Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások a 15. századi pesti városfal Károly kőrúti szakaszán : Budapest V. Károly körút 28-30. 549-585

IRÁSNÉ MELIS KATALIN hozták az új városrészeket. Az ásatási eredmények alapján több, más területeken korábban felszínre ke­rült részadat is értelmezhetővé vált, ezáltal lehetőség nyílott a pesti oldal középkori településeinek bizto­sabb szétválasztására és az egymástól független Pest, Szentfalva, Újbécs jellegzetes, építészeti periódusai­nak bemutatására. Egyre több adat mutatja, hogy a Györffy György által körvonalazott három, 11-13. szá­zadi városmagból a 15. századi városfal felépítéséig egymástól független jogállású települések fejlődtek, és feltételezhető, hogy alapjában véve a városfal felépíté­se után sem változott a helyzet. 14 A három település közül Pest volt a legjelentősebb. A Március 15. tér kö­rüli város a 15. század 2. felére az ország Buda utáni, második városává fejlődött és a 16. század elején a sza­bad királyi városok közé emelkedett. Pest DK-i szom­szédja, az Egyetem tér körül elhelyezkedő Szentfalva a középkor végére mezőváros lett, ez a rangja a 16. század első felében is megmaradt, pedig ekkor már évtizedek óta közös városfala volt Pesttel. Pest ENy-i oldalán, a Szervita tér körüli Újbécs a 15. századi vá­rosfal felépítéséig szintén folyamatosan lakott volt. 1435-ig Zsigmond király az egész Újbécset megsze­rezte, feltételezhető, hogy Zsigmond halála (1437) után is királyi birtok maradt. A pesti polgárok talán csak a városfal felépítésével párhuzamosan, a 15. szá­zad vége felé szereztek itt telkeket (38. kép). A pesti oldal településeinek erőteljes fejlődése a 14-15. század fordulóján, Zsigmond király uralkodása alatt indult meg. Nagy építkezési hullám vette kezde­tét, az új házak mellett több, régi, talán még az 1241-es tatárpusztítás nyomait is magukon viselő épületet le­bontottak. Az egész Belvárosban megfigyelhettük a szintemelések nyomait, és az új járószintekhez igazo­dó homlokzati falak maradványait. A legnagyobb építkezés a pesti főtéren (Március 15. tér) zajlott. Le­bontották a 12-13. század fordulóján épült és a tatárjá­rás alatt súlyos károkat szenvedett plébániatemplo­mot, helyére gótikus csarnoktemplom épült, a szenté­lye ma is áll. A 15. század elején nagy királyi építke­zés zajlott Újbécsen, a Duna part közelében hozzá­kezdtek a királyi udvarhely átépítéséhez. A pesti vár azonban sohasem készült el, a félbe maradt épületek nagy részét a 15. század második felében lebontották. A Váci utca É-i végén álló várkaput meghagyták, át­alakítva és kibővítve ez lett a városfal Váci kapuja. A lakótorony 4 m széles, legnagyobbrészt feltáratlan maradványai a Régiposta utca, Váci utca keresztező­désében rejtőznek az aszfalt alatt. A Duna-parti kikö­tőben hatalmas pillért állítottak, amely a hajóhíd mel­lett a Dunát elzáró lánc pesti végét is tartotta. 15 Újbécs ÉK-i részén, az 1241-ben elpusztult ipartelep helyén, GYÖRFFY 1973. 283,156. kép. IRÁSNÉ MELIS 1976. 320-321; IRÁSNÉ MELIS 1994. 66-68, 70. a várépítkezéssel egy időben szabályos alaprajzi elhe­lyezkedésben f aszerkezetes, paticsf alú házak épültek, ezek közül háromnak a részleteit feltártuk a Károly körút 30. sz. telken. Mind a három a későbbi városfal nyomvonalába esett, ami azt mutatja, hogy már a 15. század korábbi évtizedeiben szabályozták a terület beépítését. A házak elhelyezkedéséből rekonstruálha­tó utca párhuzamosan haladt a Városház utcában vé­gighaladó, 1241 előtti, pesti városfallal. 16 A nagy építkezésekkel egy időben a pesti polgárok folytatták az önálló városi életért vívott küzdelmeiket. Fokozatosan elérték, hogy az 1469-1476 közötti idő­szakban 12 tagú városi tanácsot választhattak, majd néhány év múlva Pest a tárnokszék tagja lett és ezzel visszanyerte szabadságát. 17 A 15. századi folyamatos fellendülés meghozta a városigazgatás, az ipari és a kereskedelmi élet önállóságát, de Pest és környezete egyre jobban zsúfolt, rendezetlen városképet muta­tott. A város É-i oldalán nagy kihasználatlan területet foglalt el a félbe maradt pesti vár, egyre jobban körbe­épült és összeszorult a ferences kolostor melletti állat­vásártér, és déli irányban a Duna parton, Pest és Szentfalva, között nagy területet elfoglalt a bőrfeldol­gozó telep. Az Árpád-kori városfal körüli szabad te­rületek különböző minőségű házakkal kezdtek be­épülni, ezek között létesült a Szent Miklós templom és kórház. A 15. század második felére megérett a hely­zet egy nagyszabású városrendezésre. Rendkívül ér­dekes lenne, de sajnos nem tudjuk, hogy Mátyás ki­rály milyen feltételeket szabott a pesti, szentfalvai és újbécsi polgároknak, és azt sem tudjuk, hogy a három település polgárai milyen egyezséget kötöttek egy­mással az új városfal és a vele kapcsolatos területren­dezés megvalósítására. Az érdekelt felek mai szó­használattal élve, Pest, Újbécs, Szentfalva teljes kiterje­dését érintő, részletes rendezési tervet hoztak létre, az új építkezéseket a régészeti kutatások eredményei szerint a 16. század elejére be is fejezték. Ez volt az utolsó, nagy középkori városrendezés a pesti oldalon. A 15. század második felében zajló építkezéseket vá­rosszerte nagy méretű bontások előzték meg. Ekkor tűnt el az 1241 előtti, pesti városfal a félbe maradt pes­ti vár, lebontották az új városfal nyomvonalába eső szentfalvai és újbécsi házakat. Pest déli határában meg­szüntették a bőrfeldolgozó telepet, az egész műhely át­került az új városfal külső oldalára, ahol a 18. században is tímárműhelyeket tüntetnek fel a térképek. A 2,2 km hosszú városfal helyét a 13. századi pesti városfallal párhuzamos irányban jelölték ki, és az így bekerített térség 55 hektárra nőtt. 18 A városfal nyomvonala közel 5 hektárnyi terület, amely nagyrészt beépített volt. 16 Szerző publikálatlan ásatási adatai. ,7 KUBINYI 1973.164-165. 18 CSORBA 1976.362-363. 562

Next

/
Oldalképek
Tartalom