Budapest Régiségei 35/2. (2002)

TANULMÁNYOK - Spekner Enikő: Adalékok a budavári István torony névadójának kérdéséhez 403-425

ADALÉKOK A BUDAVÁRI ISTVÁN TORONY NÉVADÓJÁNAK KÉRDÉSÉHEZ számos egyházi javadalomban részesült.

12 Tanítványa viszonylag korán megkezdte közszereplését, neve már 1343 végén feltűnt az oklevelekben. Nagymartoni Pál országbíró néhányszor az ő meghagyására halasztott pert, s I. Lajos király is egyre többször hozta meg úgy intézkedéseit, hogy anyja, Erzsébet királyné egyetértése mellett öccséét is megemlítette.

13 A politikai küzdelmek sűrűjébe azonban csak András bátyjának 1345. szeptember 18-a éjjelén, Aversában történt meggyilkolása után került. I. Lajos király ugyanis magát és őt tekintette a Nápolyi, helyesebben a Szicíliai Királyság örökösének, s így István herceg is részesévé vált az avignoni pápai udvarral az András herceg gyilkosainak felelősségre vonásáért és a nápolyi trónért folytatott diplomáciai csatározásoknak.

14 Korai bevezettetése a közéletbe azonban még nem jelentette azt, hogy már ekkor komolyabb kormányzati szerepet tulajdoníthatunk neki. Az első nápolyi hadjárat alatt, azaz I. Lajos 1347. november 11-i elindulásától 1348. május végén történt visszatértéig ugyanis nem ő, hanem egyedül édesanyja, Erzsébet királyné helyettesítette Budán a királyt.

15 István feltehetően 1347 elejétől, azaz az udvarnak Visegrádról történt átköltözését követően élt a budai királyi udvarban. Önálló hercegi aulájának kialakulása 1349 nyarára tehető. Ekkor kapta meg udvartartása elleány utóda is volt, s az ő beleegyezése nélkül még akkor se mondhatott volna le, ha akart volna." ÓVÁRY 1877. 54-55; PÓR 1892. 45. 214-215; MISKOLCZY 1923. 73; Itt jegyzem meg, hogy VI. Kelemen pápa 1346-ban többször erdélyi hercegnek címzi Istvánt, de Erzsébet királyné ugyanekkor még a korábban kapott szlavón hercegi titulussal illeti fiát. L. az előbbieket és még FRAKNÓI 1905. 6-7. No. IV; ADE II. 127-128. No. 118.,132-133. No. 124. 15 Helytelen tehát minden olyan megállapítás, mely már 1347-től régenshercegnek tekinti Istvánt, ugyanis ennek a forrásokban semmi nyoma. Erzsébet királyné szerepére: A NÉVTELEN MINORITA KRÓNIKÁJA 87; PÓR 1892. 37. 148-150. Budán azonban működött a kancelláriának több osztálya is, mely Lajos távollétében is az ő nevében adott ki okleveleket: MOL DL 68875. DL 31256. DL 102774. DL 3942. stb. 16 Doncsfi Miklós először 1349. július 20-tól - 1349. november 12-ig Sáros megye ispánja: MOL DL 41112. DL 57328 (Ludovicus rex fideli suo Nicolao Donch, famulo domini Stephani ducis ... comiti de comitatu de Sarus), másodszor pedig 1352. február 6. és 1353. január 7. között. MOL DL 4178 és DL 4326 (magister Johannes vicecomes magistri Nicolai filii Donch in comitatu Sarus per dominum Stephanum ducem pro iudice deputati). István herceg szolgálata után továbbra is az udvarban maradt, 1361-ben udvari lovag. ENGEL 1996. I. 171. II. 64. Bálint mester Szepes vagy Sáros megyéből származhatott, mert 1340-ben udvari ifjúként is Sáros megyei iktatáshoz küldték ki: MOL DL 103162 és DF 274644 (Státny Üst. Arch SR Bratislava, Szepesi kápt. hh. lt. Y. 9A); ENGEL 1996.

