Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások a 15. századi pesti városfal Károly kőrúti szakaszán : Budapest V. Károly körút 28-30. 549-585

IRÁSNÉ MELIS KATAUN rítették. Végül nagyobb kőlapokat raktak az út felszínére és mindkét oldalát elnagyolt kváderekkel kikövezték. A kátyúk betöltése, mivel különféle anyagokból állt, rövid időn belül ismét tönkrement. Az újabb és újabb javítgatások ellenére az úttest egy idő után járhatatlanná vált és az úttestet az egész utca hosszában meg kellett újítani. Az 1-3. útréteg a városfal 15. századi sóderes járószintjével, a 4. útréteg az 1541-es járószinttel volt egy magasságban. A 4. útréteg alapozásában igen sok, a 16. század első felére jellemző, magyar régészeti lelet volt. A legvastagabb, 5. útrétegben a 16. századi, magyar leletek mellett megjelentek, illetve túlsúlyba kerültek a török és más, hódoltság kori leletek. Az 5. útréteg felett már nem lehetett újabb, elváló réteget megfigyelni, mert ha volt is ilyen, összemosódott az 1686-os, török alóli felszabadító háborút követő tereprendezés és szintemelés többszörösen összekeveredett, 12-17. századi leleteket tartalmazó, 50-60 cm vastag, épülettörmelékes földjével (19. kép)? A VÁROSFAL KÜLSŐ OLDALA Az 1997. évi régészeti feltárás a középkori városfal külső oldalának és a városfal előtti, átlagosan 22 m széles területsávnak a kutatására szolgált. Összefüggő, értékelhető régészeti jelenségek azonban csak azon a 75 m hosszú szakaszon kerültek elő, amely a Városháza ÉK-i sarka és a szervizút Ny-i oldala között helyezkedett el (0-75. m városfal szakasz). A többi helyen a városfalhoz futó régészeti rétegek a 19-20. századi építkezések közben megsemmisültek (3. kép). A városfal maradványait végig letisztítottuk és dokumentáltuk, hiszen maga a városfal az újkori falak között is ugyanolyan formában maradt meg, mint a többi, régészeti jelenségeket is tartalmazó helyen. A régészeti jelenségek és rétegviszonyok megismerésére két, az egész területet átszelő kutatóárkot nyitottunk, később ezen árkok egy-egy oldala a szelvények közötti tanúfalak Ny-i oldala lett. Az I. árok az V szelvénybe, a 77. árok pedig a IV szelvénybe olvadt. Az első két kutatóárokban egyelőre csak a középkori városfal 15. századi, sóderes járószintjéig mélyítettünk. A rétegsorban jól látszott az 1526 utáni szintemelés feltöltése, és szembetűnő volt egy az újkori rétegek alatti, jellegzetes, átlagosan 150 cm vastag, világos szürke agyag réteg, amely helyenként kissé omlott, helyenként pedig kőkemény volt. A bontott faltetővel egy magasságban, tehát a 15. századi járószintet mutató falkiugrás felett 180 cm magasan épülettörmelékes rétegek következtek, ezek azonban már az 1684-1686-os, a török alóli felszabadító háború eseményeivel és a háború utáni tereprendezéssel kapcsolatban keletkeztek. A városfaltól 13-13,5 méterre egy 8-8,5 m széles árok betöltése jelent meg, a külső oldaláról eltűnt a vastag, "IRÁSNÉ MELIS 1999. nyomtatás alatt. szürke agyagréteg, a többi közép és török kori réteg pedig a Madách tér felé lejtő területen elvékonyodva folytatódott. A feltárás idején fokozatosan kiderült, hogy a városfalnak ezen a szakaszán a 17. század elején külső ágyúállást építettek, amely a leghevesebb harcok idején eltakarta a városfal alsó részét. Ez a magyarázata annak, hogy a Károly körúti városfalszakasz külső oldala viszonylag jó állapotban maradt, ehhez persze az is hozzájárult, hogy a városfal külső oldalára a 18-19. században nem építettek pincéket, azaz a városfal külső oldalának nagy része csak a 19-20. század fordulója körül kezdett beépülni. 7. kutatóárok A feltárási terület az udvar É-i oldalán futó, nagy közműárok vonaláig terjedt. Ez egy új nyomvonal volt, amelyet 1996-ban létesítettek. A csatornaárok 50 m hosszú, Ny-i vége keresztül haladt az 1945-ben keletkezett bombatölcséreken, amelyek mélyen a bolygatatlan talajba nyúltak, és az 1997. évi járószintig jelenkori épülettörmelékkel voltak betöltve. A szervizút előtt létesített aknába csatlakozott az udvar K-i oldalán húzódó árokszakasz, teljes egészében jelenkori rétegekbe, illetve a bolygatatlan homokba mélyedt. A csatornaárok és a Madách téri, földszintes épületsor közötti terület tele volt közműárkokkal, derítő és ülepítő aknákkal, amelyek nagy része használatban volt. Az új csatornaárokban az összefolyó akna Ny-i oldalán 25 m hosszan megmaradtak a régészeti rétegek, de épített objektumok nyomait nem lehetett megfigyelni. A rétegsor értelmezésére csak 1997-ben, az 7. 77. V777. IX. X. szelvényekben nyert adatok alapján nyílott lehetőség. Az ásatási területet teljes szélességében átszelő, egybefüggő, É-D-i irányú, régészeti metszet nem készülhetett, mert a középkori városfal és az 1996-ban kiásott csatornaárok közötti terület közepén, egy védett fasor húzódott és a fákat 7 m széles földnyelvben kellett megtartani. A fasor városfal felőli oldalán, a 7 m széles földnyelv előtt megmaradt egy működő vízvezeték ebből kapták a vizet a Madách téri földszintes épületszárny üzletei és lakásai. Az 7. kutatóárkot a városfal 20-21,5. m szakaszánál ástuk ki, D-i oldalát a városfal alkotta. A városfal 190 cm mély alapozása a bolygatatlan homokban áll. A kutatóárok mindkét oldalában azonos rétegsort találtunk, a Ny-i oldal a feltárás végéig az V szelvény Ny-i oldalaként, tanúfal maradt. Az 7. kutatóárok rétegeit a városfaltól 13 méterre kiásott külső sáncárok szakította meg, amelynek a városfal felé eső oldalából 4 m széles szakasz esett a kutatóárok É-i harmadába. A sáncárok teljes szélességét, mélységét a később kiásott V777. szelvényben ismertük meg. A kutatóárokból mindenesetre kiderült, hogy közvetlenül a városfal mellett egy mindössze 13-15 széles területsávban maradtak 556