Budapest Régiségei 35/2. (2002)
TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 10. közlemény, A budai műhely vegyesmázas kályhacsempéinek kérdése 381-401
HoLL IMRE amelyekből arra következtethetünk, hogy e kályha többféle alakú felépítésben szerepelhetett, nemcsak a visegrádi egyik kályha rekonstrukciója szerint. Visegrádon erre mutat, hogy itt van olyan csempetípus is (kétféle alakváltozatban), amely e rekonstrukción nem szerepel, tehát egy további - részben eltérő - kályhához tartozik (a virágmintával); 20 ebből Budán is előkerültek töredékek, ráadásul itt háromféle megoldással. Az első kettő a síklapú, illetve ugyanez dongás kiképzéssel; a harmadik síklapú, de mélyített tükörrel, merőlegesen előreálló szélekkel (15. kép). Úgy véljük, a Visegrádon felállított kályháknál többféle megoldást használtak - talán a kályha mérete is többféle volt? Budán az egyik kályha (ha több példánya volt?) kétségtelenül más felépítést kapott. A budai palota kályhájának másféle felépítésére nemcsak a virágmintás csempe egyik mélyített alakú 21 variánsa utal, de az is, hogy például az egyik figurális csempe (a szablyás-pajzsos vitézzel) zöldmázas töredéke is merőlegesen előreálló kerettel készült; díszített lapja nincs meghajlítva. 22 - Talán ehhez a kályhához tartozott a hosszú botot tartó ifjú fehér csempéje, ugyancsak ilyen síklapú megoldással - míg zöldmázas példányából dongás kiképzésű készült? Az is feltűnő, hogy a fehérmázas példány nem volt teljes szélességű, hanem hosszában levágták a szélét - ahogy egy nagyvázsonyi zöldmázast is. 23 A kályha rekonstrukcióját még nem tudjuk elképzelni, de az elvágott méret (ahogy a Mátyás király csempéi esetében is) szögletes felépítésű, egymás felett eltolt helyzetű csempesorok esetében indokolt. Talán a harmadik ónmázas csempetípus segíthet majd egy rekonstrukciónál: ezek a vékony szegélyek ugyancsak sík hátlapúak - nem a szokásos párkánycsempék. (17. kép b-c.) Egy további megfigyelés is újabb kérdést vet fel. A vadászkalapos, botot tartó ifjú fehér csempéjének plasztikája nem egyezik ennek zöldmázas példányaival! Arca elmosódottabb, a feje előtti lapos levél rajza pedig eltér a zöldmázasoktól (17. kép a, és á). Mintha két különböző negatívot használtak volna. De ugyanígy a fehér címerpajzs töredéke sem egyezik a zöldmázas példányokkal! 24 Nemcsak kisebb méretbeli eltéréseket találunk, de a plasztika is különböző: a fehér eseté20 KOCSIS-SABJÁN 1998. I. 3. és I. 5. típusa. Egyező mintájú az I. 6. típus is, de a zárt előlapot félbevágva. Az első kettőből kerültek elő példányok a D-i palotából is (tehát egy második, vagy harmadik kályhából ?). U.o. 67. oldal lelőhely felsorolásai. 21 TAMÁSI 1986. ezt „doboz alakú"-nak nevezi. 22 A budai töredékes anyag miatt nehéz bizonyítani, hogy milyen további típusoknál alkalmazták ezt a kiképzést, de egy angyalos is ilyen lehetett! ^TAMÁSI 1986. 8. ábra. 24 Ezt már 1983-ban is feltűnőnek találtam. - A visegrádi leletek újabb tanulmányozását Kocsis Edit segítette. ben az első vágás fölött kiemelkedő sáv van, a zöld esetében viszont csak a második vágás fölött helyezkedik el az első kiemelkedő sáv De eltéréseket találtunk a részlet méretekben is: a visegrádi fehérmázas töredéken a kiemelkedő sávok a vékonyabbak, a zöld példány töredékén ez vastagabb 25 (18. kép). Ez esetben a kétféle negatív használata bizonyítható. A visegrádi ónmázas angyalos csempe esetében egy további feltűnő különbségre hívnám fel a figyelmet: a címerpajzs elhelyezésekor azt erősen meghajlítva, előreugró felső peremmel ragasztották fel az angyalalakra. Evvel hangsúlyozottabb hatású, mint a címersorozat többi példányánál. 26 A fehérmázas példányok kis száma (Budán kettő, Visegrádon egy) miatt ma még nehéz elképzelnünk, hogyan helyezték el ezeket a kályhákon. Ugy tűnik, Visegrádon a „Mátyás címersorozatos kályhák" esetében egy lehetett másféle megoldású; Budán az ilyen kályhából - az összes, zöld illetve fehérmázas töredék csekély száma miatt - csak egyetlen kályhával számolhatunk. 27 A magam részéről ma már abban sem volnék biztos, hogy az összes kályhát egy időben készítették. A fehérmázas csempék ritkasága talán a műhely kísérletezésével magyarázható: az újfajta ónmáz lehetőségének felhasználása, de most nem a vegyesmázas technikával (sokféle szín egyazon csempén). Budán zöldszínú darabok közt néhány fehér (kiemeltebb helyeken); Visegrádon zöld, illetve sárgásbarna mázasok közt egy-két fehér is. Mindkét helyen használtak lábazati négyzetes, vakmérművel díszített csempelapokat sárgásbarna mázzal illetve máz nélkül (utóbbiakat talán a nem szembetűnő oldalon). Utóbbiaknál Visegrádon fehér és vörös angóbfestéssel emelték ki a mintát; 28 Budán az egyik töredéken zöldes festék (vagy nyers máz?) nyomait találtam. ÖSSZEFOGLALÁS A kutatás jelenlegi helyzetében arra az eredményre jutunk, hogy Mátyás király budai palotájában különböző években állítottak fel új kályhákat. Ezek közül a leg25 Sajnos Visegrádon és Budán is e típusból csak töredékeket ismerek, ami nehezíti a pontos összehasonlítást. Valószínű, hogy a teljes címerpajzs egyforma méretű volt, a vágások eltérései kiegyenlítették a teljes méretet. Már a visegrádi csempék esetében is megállapították, hogy a címereket külön negatívokból nyomták ki, e típusnál kettő is volt. Szükséges volna az anyag további összehasonlítása. 26 Eddig csak az összetett magyar címer, a cseh címer és a hal töredék példányánál találtam kissé meghajlított címerpajzsot, de utóbbi kettőnél nem ilyen feltűnő mértékben. 27 A zöldmázas, figurális csempékből (növénydíszes háttérrel) típusonként csak egy-két példányból kerültek elő töredékek; a címeres sorozatból egy-egy (öszszesített magyar címer, vágások, Portenau); csak a dalmát címerből van több példányból. 28 KOCSIS-SABJÁN 1998. 33; 123. kép. 386
