Budapest Régiségei 35/2. (2002)

TANULMÁNYOK - Spekner Enikő: Adalékok a budavári István torony névadójának kérdéséhez 403-425

SPEKNER ENIKŐ 1529. évi ostromkor a török ágyúzások következtében „István úr tornya" nagy belövést kapott. Az 1530. évi ostrom leírásánál viszont az építményt már Haragos István tornyának nevezte, melyre János király a németek viszszavonulásának hírére négy nagy zászlót parancsolt kitetetni. Hasonló megjelölést használt kétszer is Szerémi a tornyot „kemény és erős helynek" nevezve, mikor arról szólt, hogy az árulással vádolt Artándy testvéreket, Balázst és Pált kivégzésükig a budai várban tartották fogva.

4 A Verancsics Antalnak Buda 1541. évi ostromáról küldött beszámolóban azt jelentették, hogy többek között az „István tornyot" is sok helyen érte lövés.

5 Az első magyar nyelvű történeti mű alkotója, Székely István 1559-ben, Krakkóban kiadott Világkrónikájában Hunyadi Mátyás budavári börtönéül „Estuan vr tornia-t" jelölte meg.

6 Végül a Heltai Gáspár Kolozsvárott, 1574-ben kiadott gyűjteményében megjelent Mátyásról szóló históriás ének szintén úgy tudta, hogy Mátyást „István wr tornyánál egy régi házban" tartották fogva.

7 Már e kevés, de egybehangzó történeti forrás felsorolása is bizonyítja, hogy a szakirodalomban használatos István vár megjelölés e forrásokban nem létezett, és az csak a hibás forráskiadások alapján került a köztudatba.

8 Ez pedig azt jelenti, hogy az István tornyot önálló építménynek kell tekintenünk. várat, és benne lakik, de nem ő kezdi el építeni", bár elismeri, hogy nehézséget okoz az István torony keltezésének kérdése, s hogy a forrásokból nem olvasható ki az, amit az ásatás igazolt, hogy tudniillik a torony az északról hozzákapcsolódó L alakú épülettel együtt készült. A forrásokat ugyanis Gerevich úgy értelmezi, hogy az István váron magát a tornyot értették: GEREVICH 1966. 138. 155-162. 181-184; CEREVICH 1973. 248-254. Később Gerevich úgy fogalmaz, hogy a keltezés legkérdésesebb pontja az István torony maradt, mivel az északról hozzácsatlakozó falnál korábbinak is tekinthető: GEREVICH 1987. 152; Bár korábban más véleményen volt, utóbb már felvetette a „korai eredeztetés lehetőségét" Magyar Károly: MAGYAR 1991. 201-202; MAGYAR 1995. 12-13; MACYAR 1997.103.111, 27-29. sz. jegyzetek; Anjou Istvánról elnevezett és a XIV század közepén épült István várról szól, s arról elméleti rekonstrukciós rajzot közöl: BÚZÁS 1994. 109-115; V István személyét felveti BANFI 1936. 127., 15. j. és BALOCH 1966. 71. 4. j. és 72. a rá vonatkozó irodalom felsorolásával. 10 KÉPES KRÓNIKA 180. "ANjou XXIII. 137-138. No. 273. 12

1. Lajos király 1343. május 7-én már, mint győri kanonoknak és erdélyi javadalmasnak kér részére váradi kanonoki stallumot VI. Kelemen pápától: BOSSÁNYI 1916. 1/2. 11. No. XVII. Később még erdélyi, esztergomi, pécsi, titeli és zágrábi kanonoki javadalmakat kapott, s 1347 és 1350 között kinevezett bácsi prépost is volt: BOSSÁNYI 1916.1/2.113. No. CCXVI., 171-172. No. CCCLL, 218. No. CDLI; 1353. június 12-én VI. Ince pápához intézett kérvényében István herceg „nérói üldözése miatt" lemond összes magyarországi stallumáról és a prágai érsekséghez tartozó adományt kér. Talán éppen mohósága fordította ellene volt tanítványát. Erre A megnevezés tisztázása után térjünk rá a névadó István herceg személyére. A történeti irodalomban főképp Zolnay László kutatásai nyomán általánosan elterjedt nézet, hogy az István tornyot, illetve a feltételezett István várat hercegi rezidenciaként Anjou István építtette vagy használta, s azt róla nevezték el. Felvetődött azonban, bár jóval kisebb publicitással, egy mintegy száz évvel korábbi eredeztetés lehetősége is, mely szerint a megnevezés IV Béla király fiától, a későbbi V Istvántól származik.

