Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások a 15. századi pesti városfal Károly kőrúti szakaszán : Budapest V. Károly körút 28-30. 549-585

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK A 15. SZÁZADI PESTI VÁROSFAL KÁROLY KÖRÚTI SZAKASZÁN lak között áthaladt a középkori városfal 27 m hosszú szakasza (81-108. m városfalszakasz). A 18. századi padlók felszedése után lebontottuk az újkori falakat, elkészítettük a tanúfalat, és lenyestük az egész szelvény felszínét. Jól látszott, hogy az 1686-1714 közötti belső árkot a 2/1996. árokban látottakhoz képest sokkal nagyobb mértékben beleásták a török árokba, és sajnálatos módon itt is a török árok közepére, a legmélyebb részbe építették a legvastagabb újkori alapfalat. Mind a két árok a bolygatatlan homokba mélyült, jellegzetes 13-17. századi régészeti leletek voltak az árkok többször átforgatott földből álló betöltésében. A 18. század eleji padlók alatt előbukkanó árokbetöltések teljesen egybefolytak, és ebben a nagy foltban különféle gödrök, kisebb árkok, faépítmények gerendanyomai, cölöplyukak, majd mindezek betöltései, és újabb objektumok nyomai kerültek elő. Három, szorosan egymást követő, kora újkori periódusban keletkeztek. 1. periódus. Az 1686 utáni, első, városi építkezések gazdasági épületei, hulladékgödrei. 2. periódus. Az Invalidus ház (Városháza) építésével kapcsolatos műhelygödrök. 3. periódus. Az Invalidus ház kerítéséhez, azaz a középkori városfalhoz épített gazdasági épületek, istállók falai (36. kép). A belső török árok irányának, méreteinek megismerésére az újkori falak között kutatóárkokat ástunk, ezek egy részében előbukkant a török és újkori árok szétválása, más részükben pedig követhettük a török árok városfal felőli oldalát. Ezen a 27 m hosszú szakaszon a belső árok párhuzamosan haladt a városfallal, a városfaltól való távolsága itt is, mint a korábban ismertetett 5. és 7. helyiségben átlagosan 250 cm volt. Az ásatási metszetekből nyert adatok alapján szélességét 600 cm-re, mélységét 450-500 cm-re rekonstruáltuk (30. kép). 1/1996. kutatóárok Az ásatási terület ÉNy-i negyedében, az 1996-ban lebontott ebédlő és nyomda közötti, szabad terület aszfalt burkolata alatt a városfalhoz épített, koraújkori, 1686 utáni pincefalak kerültek elő. A rendkívül bolygatott területen, a szervizút és a Városháza ÉNy-i szárnya között kiástunk egy 74 m hosszú, 1,5 m széles kutatóárkot. A 20. századi épületek falaival párhuzamos árok K-i vége 28 m, a Ny-i vége 19 m távolságra esett a középkori városfaltól. Mindössze három helyen maradt 4-6 m hosszúságú, bolygatatlan régészeti rétegsor, ezeken a helyeken kisebb szelvényeket nyitottunk. Az 1/1996 kutatóárok 2. szakasza a városfalhoz épített, 3-4. újkori pince előtt, a városfaltól 21 m-re helyezkedett el. Az 5 m hosszú kutatóárkot, mint később kiderült, egy széles, 18. század közepére jellemző leletekkel betöltött árok középső részébe ástuk (3. kép). A feltárás szintjétől 60 cm mélyen a kutatóárok K-i végén 16. századi cserepeket tartalmazó feltöltést találtunk, folytattuk a mélyítést és 120 cm mélyen megjelent a bolygatatlan sárga homok. Egy nagyjából É-D-i irányban haladó, széles árok K-i oldala kezdett kirajzolódni. A régészeti kutatóárok Ny-i felében 450 cm mélyen, a bolygatatlan homokban megtaláltuk a 17. századi árok 80 cm széles alját és a kutatóárok Ny-i végében, a metszetben megjelent az árok Ny-i oldalának alsó, 110 cm-t emelkedő vonala. Az árok teljes alakját nem sikerült megfigyelni, mert a dokumentálás közben eleredt a november végi eső, és a laza épülettörmelékbe ásott szonda a zsaluzattal együtt a szemünk láttára összeomlott. A régészeti metszetből egy legkevesebb, 7 m széles, 4,5 m mély árkot lehet rekonstruálni, a feltárt árokszelet pedig abból a Pest északi oldalát ferdén átszelő belső nagy árokból származott, amelyet az 1686-os ostromképek sorra feltüntetnek.

12 A belső oldalon lévő rétegek közül egy szürkés barna, homokos feltöltésre figyeltünk fel, ennek a teteje nagyjából a városfal 15. századi járőszinrjével volt egy magasságban. Vastag faszenes, hamus réteg következett, amely talán az 1526-ban leégett faépületből, vagy kerítésből keletkezett. A 16. századi leleteket tartalmazó feltöltés volt az utolsó in situ réteg, amely minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy az, árokszakaszt már a 16. század közepén kiásták. A 16. század első felére jellemző leleteket tartalmazó réteg fölött ugyanis sárga homokkal kevert, tarka homokos föld volt, jellegtelen 13-15. századi cserepek voltak benne. Színtiszta sárga homok, sárga agyagos homok réteg következett, amelyek az itteni bolygatatlan talajból származnak. A sárga agyagos homok felett sötét, kevert földrétegek, 13-18. századi leletekkel kevert épülettörmelék, agyagos földcsíkok, új és legújabb kori beásások váltogatták egymást (30. kép). TÖRTÉNETI ÖSSZEFOGLALÁS A középkori Pest területén az utóbbi évtizedekben több régészeti kutatásra került sor. A legjelentősebb várostörténeti adatok 1992-ben Pest DNy-i sarkában, a Molnár utcában és 1996-1997-ben a Károly körúton, a város ÉNy-i sarkában, kerültek elő.

13 Mind a két helyen nagyobb, összefüggő területet tártunk fel. A nagy távolság ellenére a két ásatási helyszínt összekapcsolják a 15. századi városfal felépítésével járó változások, amelyekkel megszüntették a korábbi és létren Buda ostroma 1686. Greischer színezett rézmetszete. RÓZSA 1963. 143-145, XXXVI. t.; Buda és Pest alaprajza az 1686. évi ostrommal kapcsolatban. M. Wening rézmetszete L. N. Hallart rajza után. Rózsa 1963. 222-224, XXXVIII. t.; A budai ostrom alaprajza 1686. Rézmetszet L. N. Hallart rajza után. RÓZSA 1963. 218-222, LU. t.; Buda ostroma 1686. R. de Hooghe rézkarca. RÓZSA 1963. 240-243, LUI. t.; Buda ostroma madártávlatból 1686. Rézmetszet. RÓZSA 1963. 246-248, LV t. 13 A városfal a Molnár utcában nem került elő, az ásatás a városfal melletti telektömb nyugati felében zajlott. IRÁSNÉ MELIS 1996. 211-239. 561