Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások a 15. századi pesti városfal Károly kőrúti szakaszán : Budapest V. Károly körút 28-30. 549-585

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK A 15. SZÁZADI PESTI VÁROSFAL KÁROLY KÖRÚTI SZAKASZÁN dalon 2 m hosszan megmaradt a középkori falsík. Nagy szennyvíz ülepítő gödör volt hozzáépítve, amely a feltárás idején is tele volt. A városfal láthatóan befutott a Városháza ÉK-i szárnya alá, ahol vagy elbontották, vagy ráépítették a ÉK-i homlokzati falat. Ezen a szakaszon nem volt lehetőség a kutatásra. A VÁROSFAL BELSŐ OLDALA Az 1996. évi régészeti feltárás a bontott faltető és a városfal belső oldalának a kutatására szolgált (4-5. kép). A középkori faltető a jelenkori építési törmelék elhordása után, a 19. századi bontások idején betöltött, korábbi, 18-19. századi pincék, és az 1996 nyarán lebontott 19-20. századi épületek alapfalai között bukkant elő. Az első, 1686 utáni, újkori pincéket a városfalhoz építették, ekkor a középkori fal teljes magasságában állt. A 18. században a városfal egyben az Invalidus ház kerítése volt, különböző rendeltetésű, gazdasági épületeket építettek hozzá. A 19. század végén, a 18. századi épületekkel együtt lebontották a városfalat is, az újabb, 19-20. századi épületeket már a Városháza keresztszárnyával párhuzamosan építették fel. Az 1996-ban lebontott épületek közül három a városfal és a 18. századi gazdasági épületek maradványain állt, déli alapfalaikat a városfalhoz kapcsolódó, 18. századi, feltöltött pincékbe, északi alapjaikat pedig a városfal külső oldalán lévő feltöltésekbe és a régészeti rétegekbe ásták. A középkori városfal kutatását a 18. századi pincerendszer adta lehetőségek szerint végeztük, ezért először elbontattuk a pincéken áthaladó, 19-20. századi falakat, majd földgépekkel feltártuk a 18. századi pincéket, és a 18. században beépítetlenül hagyott területeken az 1740-es évek járószintjéig mélyítettünk. A teljes 18. századi pincerendszert nem tártuk fel, az egyes helyiségekből csak a városfal kutatásához feltétlenül szükséges mértékben hordattuk ki a feltöltést. A régészeti kutatás befejezése után a bontási munkákkal megbízott cég a városfal teljes hosszában, átlag 3 m széles sávban minden, a középkori városfalhoz épített 18-20. századi falat elbontott. 1. pince, 0-6 m közötti városfal szakasz A régészeti kutatást az udvaron álló épületek bontása előtt, a Városháza ÉNy-i szárnya mellett, a Földhivatal két épülete közötti szabad területen kezdtük el. Az épületbontásokhoz, majd a faltörmelék és a feltöltési rétegek földmunka gépekkel történő elszállításához feltétlenül ismernünk kellett a városfal pontos irányát, és a városfalhoz kapcsolódó járószintek mélységadatait. A 16 m hosszú, 4 m széles kutatóárokban, a Városháza 18. századi, É-i homlokzata előtt 2 méterre, közvetlenül a használatban lévő útréteg alatt, megjelent a lebontott középkori fal teteje. 180-190 cm széles volt, két helyen közműárok volt belevágva. A középkori faltető mindkét oldalán új és jelenkori épülettörmelék volt (6. kép). A középkori járószintet mutató falkiszögellés a belső és a külső oldalon egyformán, a faltetőtől számítva, 220-210 cm mélyen került elő. Négyzetes, sima felületű kváderek borították a felmenő fal mindkét oldalát, ezekből 6-6 kösor maradt meg. A falmag un. öntött fal, amely alaktalan puha mészkő és homokkő darabokból áll. A járószintet mutató falkiszögellést 28-30 cm széles, elnagyolt kváderekből, az alapozást szabálytalan alakú, de simára faragott felületű kövekből építették (7. kép). A városfal belső oldalán az 1. számú, 18. századi pince helyezkedett eL amelyet statikai okokból nem lehetett feltárni. Egy szondával azonban a városfalnál megkerestük a pincepadlót, amely mélyebben volt, mint a városfal alja. A különbséget téglával pótolták ki. A falak letisztítása után előtűntek a 18. századi pince átalakításai, annyi mindenesetre látszott, hogy a Városháza építését megelőzően már építettek pincét a városfalhoz, amely feltehetően az 1686-os török alóli felszabadító háború után kiépült városrész egyik házához tartozott (8. kép).

6 A Városháza ÉK-i sarkát az első, 18. század eleji pince betöltésébe építették, a következő periódus pincefalai pedig a Városháza sarokfalaihoz, illetve a középkori városfalhoz igazodtak. Felmértük a városfal belső oldalát, majd a dokumentálás után a kutatóárkokat a középkori járószint magasságáig visszatemettük. A városfal külső oldalán egy a városfalhoz épített, 18. századi helyiség falai, a homokos, épülettörmelékes feltöltésben zömmel a 18. század első feléből származó leletek kerültek elő. 6-9,5 m közötti városfal szakasz Több újkori falat építettek a városfal belső oldalához, az építkezésekkel járó bolygatások mélyebbek voltak, mint a középkori rétegek. 2. pince, 9,5-15 m közötti városfal szakasz A 18. századi gazdasági épület pincéjét és földszinti helyiségeit a középkori városfalhoz építették, a vá6 A Városháza É-i udvarán 1686 után folyamatosan használatban maradt a középkori utca. Pest legrégebbi, 1710 körüli (esetleg 17. század végi) térképén a középkori út és a városfal közötti, a mai Merlin színház által elfoglalt területen 5-6 keskeny telek látható, amelyeken valószínűleg épületek is álltak. (A feltárás idején már csak a 18. századi lovarda falait, az 1946-ban épített garázs pincéjét, és benne egy meglehetősen nagy elhasznált olajjal teli üzemanyag tartályt találtunk. Az üzemanyag tartály egyetlen dokumentációban sem szerepelt, ezért az olaj szennyeződés veszélye miatt az 1946-os garázs ÉK-i negyedében nem dolgoztunk.) A térkép tanúsága szerint a középkori eredetű utca déli oldalán 3 nagyobb és egy kisebb telek volt, a régészeti kutatás közben megtaláltuk a középkori alapokra épített koraújkori házak maradványait. HOLLÓ 1994.12-13, 2. kép. 551