Budapest Régiségei 37. (2003)

Zádor Judit: Velencei üveg tál a Károlyi palota udvarán feltárt török tárolóból 189-196

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXVII. 2003. ZÁDOR JUDIT VELENCEI ÜVEG TÁL A KÁROLYI PALOTA UDVARÁN FELTÁRT TÖRÖK TÁROLÓBÓL A Károlyi palota (Budapest, V Károlyi Mihály utca 16.) udvarán 1997 őszén rövid szondázó kutatást, 1998. júliustól novemberig pedig teljes régészeti feltárást végeztünk. A kivitelezést - a földalatti raktár építését - megelőző kutatás során 11-12. századi köznépi temető 23 sírját, 13. századi falu (Szent Erzsébet falva) részletét, 15.-16. századi falmaradványokat, továbbá egy török ház pincéjét és élelmiszer tárolóját tártuk fel. A Károlyi palota udvarának nyugati oldalán török kori épület maradványa és egy hozzá tartozó élelemtároló került elő. (1. kép) A gödör oldalmérete 195 cm x 140 cm, mélysége 185 cm a török járószinttől (370 cm a jelenlegi járószinttől) lefelé. A tároló helyiség négy sarkában egy-egy 25 cm átmérőjű cölöplyuk került elő, amiből arra következtethetünk, hogy az egykor itt állt négy cölöp a gödör statikai megerősítésére és a tetőzet megtartására szolgálhatott. Az üreg oldalát agyaggal tapasztották ki oly módon, hogy az utolsó harmadban az egyszerű tapasztás vastagságát megnövelték, és ezzel a tároló belső méretét leszűkítették. A déli oldalán megmaradt a lejárat lenyomata. (2. kép) A tárológödör leletanyagban rendkívül gazdag volt. Az égett, morzsalékos barna színű betöltésből a török kézművesipar jellegzetes termékeit, kiöntőcsöves mázas korsókat, máz nélküli vizes kancsót, zöld mázas tálat, füles bögrét tártunk fel. Maggal teli táltöredékek, birka, juh csontok kerültek elő. A gödör alsó részén, eredeti helyén további edény, korsó, és gyertyatartó maradványai láttak napvilágot. A feltárt kerámia anyag többsége egy átlagos török háztartás nélkülözhetetlen darabjait tartalmazta. Ettől eltérően, a leletegyüttes kiemelkedő darabjai közé tartozott a gödör legaljából előkerült füles bronz edényke, és egy fehér üvegszálas díszítésű velencei üvegtál.

1 (3. kép) A fehér üvegfonallal díszített kis méretű tál 170 cm mélységben, viszonylag ép állapotban került 1 ZÁDOR 2002. 352. elő. H. Gyürky Katalin az üvegtálat a 16. század végére, 17. század első felére datálta. A TÁL LEÍRÁSA (4, 5, 6, 7, 8. kép) Méretei: külső átmérője 9 cm, belső átmérője 8 cm, vastagsága 0,5 cm, mélysége a szélén 4 cm, középen 3 cm, a talp átmérője 5 cm. Színtelen, romlatlan velencei üveg. Külső felületét fehér üvegfonalas díszítés borítja. Széles, felül enyhe „S" alakban hajló függőleges fehér sávok, a sávok közti részt rombusz alakú hálóminta tölti ki. A peremén „V" alakú törés látható. A törött rész 2 cm x 1 cm. A tálnak nincs talpgyűrűje, alja befelé, kúposán záródik. Velencében a 16. század elejétől kezdve gyártják ezt a fehér színű, fonalas díszítésű üvegtípust. A technológia a rómaiaktól ered. Ők használták először az időszámításunk szerinti 4. században a melegen felcsavart üvegfonalas díszítést. Az üveg készítésének a tálon megfigyelhető technológiai eljárása az un. vetro a reticello (a hálószerű díszítés). Az eljárás jellemzője - az üvegfonalak egymást keresztezve kis rombuszokat alkotnak, amelyekben pedig apró levegőbuborékok záródnak - jól megfigyelhető a kis tálon.

2 A Károlyi palota udvarán feltárt üvegtál különleges helyet foglal el Pest törökkori régészetében. Egy átlagos török háztartás kerámia anyagával együtt került elő, a szinte teljesen ép, Velencéből (Muránóból) származó, kis méretű tálacska. Ugyanakkor Magyarországon a hódoltság korának tipikus üvegtípusa az egyszerű kivitelű, zöld színű erdei üveg, az un. Waldglas. Igen nagy mennyiségben tartjuk nyilván az egész ország területén. Szinte mindenhol - a velencei üvegtálhoz hasonlóan - égett törmelékből, pusztulási rétegekből került elő.

3 A H. Gyürky Katalin által összegyűjtött és rendszerezett magyarországi és budai középkori 2 VARGA 1989. 74. 3 GYÜRKY 1991. 24. 189