Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások a 15. századi pesti városfal Károly kőrúti szakaszán : Budapest V. Károly körút 28-30. 549-585

IRÁSNÉ MELIS KATALIN védje és a fújtató-szerkezet egyik elszenesedett gerendája maradt meg. Az üllő széles farönkjének a helye is látszott. A városfalhoz épített műhely a rétegek szerint kétszer leégett, valószínűleg 1526-ban és 1542-ben, a második pusztulás után azonban már nem építették újjá. A műhely tetőszerkezetének a nyomai a városfal magasabb részében voltak és elpusztultak. A feltárás idején a városfal külső oldalán mindössze 1,5 m magasan maradt meg a középkori falsík, az ettől magasabb részek a 18. századi építkezések során alakultak ki (22. kép). IV szelvény A IV szelvény D-i oldalát teljes hosszában a középkori városfal alkotta. A városfal 15. századi járószintje feletti rétegek ugyanolyanok voltak, mint az eddig feltártak, a 15. századi járószint alatt azonban sűrű beépítettség nyomai kerültek elő. A bolygatatlan talaj felszínén a 11-12. század fordulójára tehető mezőgazdasági, kerti építmények voltak a legkorábbi objektumok, majd ezek helyén, a tatárjárás (1241) előtti időszakban fémfeldolgozó műhely telep létesült. A tatárjárás idején minden megsemmisült. A szelvény Ny-i felében előkerült egy a 14-15. század folyamán legalább háromszor átépített, részben talpgerendás, gerendavázas, tapasztott vesszőionatos falú ház maradványa, Ny-i falát korábban, a II. szelvényben már megtaláltuk. A háztól K-re egy kisebb, faépületben kemence volt, közvetlen szomszédságában húzódott a telek K-i kerítésének a maradványa. A ház É-i felét a 17. századi, török sáncárok kiásásával semmisítették meg. A ház maradványait a városfal építéséhez kapcsolódó, 15. századi szintemelés feltöltése borította be (21. kép). Az Vés a VII. szelvényben a városfal és a városfalhoz futó rétegek pontosan olyanok voltak, mint az eddig részletesen bemutatott helyeken. Az első, 12-13. századi építmények, vermek, árkok, a 12-13. századi kertekből származtak. A IV szelvénnyel határos VII. szelvényre is kiterjedt a 13. század első felében (1241 előtt) kialakított fémfeldolgozó műhely A Merlin színház melletti XI. szelvényben véletlenül megmaradt kemencetöredék szerint a műhely nagy területet foglalt el, folyamatosan haladt a Semmelweis utca irányába. Az V-VII. szelvényekben nem maradtak meg jelentős, a városfal építését közvetlenül megelőző időszakból származó építmények, ezért tisztábban előtűntek az 1241 előtti időszak régészeti objektumai, és jobban látszottak a városfal építésével és a későbbi átalakításokkal kapcsolatos rétegek (22., 23., 24. kép). A VÁROSFAL A TÖRÖK HÓDOLTSÁG IDEJÉN AZ ÁGYÚÁLLÁS A Károly körúti ásatás a négyszögletes Deák téri és a következő, Károly körút 28-30 sz. telkek határán állott, félkör alakú torony közötti területen zajlott. A feltárás helyszínén 80 m hosszan külső ágyúállás nyomai kerültek elő. A 10-11 m széles, faszerkezet 30 cm átmérőjű cölöpökből és 20-25 cm vastag palánkokból álló, kazettás szerkezetű építmény volt, a kazettákba pedig tömör, egészen világos, szinte fehéres szürke agyagot döngöltek. A feltárás közben úgy látszott, mintha az ágyúállás értékes faanyagát békés körülmények között kiszedték volna, sem a szürke agyagban, sem a szürke agyagréteg tetején nem találtunk égésnyomokat, pedig tudjuk, hogy 1684-ben először a törökök, majd a császári seregek lerombolták és fel is gyújtották a sokat szenvedett várost. A városfal tövében maradt szürke agyag a lazán maradt cölöphelyeket kivéve, a tömörítés következtében szinte cementálódott, vastagsága a legtöbb helyen meghaladta az 1 métert, de előfordult, hogy a szürke réteg vastagsága 160 cm volt. A cölöplyukak és a palánkok nyomai helyenként már a szürke agyag alatti, 16-12. századi rétegekben is előkerültek, de nagyrészük beleolvadt a feltöltésekbe. Szerencsére két szelvényben a bolygatatlan homokban jól kirajzolódtak a cölöplyukak és a palánknyomok, ezek alapján pontosan megismertük a faszerkezet alaprajzát. V szelvény Az V szelvény feltárása közben még nem tudtuk, hogy az ágyúállás alaprajza, kiterjedése a török hódoltság ideje alatt változásokon ment át. Később, azonban a VI. szelvényben előkerültek egy korábbi periódusra utaló jelenségek, amelyek jól elkülönültek a következő fázis nyomaitól. Az V szelvényben az ágyúállás 2. periódusának jellegzetességei kerültek elő. A cölöpök és a palánkok alaprajzi elhelyezkedését, illetve az ágyúállás építészeti szerkezetét itt lehetett a legjobban megfigyelni ( 25., 26. kép). Ez annak köszönhető, hogy vékony volt a régészeti rétegsor, ezért a faszerkezet elemei a többi szelvényhez képest mélyebbre nyúltak a bolygatatlan homokba, és vitathatatlanul jól látszottak a cölöpökhöz erősített palánknyomok is (27. kép). A szelvény K-i felében a városfal építését megelőző időszakból csak a IV szelvényben feltárt, a bolygatatlan homokban álló, favázas szerkezetű ház É-i fala került elő, amely a ház többi részével ellentétben, a bolygatatlan homokban állt. Egy 13. századi árok haladt át a szelvény közepén, ettől távolabb, a szelvény Ny-i felében 12-13. századi gabonás vermek helyezkedtek el. A 12-13. századi humuszos járószint lenyesése után a 13. századi árok mindkét oldalán, a bolygatatlan sárga homokban kirajzolódott az ágyúállás 14 m hosszú szakasza, amely szabályos rendben ismétlődő, téglalap alakú kazettákból állt. A gerendasorok iránya merőleges volt a középkori városfalra, a kazetták tengelye pedig párhuzamos volt a városfallal. A bolygatatlan homok felszínétől a cölöplyukak mélysé558