Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások a 15. századi pesti városfal Károly kőrúti szakaszán : Budapest V. Károly körút 28-30. 549-585

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK A 15. SZÁZADI PESTI VÁROSFAL KÁROLY KÖRÚTI SZAKASZÁN a beásási szintje a 15. századi járószint felett 30 cm magasságban jelent meg. Ezen a magasságon a 16. század első felében, az 1538-as váradi békét követő átalakítások járószintjét találtuk. A járószint alatti, épülettörmelékes feltöltésben, tömörítő anyagként, jellegtelen, a 16. sz. első felében használt, kizárólag magyar eredetű, cserép és vasdarabok, állatcsontok voltak bekeverve. Az 1540-es évekre kialakult járószinten vékony épülettörmelék csík húzódott, amely feltehetően az 1541-1542-es hadi eseményeket követő javításokból származott. Az 1. ovális gödör szélei elvágták a vékony épülettörmelékes csíkot, a gödör betöltése pedig öszszefolyt a vékony épülettörmelékes csík feletti, újabb, barna, homokos épülettörmelékes feltöltéssel. Ebből a rétegből indult a 2. ovális gödör is. Úgy látszik, hogy az ovális gödrök az 1542-es ostrom idején keletkezett károk kijavításával kapcsolatban keletkeztek, és annak ellenére, hogy a betöltésben még nem találtunk török leleteket, az első hódoltság kori javításnak kell tekintenünk. Az ovális gödrök felett az 1542-1686. évek közötti háborús eseményekkel kapcsolatos, újabb, feltöltés rétegek következtek. A városfalhoz kapcsolódó rétegsor azonban csak a városfal közvetlen közelében 200-220 cm széles sávban maradt meg, a többi része teljesen elpusztult a 17. században, amikor a törökök a városfal belső oldalán 6 m széles és helyenként 5 m mély sáncárkot ástak.

7 6. helyiség, 47-52 m közötti városfal szakasz Az újkori falak a 17. század végi tereprendezés és feltöltés rétegében álltak. Elbontottuk a városfalhoz épített, 18. századi falakat, ezek mögött négy nagy gerendalyuk jelent meg a városfalban (16. kép). Az 1. ovális gödör az utolsó, déli gerendalyuk alatt fejeződött be, a gödör 900 cm hosszan követte a városfalat. Az 1. ovális gödör széle a gerendalyukak alatt 80-90 cm szélességben megsemmisült. Az újabb beásásból arra lehet következtetni, hogy a városfal feltehetően a 18. században ismét megrongálódott. Az utolsó javításból a legrosszabb minőségű falazás maradt meg, a gerendalyukak alatt hiányzik a városfal járószintjét mutató falkiszögellés, a felmenőfal kváder borítása alatt, az apró, törtkövekből álló alapfal folytatódik. Az alapfal mindössze 80-100 cm mély volt, és erősen kevert, épülettörmelékes feltöltésen állt. A felmenőfalban az eddigi szakaszokhoz képest nagy különbségek mutatkoznak, az alaktalan kövekből álló falszövet foltja éles határokkal kiemelkedik a középkori, szabályosan sorba rakott, kváderek alkotta falsíkból. Felmerült, hogy ez a falrészlet 1684-1686-ban teljesen leomlott, és a 17-18. század fordulóján tovább bontották, hogy szélesebb átjárót nyissanak a városfalban. Az átjárót azonban megszüntették, amikor a 18. század első 7 A városfal építése előtti időszak településtörténetével egy következő tanulmányban foglalkozunk. harmadában a középkori városfal az Invalidus ház (Városháza) északi udvarának a kerítése lett.

8 Az alapozás az 52. méternél hirtelen mélyülni kezdett, és egy a városfalra épített, 18. századi fal mögött belesimult a középkori városfal alapozásába. 7. helyiség, 52-62 m közötti városfal szakasz A városfal belső oldala bolygatatlan, középkori állapotában maradt meg, a falsíkot 5-6 szabályos kvádersor alkotja, a járószintet mutató falkiszögellés 22-24 cm széles, az alapfal 150 cm mély A városfalhoz futó rétegek vizsgálatára kiásott kutatóárokban az 5. helyiség korábban megfigyelt rétegeihez hasonlók kerültek elő. Közvetlenül a városfal tövében megtaláltuk a 2. ovális gödröt. K-i vége a kutatóárokba esett, Ny-i végét csak felmértük a nyesett felszínen, 4 m hosszú és 80 cm széles volt. A két ovális gödör közötti távolság 13 m. A 2. ovális gödör nagy része időhiányában feltáratlan maradt, a kutatóárokba eső részletben 16. század első felére jellemző, magyar házikerámia, kályhaszem, állatcsont és vaseszköz töredékek voltak. A gödör alja a városfal aljával azonos mélységben, a bolygatatlan homokban volt, felső harmada pedig belemosódott egy újkori gödörbe. Ezért a kutatóárkot kiszélesítettük, hogy a 2. ovális gödör mellett értékelhető rétegsort találjunk (25. kép). A városfal építését megelőzően, a városfal belső oldala közelében, a bolygatatlan homokban egy földbemélyített, padkás objektum nyomai kerültek elő. Alsó, 30 cm mély részletében szürke, faszenes hamu volt, alatta a homok nem volt átégve, a padkával kiszélesedő részben pedig helyenként 50 cm-re is megvastagodó, barnás, faszenes homok réteget találtunk. Az objektum D-i oldalát elvágta a 17. századi, belső sáncárok. A faszenes réteg felett köves épülettörmelék volt, amely kitöltötte a bolygatatlan homokba mélyülő padkát. Feltűnő volt, hogy itt nem találtuk meg a városfal alapozási árkát, a városfal alapozása belesimult a behabarcsozott, az alapozással csaknem azonos szélességű árokba. Megfigyeléseink szerint nagyrészt csak a városfal alapozásával egyenlő szélességű árkot ástak, és csak helyenként, talán 10-15 méterenként szélesítették ki, hogy ezeken a helyeken lehordják az építőanyagot. A városfal közvetlen közelében a bolygatatlan homokra hordták a barna homokos feltöltést, amely teljes hosszában elfedte a padkás építmény nyomait. A réteg tetején húzódott a városfalhoz igazodó, 15. századi, sóderes járószint. Elborította a 16. század eleji, égett, épülettörmelék, amely a szomszédos, 1526-ban leégett városrész romjaiból származott. A tereprendezést követően világosbarna homokból szintemelésre került sor, ennek a tetejéről, az 1541-1542-es járószintről indult a 2. ovális gödör. Újkori rétegek következtek, ezek sajnálatos módon elpusztították a 16-17. századi, hódoltság kori réte8 GÁRDONYI 1929.1-8. 553