9 Érdemes ismét felvetnünk mindkét eshetőséget és az említett személyek tevékenységén keresztül megvizsgálnunk a torony keletkezésének lehetséges körülményeit. Az időben későbbi Anjou István herceg életútjával foglalkoznék először, mert az ő sajnálatosan rövid működése kevésbé feldolgozott és vele kapcsolatban igen sok a sommás és hibás megállapítás. Születésének pontos keltét a Képes Krónika hagyományozta ránk, e szerint 1332-ben Szent István király napján (augusztus 20.) látta meg a napvilágot Károly Róbert és Lokietek Erzsébet ötödik fiaként.

10 Még apjuk életében idősebbik bátyja, Lajos az erdélyi, a nápolyi trón örököseként András bátyja a calabriai, ő pedig a szlavóniai hercegi címet viselte." Nevelője és tanítója, Vilemovi Ulrik fia László a prágai egyházmegye klerikusaként került a magyar udvarba, ahol tevékenységéért hamarosan utal az a tény, hogy a herceg 1352 nyara után többször megakadályozta őt javadalmai használatában, BOSSÁNYI 1916.

1.156. BOSSÁNYI 1918. II. 268. No. XV; KOLLÁNYI 1900. 57. 'MOL DL 96241. DL 3680. DL 86152; SMICIKLAS XI. 249-252. No. 192. 'PÓR 1892. 115-116; raAKNÓl 1905. 1-12; ADE II. 100-101. No 93., 127-128. No. 118., 132-133. No. 123-124; MOL 291833 (Arch. Seer. Vat. Reg. Vat. Vol. 139. f. 183v-185r); THEINER I. 687-688. No. MXXXVIII-MXXXIX., 703. No. MLXVL, 708-710. No. MLXX., 728-730. No. MXCVII; István herceget - az 1333. évi magyar-nápolyi szerződés értelmében és az 1343. január 19-én elhunyt Róbert nápolyi király végrendeletének megfelelően (András herceg mellőzésével csak Johannát jelölte örökösének, Johanna gyermektelen halála esetén pedig húgát, Máriát, akit István magyar herceghez kívánt feleségül adni) - rövid ideig Mária jegyesének tekintették. Ám Máriát a nápolyi udvar belső hatalmi harcai következtében, s hogy a magyar törekvéseket megakadályozzák, már 1343 nyarán hozzáadták Durazzói Károlyhoz. Később, az első nápolyi hadjárat után, 1349 nyarán Guido bíboros pápai követ béketervezetében újra felelevenedett István és a Durazzói Károly kivégzése után megözvegyült Mária összeházasításának terve, melynek megvalósulása esetén VI. Kelemen pápa Nápolyt Johanna helyett rájuk ruházta volna. A második nápolyi hadjárat során már a megözvegyült Lajos tárgyalt Máriával esetleges házasságkötésükről, de azt Johanna közbelépése meghiúsította. István herceg nápolyi trónöröklésére Lajos király még 1375-1376 fordulóján is visszatért, mikor a francia udvarral kötendő örökösödési szerződésnél felmerült a nápolyi trón kérdése: „az atyai örökségéről ő sohase mondott le, annál is inkább, mert akkor még élt öccse, István herceg, akinek fiú és 404