét és a tárolót betöltötték égett törmelékkel, a környékét pedig feltöltötték földdel, és kialakították az újkori palota udvarszintjét.

6 6 ZÁDOR 2002. 251, 252. IRODALOM GYÜRKY 1982 H. GYÜRKY Katalin: Az üveg. Katalógus. Bp, 1982. GYÜRKY 1991 H. GYÜRKY Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon. In: BTM Műhely 3. Bp, 1991. Journal of Glass Studies Journal of Glass Studies 13. (1971), p. 134-148. Recent Important Acquisitions Three Great Centuries Three Great Centuries of Venetian Glass. A Special Exhibition New York, 1958. VARGA 1989 VARGA Vera: Régi magyar üveg. Bp, 1989. ZÁDOR 2002 ZÁDOR Judit: Régészeti kutatás a Károlyi palota udvarán Műemlékvédelem 6. (2002), p. 351-355. 190