Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Végh András: Anjou-kori kályhacsempe lelet a budai Szentpétermártír külvárosból 617-632

VÉGH ANDRÁS 4. Vakmérműves oromcsempe Fehérre égetett cserép, borsó zöld mázzal fedett, amely az apró töredékekről sokhelyen lepattogzott. A kúszóleveles és áttört mérműves töredékek alapján a Zsigmond-kori ötödik csoport oromcsempéjének határozhatjuk meg.

26 ÖSSZEFOGLALÁS A Medve utcában feltárt kályhacsempe lelet tehát egy Nagy Lajos király uralkodásának utolsó évtizedében állított kályha szemétre vetett maradványait tartalmazta. A kályha bontásának idejét a gödörben talált egyéb Zsigmond-kori kályhacsempe töredékek a 15. század 30-as éveire, vagyis Zsigmond király uralkodásának utolsó évtizedére keltezik.

27 Az Anjou-kori csempék egy eddig ismeretlen kályhával ismertettek meg bennünket, amely önálló csoportot alkot a hazai leletanyagban. Érdekes, hogy az a két csempe tipus, amelyhez hasonló csempék máshonnan is ismertek kidolgozottságban kissé elmaradnak párhuzamaiktól. Mintha ismert és népszerű udvari kályhák másolatait látnánk magunk előtt. A másolás azonban nem közvetlen volt, hanem inkább a minta, a példa követése kissé gyengébb színvonalon. A kályha heraldikus és lovagi reprezentációja egyértelműen a királyi udvarra utal, ezért mindenképpen figyelemre méltó a városi környezetben. A lelet elgondolkoztat arról, vajon kié lehetett az a telek, amelyen ilyen jelentős épület állt, udvarán pedig egy olyan jellegű kályhát vetettek szemétre, amilyet királyi központokból, esetleg bárók, egyháznagyok palotáiból, vagy gazdag apátságokból ismerünk. A plébánia templommal szemközt 1411-ben és 1425-ben a bakonybéli apátot nevezik meg háztulajdonosként az oklevelek (szomszédai Péter deák és Gug-i Miklós özvegye).

28 Egyéb, a területre vonatkozó korabeli forrást nem ismerünk. Azt azonban ki kell emelnünk, hogy a középkori Budának fontos alkotórésze volt a mai Várhegy és a Duna között elterülő váralja - amelyet a 14. század vége óta városfal kerített, és elsősorban annak központja, a plébániatemploma után Szentpétermártírnak nevezett városrész. Az írásos források szerint nemcsak a polgárság, de a városban házat szerző főnemesek és egyházi testületek is rendelkeztek itt háztulajdonokkal.

29 Kérdés ugyanis, hogy használt-e egy városi polgár ilyen jellegű reprezentatív kályhát a 14. század végén lakóházában. A kályha egyértelmű udvari eredetű címerei és heraldikus és lovagi ábrázolásai számomra inkább arra utalnak, hogy a telket valamely előkelő tulajdonaként tartsuk számon, bár a történeti források nem elégségesek ahhoz, hogy a konkrét tulajdonost megnevezhessük. 26 Zsigmond-kori I. csoport 6. tipus. HOLL 1958. 243.; HOLL 1990. 80. 27 A legkésőbbi kályhacsempetöredék a Zsigmond-kori V csoportba tartozik. 28

1411. XI. 12. - Pannonh. r. It 770. (BTOE III. 583.sz.), 1425. III. 18. Pannonh. r. It. 832. (BTOE III. 868.sz.) 29 Ismert Kont Milós nádor váralji házbirtoka:1398. XI. 25. - OL Dl 8373. (BTOE III. 265.sz.), valamint a Kanizsai testvéreké: 1390. XII. 24 - OL Dl 7657. (BTOE III. 113.sz.). 622