Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások a 15. századi pesti városfal Károly kőrúti szakaszán : Budapest V. Károly körút 28-30. 549-585

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK A 15. SZÁZADI PESTI VÁROSFAL KÁROLY KÖRÚTI SZAKASZÁN értékelhető régészeti jelenségek. A városfal külső járószintjét 15 cm széles falkiszögellés mutatta, amelyhez a belső oldalról már ismert, jellegzetes sóderrel borított járószint csatlakozott. Ez alatt két szintben épületrészletek kerültek elő, amelyek a városfal építését megelőző időszakban (cc. 1200-1460 között) keletkeztek (20. kép). Gödrök, falhelyek és cölöplyukak részletei voltak, a házelemek barna, homokos betöltésében állatcsont darabok voltak. A városfal előtti építmények a belső oldalon feltárt, azonos korú építményekkel megegyező tengerszint feletti magasságon kerültek elő, világosan mutatták, hogy ez a terület is beépített volt a városfal felépítése előtt. Az 1460 előtti rétegsor tetején 4 m széles, a városfal felé vastagodó, tömörített kőtörmelék réteg helyezkedett el, amely a városfalhoz futó sóderes felületű járószint alapozása volt. A városfal megépítését követően a sóderes járószinten sötétszürke, kemény humuszos földréteg keletkezett. A középkori lejárt szint felett a városfal mellett 1-1,5 m széles sávban ismét kőtörmelék került elő, amelyről egyelőre még nem lehetett megállapítani, hogy a városfal javításából, vagy szintemelésből származik. Barna homokos, meglehetősen jellegtelen, 16-17. századi török és magyar leleteket tartalmazó feltöltés következett, majd megjelent a feltűnő, 160 cm vastag, világos szürke agyagréteg. A régészeti rétegsort az 1686-os, török alóli felszabadító háború pusztításának és a háborút követő tereprendezésnek a nyomai zárták. II. kutatóárok 1996-ban a városfal belső oldalán, a 40^42. méternél elindítottunk egy kutatóárkot, amely átszelte a városfalon belüli, teljesen feldúlt, középkori városrészt. Az 1997-es, II. kutatóárkot az előbbi árok folytatásaként a városfalon kívüli területen vezettük át. Az I. és a II. kutatóárok közötti távolság 22 m volt. Mindkét árokban gyakorlatilag egyforma telepjelenségeket találtunk, csak egy-két épületrészletben mutatkoztak kisebb eltérések. A II. kutatóárok Ny-i oldala a feltárás végéig a IV szelvény Ny-i oldalaként, tanúfal maradt. Ebben a kutatóárokban szintén előkerült a városfallal párhuzamosan haladó széles és mély külső árok. Az árok és a városfal között 3 m vastag, régészeti leletekben gazdag kultúrréteget tártunk fel. A rétegek korának a meghatározását a belső oldalhoz hasonlóan, a városfal járószintjét mutató falkiszögelléshez kapcsolódó, sóderes járószint segítette. Az alatta lévő településnyomok a városfal építését megelőző évszázadok különböző korú, és változatos formájú építményeiből származtak (M. kép). III. szelvény A városháza ENy-i szárnya előtt, a Sütő utcai kerítésig kibontottuk a városfal tetejét. A 9 m hosszú falrészlet külső oldalán 18-20. századi, 60 cm széles, elnagyolt kváderekből épített falak helyezkedtek el, az alapozás a bolygatatlan homokba ért. A 18. századi épületrészlet alatt, közvetlenül a városfal alapozása előtt megmaradt egy nyújtott félkör alakú beásás, a 3. ovális gödör alsó része, amely a városfalra merőlegesen 86 cm széles, és a városfalnál pedig 238 cm hosszú volt. A városfal 15. századi járószintjéhez képest 160 cm mély volt. Jellegtelen, 16. századi régészeti leletek, főként vastag falú házi kerámia, kályhaszemek darabjai voltak benne. A városfal belső oldalán előkerült ovális gödrökkel teljesen azonos volt, a városfal 16. századi helyreállításával kapcsolatban keletkezett. A III. szelvény Ny-i oldala a feltárás végéig tanúfalként fennmaradt, középső szakaszát a külső sáncárok metszete foglalta el, az árok mindkét oldalán azonos, 12-17. századi rétegek helyezkedtek el. A területi adottságok itt lehetővé tették, hogy a sáncárok külső oldalán is kutathattunk, a bolygatatlan homokba mélyülő, 12-13. századi, szabadon álló kemencék, gödrök voltak a legkorábbi leletek. Világosan látszott, hogy a városfal előtti, 24 m széles területsávban nem húzódott vizesárok. A III. szelvény É-i felében előkerült, 12-13. századi építmények azt mutatják, hogy a középkori, pesti nagy árkot talán a Károly körút távolabbi, legmélyebb fekvésű részén húzódó, szabályozás előtti dunai holtággal lehet azonosítani. VI. szelvény A régészeti kutatás sorrendjét különböző technikai feltételek határozták meg, ezért a VI. szelvény a korábban feltárt, III. és V szelvény közé került. A városfal külső oldala, és a városfalhoz futó rétegek mindegyik szelvényben szinte egyformák voltak. A VI. szelvényben a K-i oldalt alkotó tanúfal elbontása közben azonban előkerültek egy a városfalhoz épített kovácsműhely maradványai. Valószínű, hogy a városfal építése előtt is kovácsműhely működött ezen a területen, mivel a városfal alapfalát beleépítették egy vastag, erősen átégett, többrétegű kemencepadlóba. Ezen a helyen a városfal alja nincs megégve, csupán a későbbi kemence építésével együttjáró, világossárga agyagtapasztás volt rajta. A bolygatatlan homokra épített, vastag kemencefenék körül 1-2 cm vastag, faszenes, vörösesbarna lejárt szint volt, amelynek a kiterjedése a városfalhoz épített, 15-16. századi kemence alapterületéhez képest rövidebb, de szélesebb volt. Itt közbevetve megemlítjük, hogy szinte az egész ásatási területen előbukkantak az 1241-ben elpusztított, fémfeldolgozó műhely maradványai. Elképzelhető/hogy a VI. szelvényben megtalált, a bolygatatlan homokba épített kemence, majd ennek újjáépítése a városfal melletti, az évszázados hagyományokat tükrözi. A városfalhoz épített műhelyből a földbemélyített, kemence maradványai, a fújtató faragott kövekből épített mell557