Budapest Régiségei 35/2. (2002)
KÖZLEMÉNYEK - Végh András: Anjou-kori kályhacsempe lelet a budai Szentpétermártír külvárosból 617-632
VÉGH ANDRÁS LELŐHELY A kályhacsempe lelet az egykori Medve utca 8-10. számú telkeken került elő, amelyen a legérdekesebb középkori objektumokat tárhattuk fel (2. kép). A mai két telek már újkori osztás eredménye, mivel az 1695-ös házösszeírásban még egy telekként szerepeltek. 3 A telkek belsejében egy háromosztatú kőépület vastag falai kerültek elő, amelyet a modern beépítésben is használtak még az újkori ház részeként. A kőépület a Medve utcával párhuzamosan helyezkedett el, az egykori közös telek teljes szélességében. Falai tört mészkőből készültek, a mélyre ásott alapozás szintjén 1 méter vastagok voltak. Ebből következőleg az épület feltehetően emeletes lehetett. Pince nem készült a házhoz. Bejárata valószínűleg az utca felé nyílott, bár ezt nem találtuk meg, mivel itt újkori átépítés bontotta meg a falakat, a többi, eredeti középkori falon nem találtunk ajtónyílásra. Sajnos nem állapíthattuk meg ezen jelentős kőház funkcióját, és nem tudtuk megválaszolni azt az alapvető kérdést, hogy az eredeti telken belül hol emelkedhetett. Vajon rövidebb oldalával a templom előtti térre nézett-e, és így a középkori telkek elrendezése teljesen eltért az újkori telekosztástól? Vagy, az újkori telket azonosnak véve a középkorival, a telek hátsó részén állt ez a jelentős épület? Választ a feltárások nem adtak, mivel az utcai részen régészeti megfigyelés nélkül rombolták szét a rétegeket és az objektumokat. Történeti megfontolásokból következtethetünk csupán arra, hogy a telek feltehetően a középkori telekkel azonos. Az 1695-ben készült házöszszeírás ugyanis, még a szomszédos Medve u. 2. 4. és 6. számú telkeken is megemlékezik régi falakról, sőt pincéről. 4 Tehát a plébániatemplom bejárata előtt közvetlenül eszerint nem volt szabad térség. Az épület utca felőli homlokzata előtt mintegy 13 méterrel tártuk fel a különleges betöltésű, nagyméretű gödröt. A kör alakú, kb. 2 m átmérőjű gödörben feküdtek a kályhacsempék, egyéb kerámiatöredékekkel és Zsigmond király 1387 és 1389 között vert dénárjával együtt. A csempék háta erősen kormos volt, oldalaikra tapadva jelentős mennyiségű kályhásagyagot figyelhettünk meg, amely jelezte, hogy az egykor használatban állott kályhát feltehetően egy közeli épületből vetették szemétre. Talán a középkori háromosztatú kőépület lehetett az a ház amelyből a kályhacsempék szemétre kerültek. 3 NAGY Lajos: A Viziváros XVII. szazad végi topográfiája. TBM 16 (1964) 181-249. Az 1695-ös vízivárosi Zaiger (házösszeírás) 243. számú telke. „No. 243. Ein Haus in der Truckenen gassen hat im gesicht 13. und im Ruckhen 12. kl, an der rechten seyten ist 34 kl. 4 seh., und an der linckhen 35. kl. 3. seh. lang. Hat noch etwas von alten gmeür ist schlecht gebauth. f. 20. g. i. 438 des H.Tobias Krempel Ratsverwandten und Beckhen" 4 Ld. előző jegyzetet. A szomszédos 244. és 246. számú telkek az 1695-ös Zaigerben. KÁLYHACSEMPÉK A gödörben feltárt csempék között, többféle tipusú és különböző időszakokból származó töredékeket ismerünk. A kályhacsempék nagyobb része egy jól körülhatárolható egységes Anjou-kori csoporthoz tartozik, amelyet az azonos készítési technika, és a rokon heraldikus és stiláris vonások kötnek egybe, de Zsigmond-kori, ismert típusok töredékei is előfordultak a lelőhelyen. NAGY LAJOS-KORI KÁLYHA Az Anjou-kori kályhacsempék technikai kivitele egységes volt. Vörösre égetett, finoman iszapolt kerámiára, engobe nélkül sárga és sötétzöld (néhol feketének ható) mázat vittek fel az előlapokon. A mázazás meglehetősen egyenetlen, sok esetben az égetés során felhólyagosodott. A sötétzöld máz fénye ma már tompa, míg a sárga máz egyes esetekben ma is élénk, fényes, másszor tompább. A csempék háromféle típusba sorolhatók: egyrészt négyzetes, fiókos hátrésszel ellátottak, másrészt téglalap alakú, dongáshátúak, harmadrészt háromszögletű felsőrésszel zárt, dongáshárú oromcsempetöredékek. A háromféle típus a kályha szokásos három fő szerkezeti egységéhez tartozik, a négyzetes csempék alkották a négyzetes alsórészt, amelyen emelkedett a hengeres, vagy sokszögletű felső rész a téglalap alakú csempékből kirakva, végül felül az áttört mérműves oromcsempék koronázták a kályhát. A szemétrevetett kályha 10 féle kályhacsempéjét írjuk le az alábbiakban. I. NÉGYZETES CSEMPÉK, FIÓKOS HÁTRÉSSZEL (vörösre égetett cserép, sárga ólommázzal, a csempék belseje a használattól kormos) Magyar Anjou címer A kályhacsempe leletben öt darab töredék ábrázolja az Anjou dinasztia magyar királyi címerét. A négyetes előlapon egyszerű keretben kidomborodó címerábrázolás látható: átlósan elhelyezett, balra dőlő, egyszerű, osztott háromszögpajzs, bal mezőben liliomok (7 egész + 3 fél liliom), a jobb mező tizenegyszer vágott. Mind az öt töredék sárgászöld mázzal fedett, a csempe mérete: 19,7 x 19,5 x 12 cm (BTM-KO ltsz.: 94.31.1.15). (3. 1. kép) Magyar Anjou címerrel díszített csempéket eddig a budai, visegrádi és diósgyőri királyi palotákból ismerünk. A visegrádi töredékek technikai kivitelükben távolabbi párhuzamok, hiszen ezek előlapja áttört volt, méretük is kisebb. A címerábrázolás viszont megegyezik, mert itt is a bal mezőben vannak a liliomok és a jobban a vágások. 5 A budai töredékek technikai kivitele, cserép és mázszine megegyezik leletünkkel, de a címer hasított mezeinek képe fordított állású, a 5 Kocsis Edit: A kápolna és az északkeleti palota kályhacsempeleletei. In: A visegrádi királyi palota kápolnája és északkeleti épülete. Visegrád régészeti monográfiái 1 Szerk. Búzás G. Visegrád, 1994. 130-131, II. csoport. L típus. 618