Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások a 15. századi pesti városfal Károly kőrúti szakaszán : Budapest V. Károly körút 28-30. 549-585

IRÁSNÉ MELIS KATALIN geket. Azt azonban még sikerült megfigyelni a metszetben, hogy a 17. századi, belső török sáncárok városfal felőli oldala áthaladt az 1541-1542-es járószint feletti feltöltésen, az árok szélét a városfal épített járószintje felett 70 cm magasságban lehetett megfigyelni. 8. pince, 62-75 m közötti városfal szakasz A városfalat a középkori járószintig tártuk fel. A helyiségben nagy újkori épülettörmelékkel betöltött gödrök, közmű árkok és aknák helyezkedtek el. 9. részlet, szervizút, 75-81 m közötti városfalszakasz Ez a mai is (2000. december) használatban lévő út teljes szélességében feltáratlan maradt. A feltárás idején azt terveztük, hogy mindkét oldalát az egész ásatási területet É-D-i irányban átszelő tanúf állá alakítjuk, azonban ez a nagy mértékű, jelenkori bolygatások miatt a Ny-i oldalon nem sikerült. A laza szerkezetű, homokos, épülettörmelékes rétegek az állandó teherautó forgalom miatt a zsaluzás mögött többször leomlottak, végül ezt az oldalt vissza kellett temetni. A keleti oldalon azonban megmaradt a tanúfal, mert az előtte húzódó, 18. századi lovarda alapfala megtartotta a zsaluzatot. 10. helyiség, 81-108 m közötti városfal szakasz A 90. és a 103. méternél az 1996-ban lebontott raktárépület két fala ráépült a városfalra, az alapozások alatt megmaradtak a 13-14. századi rétegek. A városfallal párhuzamosan, 67 cm távolságban egy harmadik újkori alapozás helyezkedett el, a falszorosban keskeny csíkban érintetlen maradt a városfalra tapadó, értékes rétegsor. A régészeti kutatás végére ezen a szakaszon a városfalat az alapozás aljától a 20. századi, bontott faltetőig feltártuk. Belső oldala kisebb részletekben eltér az eddig feltártaktól, megőrizte az építést követő, 15. század végi formáját (17. kép). Az alapozás alja 2 m mélyen, a bolygatatlan homokban áll, a járószintet mutató falkiszögellés 16-18 cm, a felmenőfal legmagasabb része a középkori járószint felett 170 cm. Ezen a szakaszon a 18. században kaput vágtak, a küszöb alatt a felmenő falból csak két sor kváder maradt meg. Feltűnő volt, hogy a kváder sorokat lapos hullámvonalban építették, több, másodlagosan beépített, korábbi, profilállt, faragott kő is előfordul közöttük. A városfal építésére vonatkozó, technikai jellegzetességek itt látszottak a legtisztábban. A legfontosabb adatok egyike az alapfal készítésére vonatkozott. Az alapozási árok gyakorlatilag olyan széles volt, mint maga a fal, mindkét oldalát és az alját vastagon bevakolták, és az így előkészített árokba szinte pontosan illeszkedő köveket raktak, a kövek közötti részeket pedig kitöltötték a tömör habarccsal. A városfal itteni szakaszában szemlátomást háromféle kötőanyagot lehetett megkülönböztetni. Az alapozásban valószínűleg víztaszító, valamilyen adalékanyaggal kevert, rendkívül tömör szerkezetű habarcsot használtak. A felmenőfal falmagja öntött fal volt (az alaktalan köveket oltatlan mészbe rakták, majd vízzel leöntötték), a kváder borítást pedig eléggé mészszegény nagy szemű sóderes habarccsal rakták fel. Az alapozás a felszivárgó talajvíz ellen nyújtott védelmet, az öntött falmag a 10 m magas városfal szilárdságát, ellenálló erejét szolgálta. A kváder borítás az esztétikai megjelenítés mellett az esővíz gyors levezetésére szolgált, a sóderes habarcs pedig elősegítette a fal kiszáradását. A kváder borítás a városfal építési idejét a tűzfegyverek nagy mértékű fejlődése előtti időre helyezi, hiszen az a heves ágyútűzben szinte azonnal leomlott volna. A kváder borítás azonban nemcsak a hadi események, hanem a fagyások miatt is a városfal elsőként pusztuló részlete volt, ami pedig mégis megmaradt, azt a 18. századi telektulajdonosok azonnal lebontották a városfalról. Az első építési formát megőrző falrészletek eddig csak a Kecskeméti és a Váci kapuknál kerültek elő, ahol a 16. század közepétől a kapuk előtti külső védőművek felfogták az ágyútüzet. A Károly körúti falszakaszt is a külső, a török hódoltság kori erődítmények védelmezték. A városfal itteni külső tornyának a helyét a városfal feltárt részleteinek az irányából kiszerkesztett tompaszögű törésvonalra helyeztük.

9 Ezek szerint a rondella helye a mai Merlin színház pincéjébe és a színház előtti szabad területre esik. A 18-19. századi helyszínrajzok is itt tüntették fel. Már korábban említettük, hogy a színházépület alatti pince építése előtt elbontották a középkori falakat, de a színház előtti térségben sem maradt semmi régebbi falmaradvány A 20. században a közműhálózat biztonságos építése és működtetése érdekében minden korábbi épületmaradványt kiszedtek, majd a nagy mélyületet laza szerkezetű homokos földrétegekkel feltöltötték. Végeredményben, a torony kisebbik, Ny-i fele a városfallal együtt a Merlin színház pincéjében, a nagyobb, K-i része pedig a színház előtti 20. századi közmű aknák gödrében semmisült meg. A 19-20 századi térképek adatai szerint a külső torony átmérője a városfalnál 10-11 m, a városfalra merőleges sugara pedig 7-8 m lehetett.

10 9 Az ásatással kapcsolatos geodéziai munkálatokat a Budapesti Történeti Múzeum megbízása alapján Noeh Ferenc geodéta és munkatársai végezték. A rondella helyét, a városfal részletek iránya és a régi helyszínrajzok adatai alapján Noeh Ferenc határozta meg. 10 A városfal külső tornyai közül eddig csak kettőnek ismerjük a pontos helyét. A Királyi Pál utca végén, a városfal külső oldalán, a Vámház körúti ház udvarán látható az itteni torony D-i oldalának erősen átépített, műemlékileg helyreállított részlete. Régészeti kutatáson alapuló, műemlékileg helyreállított formában a Múzeum körút 27-29. sz. házak udvarán találhatók a másik, ismert torony maradványai. A városfallal egy szerre épült, falszélessége, mint a városfalé, belső átmérője a városfalnál 6 m, a városfalra merőleges átmérője pedig 5 m volt. Megmaradt egy lőrése is. E Tóth Rózsa régészeti kutatása, 1963. IRÁSNÉ MELIS 1987. 220. 554