Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Végh András: Anjou-kori kályhacsempe lelet a budai Szentpétermártír külvárosból 617-632

ANJOU-KORI KÁLYHACSEMPE LELET A BUDAI SZENTPÉTERMÁRTÍR KÜLVÁROSBÓL Az egyik pilisi padló-téglán egy sárkány hátulról a derekánál harap meg egy oroszlánt, aki éppen egy másik, háromfejű sárkánnyal harcol. A sárkány farka egy csöbörsisakot viselő lovagra tekeredik, aki két kézzel súlyt a sárkány hátára, de kardja darabokra törik. Egy másik téglatöredéken csöbörsisakot viselő, fegyverkabátos, sarkantyús lovag súlyt kardjával egy vele szembeforduló sárkány fejére. A lovag mögött oroszlán ágaskodik, és ami igen figyelemre méltó, a lovag kézben tartott pajzsán is az ágaskodó oroszlánt ábrázolták. A padlótéglák és leletünk kályhacsempéje tehát egyaránt az oroszlán, a lovag és a sárkány küzdelmét ábrázolják. Az ábrázolt jelenet Gerevich képaláírása szerint mesebeli, ám itt valójában nem népmese illusztrációjáról van szó, ezt a pilisi padlótéglák finoman kidolgozott ábrázolása eleve kérdésessé teszi. A pilisi töredékeken teljes fegyverzetű lovag harcol, ezért ábrázolásunk értelmét is érdemesebb volt a lovagi epikában keresni. Ezt a vizsgálatot, a motívum részletes, az irodalmi és képi ábrázolásokra is kiterjedő széleskörű elemzését Réthelyi Orsolya végezte el.

21 Az oroszlán, a lovag és a sárkány küzdelmének meglehetősen tág körben ismert változatai között egy dél-német költeményre, az úgynevezett Wolfdietrich-re hívta fel a figyelmet, amely különösen a pilisi téglákon ábrázolt történet részleteivel árul el sok hasonlóságot. Kályhacsempénk ábrázolása kevésbé részletező, mint a pilisi tégláké, a feltűnő egyezések (a lovag törzsére tekeredő sárkányfarok, a sárkány hátába döfött kard, és az oroszlán fölé magasodó, azt legyőző sárkány) azonban feltehetően arra utalnak, hogy a csempén ábrázolt jelenet a pilis ábrázolásokkal közös eredetű, azonos irodalmi forrásból merít, bár attól nyilvánvalóan teljesen független úton, hiszen a kályhacsempét és a padlótéglákat jó százötven év választja el egymástól. A kályhacsempe ábrázolása egyelőre egyedülálló a magyar anyagban, de hogy ebben az esetben nem pusztán egy kályhásmesterek közvetítette díszítőmotívum átvételéről van szó az igen valószínű. Erre következtethetünk a kályha címersorozatából, amely az uralkodó és a főrangú nemesek címereit tartalmazva reprezentációs célból készült. A reprezentációs cél pedig már magában hordja a világos magyarázat igényét is, a korabeli szemlélő által érthető, megfejthető jelképek használatát. Címerek, sisakdísz és az oroszlános lovag képei tehát egyaránt a királyi udvar közvetítette világi reprezentáció körébe sorolhatók. 21 A dolgozat a CEU Középkori Tanszékének PhD kurzusán készült MA disszertációként. Rövidített változata, ld. Réthelyi Orsolya: The Lion, the Dragon, and the Knight: an Interdisciplinary Investigation of a Medieval Motif. In: Annual of Medieval Studies at CEU 7. 2001. 9-38. Dongás csempe Legaláb két csempe töredékei ismertek az előlap nélküli téglalap alakú, dongáshátú, sötétzöld mázzal fedett csempéknek. Annyira töredékes állapotúak, hogy eredeti magasságukat meghatározni nem lehet. Mérete: 18,5 x 15,2 x 7,7 cm. III. ÁTTÖRT MÉRMÚVES OROMCSEMPE Vörösre égetett cserépen sok helyütt felhólyagosodott jellegzetes zöld máz fedi az előkerült töredékeket, amelyek között megfigyelhető a csempe alja, két mérmű osztósudár indításával, ismerjük a dongás hát töredékeit, a háromszögletű felső rész hátának indításával, valamint néhány mérmű töredéket, az egykori halhólyagos mintából. Előkerült egy sárga mázas mérműtöredék is. (7. 1-2., 4-7. kép) ZSIGMOND-KORI TÖREDÉKEK Csak kisebb töredékeikben kerültek elő a feltárt gödörből Zsigmond-kori ismert kályhacsempe típusok. 1. Brandenburgi sas Fehérre égetett cserép, sárgászöld ólommázzal fedett. Négyzetes előlap hét apró töredéke maradt meg, amelyek alapján megállapítható, hogy álló, lekerekített aljú címerpajzsban heraldikus sast ábrázoltak. A címerpajzs nem domborodik ki a háttérből, szegélye keretként öleli körbe a domború tímerábrát. Ilyen jellegű címerpajzs ábrázolást a budai királyi palota leletanyagában a Zsigmond-kori első és második csoport csempéin tóthatunk.

22 A sas heraldikus ábrázolása részletekbe menően egyezik a Zsigmond-kori első csoport négyeit pajzsban ábrázolt brandenburgi sasával.

23 Ezen a csempén azonban a sast, amely az analógia alapján feltehetően a brandenburgi őrgrófság címerállata, önállóan ábrázolták. (8. kép) 2. Vakmérműves oromcsempe Fehérre égetett cserép, fűzöld mázzal fedett. Háromszögletű, vakmérműves oromcsempe, amely rengeteg apró töredékből rekonstruálható. Érdekessége, hogy előlapját a máz csak foltosán fedi. A Zsigmond-kori első csoport oromcsempéje H oil Imre meghatározása szerint.

24 (9. kép) 3. Oroszlán Fehérre égetett cserép, borsózöld mázzal fedett. Oroszlán törzsének töredéke, a Zsigmond-kori IV csoport 3. típusú csempéje.

25 (7. 3. kép) 22 Zsigmond-kori I. csoport 5. tipus, II. csoport L 6,13. tipus. HOLL 1958. 228, 234-235. 23 Zsigmond-kori I. csoport 1. tipus. HOLL 1958. 228. 24 Zsigmond-kori I. csoport 8. tipus. HOLL 1958. 228. 25 HOLL 1958. 243. 621