Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások a 15. századi pesti városfal Károly kőrúti szakaszán : Budapest V. Károly körút 28-30. 549-585

IRÁSNÉ MELIS KATALIN rosfal volt a 18. századi gazdasági épület É-i zárófala. Az 1996-ban lebontott Földhivatal és nyomda ÉNy-i sarka a városfalra esett, a többi, 19-20. századi alapfalat a 18. századi pincék feltöltésébe építették, ekkor még azokat a városfal melletti rétegeket is feldúlták, amelyek a 18. században véletlenül megmaradtak. A Földhivatal és nyomda alapjait a középkori járószintig lebontottuk, és előkerült a városfal belső oldala. A falsík sértetlen maradt, sima felületű, szabálytalan négyszög alakú kváderek borították (9. kép). 3. pince, 15-25 m közötti városfal szakasz A 19-20. századi alapfal keskeny falszorost alkotott a középkori városfallal, amely 19. századi, vegyes, épülettörmelékes földdel volt betöltve. A 18. századi pince padlója mélyebben volt, mint a városfal alja. A falszorosban csak a városfal részletét tártuk fel. A középkori alapozást a 18. században téglával köpenyezték, ezt egy 3 m széles szakaszon lebontottuk. A középkori járószintet mutató falkiszögellés a faltetőtől számítva 220 cm mélyen jelentkezett, 30^40 cm széles volt, elnagyolt kocka alakú kövekből alakították ki. Az alapfalrészlet más volt, mint az előző szakaszokon, itt szabálytalan alakú, jobbára lapos kövekből építették, az egyenletes felszínű falsík zsaluzással készült. A jelenség alapján azt gondoljuk, hogy ez a falszakasz a 16-17. századi háborús események közben súlyosan megsérült, és az eltérő építési mód a városfal javítását mutatja. A középkori járószint felett egy újkori csatornát vezettek át a városfalon, fölötte négy sorban megmaradtak a kváderek. A csatorna mellett 6 sorban maradtak meg a kváderek (10. kép). 4. pince, 25-37 m közötti városfal szakasz A 19-20. századi épület alapfala keresztezte ezt a 18-19. századi pincét. Itt is téglaköpeny volt a középkori városfalon, és építési törmelékkel kevert feltöltés volt a falszorosban. A 18-19. században csatornát vezettek át a városfalon, átvágták a középkori járószintet mutató falkiszögellést is. Az egész pincében lefaragták az alapfalsíkot, a téglafalazás a középkori felmenőfal alsó kősorát is elborította (11. kép). A pince padlója mélyebben volt, mint a városfal alja, ezért a kutatást nem folytattuk. A pince ÉK-i sarkában megtaláltuk a 2 m széles pincelejárat helyét. 5. helyiség, 37-47 m közötti városfal szakasz A középkori városfalhoz épített, 18. századi gazdasági épületnek nem volt pincéje, az alapfalak közötti, 10 m széles területet átlósan keresztezték a 19-20. századi alapozások. A középkori városfal mellett 80 cm széles és 80 cm mély újkori feltöltés volt, ebben húzódtak az 1996-ban lebontott épület közmű vezetékei. A városfal és a 19. századi alapfal közötti területen folytattuk a feltárást. A legújabb kori feltöltés alatt egy egységesnek látszó, 18. századi leleteket tartalmazó feltöltés következett, amelynek kihordása után előtűnt a középkori városfalhoz épített helyiség téglapadlója. A rétegviszonyok vizsgálatára a 40^42 m városfalszakaszra merőleges irányban 2 m széles kutatóárkot ástunk, É-i oldala a középkori városfal lett. A városfal alja a faltetőtől mérve 365 cm mélyen volt, a bolygatatlan sárga homokban állt. Az alapozás 150-160 cm mély volt, az előző szakaszban feltárt későbbi átépítés, vagy javítás folytatása volt. A középkori járószintet jelentő falkiugrás 30-38 cm széles, elnagyolt faragású, lapos, kövekből áll. A járószint fölé magasodó fal belső kváder borításából 6 sor maradt meg, a falmag a faltető közepén felmagasodik (12-13. kép). Közvetlenül a fal mellett előkerült az 1. ovális gödör, az alja a városfal aljáig ért. A tanúfaltól Ny-ra 250 cm hosszan látszott, a megjelenés szintjén 140 cm széles volt, alig látszott a városfalhoz futó feltöltésben. A gödör szélei mélyebben, a városfal alapozási árkának betöltésében élesen kirajzolódtak, sok, későközépkori tál alakú kályhaszem és vastag falú házi kerámia töredék volt benne. Déli oldala a kutatóárok közepére esett, metszete a kutatóárok Ny-i falában jelentkezett. A kutatóárok másik, K-i oldalában, rendkívül értékes, 13-18. századi régészeti rétegeket találtunk (14. kép). A városfal építését megelőző időszakból kiemelkedik egy földbe mélyített, 13. századi, kemencés ház maradványa, amelyet 220 cm szélességben vágott át a városfalhoz futó tanúfal. A ház É-i oldalát és a ház pusztulási rétegeit, valamint a ház maradványait eltüntető feltöltést megbolygatta a 16. századi leleteket tartalmazó 1. ovális gödör. A 13. századi házat a bolygatatlan homokba ásták, maradványait f aszenes, barna homokos föld fedte, majd az egészet sárga homok feltöltéssel eltüntették. Egy 20 cm, vastag, köves, épülettörmelékes réteg következett, amely az egyik, a városfal építése előtti épület szétrombolásából keletkezett. A réteg tetejével egy szintről ásták ki a városfal alapozási árkát. Az építkezés befejezése után barna, homokos földdel feltöltötték az alapozási árkot, amelynek a teteje a városfal épített, középkori járószintjével, az elnagyolt kváderekből kialakított falkiugrással volt egy magasságban. Ezután a 15. századi városfal fennállása idején keletkezett rétegek következtek. A barna, homokos földet egyenletesen befedte egy tömör, szürke homokos, apró sóderszemcsés réteg, amely az egész ásatási területen előkerült, vékonyan ráfolyt a városfal járószintjét mutató falkiszögellésre. A városfal belső oldalán ez volt a falhoz tartozó első járószint, amelyet 1526-ig használtak. Égett épülettörmeléket, főként paticsdarabokat, faszén és égett gerendadarabokat tartalmazó feltöltés következett, amely a városrész 1526-ban bekövetkezett leégése utáni tereprendezésből keletkezett. Ezen a rétegen is áthaladt a török tárgyakat még nem tartalmazó, 1. ovális gödör, amelynek 552