1. 196. 429. 475. 17 Stephanus Dei gratia dux Hungarie ac dominus terre Scepusiensis et de Sarus, 1349. október 10. MOL DF 258977 (Státny Okr. Arch, v látására honorbirtokként Sáros és Szepes megyét. Sáros megye ispánjának apja hű emberét, Komárom várának urát, Doncsfi Miklóst nevezte ki, Szepes megye élére pedig udvarbíráját és tárnokmesterét, a vélhetően e vidékről származó Bálint mestert állította, aki egyben szepesi várnagya is volt, és szintén már I. Károly óta szolgált a királyi udvarban.

16 Első ránk maradt oklevelét, mint Magyarország hercege, valamint Szepes és Sáros föld ura adta ki 1349. október 10-én. E címből arra lehet következtetni, hogy korábbi szlavón hercegi címe csak névleges volt, s mikor honorbirtokait megkapta még nem rendelkezett territoriális hercegi hatalommal, ugyanis az erdélyi hercegséget csak az év vége felé nyerte el.

17 Am még át sem vette Erdély ügyeit, amikor a helyzet a nápolyi események folytán megváltozott. VI. Kelemen pápa békítési kísérletei 1349 nyarán eredménytelenül záródtak, s Lackfi István erdélyi vajda is győzelmei ellenére kénytelen hadait Nápolyból a keleti partokra visszavonni, s ősszel Magyarországra visszatérni. Küszöbön állt a második nápolyi hadjárat, melynek előkészítéséül I. Lajos király legkésőbb 1349. decemberében öccsére bízta a hadi események kapcsán felértékelődött Szlavónia, Horvátország és Dalmácia kormányzását.

18 A herceg e területek igazgatását 1350 elejétől a szokatlan módon országbírói L. a 19. sz. jegyzetet, de utolsó oklevele. 1350. április 9. MOL DF Presove, Mesto Sabinov, Kisszeben város lt. 1). Aulájából Gergely fia András mestert, udvari lovagját és Mihály fia István mestert, udvari ifjat küldte ki a Sáros megyei iktatáshoz; Hasonlóan csak Magyarország hercegének nevezik Szepes megye 1349. augusztus 31-én kiadott oklevelében: „magister Valentinus magister thavarnicorum et iudex curie ... domini Stephani Dei gratia ducis Hungarie, comes et castellanus eiusdem de comitatu Scepusyensis ..." MOL DF 274644 (Státny Üst. SR Bratislava, Szepesi kápt. hh. lt. Y 9A); Erdély hercege: 1349. november 5-én: Stephanus Dei gratia dux Transilvanus ac dominus terre Scepusyensis et de Sarus." MOL DL 57326. AO V. 332. No. 192; Az oklevelet egyébként Sáros megyei ügyben adta ki. A helyzet pillanatról pillanatra változott: Szécsi Miklós szlavón-, horvát-dalmát bánként utoljára 1349. június 5-én adott ki oklevelet, majd Paksi Leusták ideiglenes vikáriusként 1349. június 15-én, végül a királyi oklevelek méltóságsoraiban 1349. szeptember 2-tól a báni tiszt üresedésben volt, ami István herceg kinevezésére utalna, de ő még 1349. november 5-én erdélyi herceg. ENGEL 1996. I. 17. 23; MOL DL 33590 és DL 57326; PÓR 1892. 218. Első báni oklevelét 1350. február 20-án adta ki „Paulus Ugal banus per ... dominum Stephanum Dei gratia totius Sclavonie, Croatie et Dalmatie ducem in dictis regnis Slavonie et Croatie constitutus" címmel. MOL DF 251997 (Nadbiskupski Archiv Zagreb, Priv. 29); SMiciKLAS XI. 580-581. No. 441 A továbbiakban is ezt a címet használta. Téves azonban az állítás, hogy már 1349. július 6-tól bán, mert az ügy melyet Fejér e keltezés alatt közöl, 1350. április 18. és 1350. július 26. között zajlott, FEJÉR IX/6. 43; ENGEL 1996. I. 17. ADE II. 380-381. No. 308-309., 389-390. No. 317; illetve FEJÉR id. 405