Budapest Régiségei 35/2. (2002)
KÖZLEMÉNYEK - Végh András: Anjou-kori kályhacsempe lelet a budai Szentpétermártír külvárosból 617-632
BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXV 2002. VÉGH ANDRÁS ANJOU-KORI KÁLYHACSEMPE LELET A BUDAI SZENTPÉTERMÁRTÍR KÜLVÁROSBÓL Az alábbi tanulmányban azt a kályhacsempe leletet szeretném bemutatni, amely váratlan gazdagságban, ám szerencsétlen körülmények között került napvilágra 1994 februárjában a budai Víziváros Medve utcájában, vagyis a középkori Szentpétermártir városrész plébániatemplomának szomszédságában. A lelet Nagy Lajos király korának számos, eddig még nem ismert kályhacsempéjét tartalmazta, méghozzá általában nem töredékesen, hanem mindössze a szemétrevetés miatt darabokra hullott, restaurálható állapotban. Hogy ma mégis csupán egy töredékes leletet tanulmányozhatunk az a feltárás fordulatos történetének eredménye. A városi régészet kemény akadályokkal teli pályájának jellegzetes példájaként szükséges bevezetésképpen a lelőkörülményeket részleteznünk. 1 LELŐKÖR ÜLMÉNYEK A feltárás a városi régészet rossz példa értékű történetei közé sorolható. A Budapest II. Medve utca 8-14. számú telkek egy olyan területen helyezkednek el, ahol a 60-as, 70-es évek nagymértékű szanálásai után az 1980-as évek végén kezdődtek meg az újabb beépítések. Első feltárásunkat római koros kollégámmal H. Kérdő Katalinnal közösen 1991-ben végeztük a Gyorskocsi utca 26-os számú telken és az itteni gazdag eredmények hatására a következő évben hozzáláttunk a környező terület régészeti védettségének előkészítéséhez. 2 Minthogy a védettségi eljárás számos hivatalt érintő, több évig tartó folyamat, feltárásaink helyzete még sokáig minden esetben az építési hatóság, vagyis a helyi önkormányzat jóindulatán múlt. Ilyen körülmények között kezdődött el a CIB bank székházépítkezése a Medve u. 8-14. sz. telkeken. A maga érdekeit körültekintően bebiztosító bank mindössze egy hónappal azelőtt fogott hozzá 1 A kályhacsempe leletet még előkerülése évében bemutathattam a Pannónia Regia kiállítás keretében a Magyar Nemzeti Galériában. Ld. Pannónia V-30. kat, 308-310. A lelőhely feltárásának mostoha körülményeiről: Heti Világgazdaság. 1998. Műemlékvédelem melléklet 2 VÉGH András: Előzetes jelentés a budai Szentpétermártir külváros területén 1991-1995 között folytatott régészeti kutatásokról. BudRég 32 (1998) 329-340.; VÉGH András: New excavations in the area of Szentpétermártir - a mediaeval suburb of Buda. In: Mittelalterliche Häuser und Strassen in Mitteleuropa. Hg. Márta Font, Mária Sándor. VAH 9. Bp.-Pécs, 2000. 67-74. építkezéséhez, hogy a telekre kért régészeti védettség hatályba lépett volna. Az építkezés megindításáról nem értesítették a múzeumot, a már folyamatban lévő munkát vettük csak észre mintegy két héttel a kezdés után. Két hétig tartó küzdelemmel sikerült elérni, - megjárva a legváltozatosabb önkormányzati és politikai színtereket - hogy a hatalmas területen már a megkezdett építkezés mellett két hónapos leletmentést végezhessünk. Mindezt 1994 január és február hónapjában, az arra a legkevésbé sem alkalmas időjárási körülmények között. A nagykiterjedésű építési terület a középkori városrész rendkívül fontos helyén feküdt, szemben az egykori plébániatemplommal (2. kép). Teljes kutatása nagymértékben gazdagította volna ismereteinket Szentpétermártir központjáról. Ilyen körülmények között azonban csak korlátozott megfigyeléseket végezhettünk. A beruházóval kötött szerződés csupán annyit tett lehetővé, hogy a munkagépek által kialakított mesterséges szinten az előtűnő régészeti jelenségeket megtisztítsuk és dokumentáljuk. A hatalmas építési területet öt részre tagolva kaptuk meg átvizsgálásra, egy-egy területen pedig kb. tót hetet tölthettünk. A leletmentés eredményét tehát alapvetően befolyásolta, hogy a markológép munkája után már mélyen a római kori rétegekben jártunk-e, vagy éppen a római kort elfedő középkori és újkori feltöltést tudtuk-e áttekinteni kutatóárkokkal igyekezve némi információt összeszedegetni a római kori emlékekről is. Kályhacsempe leletünk február végén, a negyedik feltárási felületen került napvilágra, amelyen szerencsés módon viszonylag több középkori réteget és objektumot megfigyelhettünk. A lelet sorsát azonban súlyosan befolyásolta, hogy a gödröt, amelyben a csempék feküdtek a határidő előtti napon találtuk meg. Tehát mindössze két nap állt rendelkezésre, mielőtt a munkagépek újból megjelentek, hogy most már véglegesen mindent kimarkoljanak, a gépek leállításáról szó sem lehetett. Látván, hogy a gödör feltárását nem vagyunk képesek befejezni megpróbáltuk elérni, hogy a gödör betöltését külön kimarkolva deponálják egy félre eső helyre, hogy abból a kályhatöredékeket kiszedhessük. A hétvégi földmunka során személyes irányításom mellett ez meg is történt, mégis hétfőn újból kiérkezve a munkahelyre döbbenten tapasztalhattuk, hogy a félrerakatott földkupacot később a teherautók mégis elszállították. így tűnt el talán örökre, valamelyik feltöltésre itélt Buda környéki bányában kályhacsempe leletünk jelentős része és ezért lehet csupán töredékeiről számot adnunk 617