Budapest Régiségei 35/1. (2002)
Reményi László: A Vatya-kultúra Budatétény-Növény utcai temetője 77-101
REMÉNYI LÁSZLÓ TÁLAK A Növény utcai temető sírjainak leggyakoribb edénytípusát a különböző, változatos formában készített tálak jelentik. Ahogyan az más vatyai temetőkben megszokott, úgy a Növény utcában is ritkák az egyszerű, gömbszelet alakú, vagy ívelt falú, fordított csonkakúpos testű, fületlen, díszítetlen tálak. Budatétényben a 2. és a 4/b (5. kép 5) sírokból kerültek elő ilyen darabok. A táltípusnak nincs kronológiai értelemben határozó ereje, egyaránt ismert korai (pl. Szigetszentmiklós 66 ), és késői (pl. Lovasberény-Jánoshegy 67 ) temetkezésekből. Formailag ugyancsak a gömbszelet alakú tálak közé tartozik az l/a. sír tálja (3. kép 12), azzal a különbséggel, hogy ennél az edénynél a perem négy helyen vízszintesen kicsúcsosodik, és az egyik ilyen kicsúcsosodáson két, felfüggesztésre szolgáló függőleges lyukat fúrtak. A tálnak, ha nem is nagy számban, de azért ismertek párhuzamai más vatyai lelőhelyekről is. Az l/a. sír táljának párhuzamait késő-vatya környezetből találtam meg, az edény legközelebbi párhuzamát egy dunakeszi tál jelenti/* ugyanennek az alaptípusnak kissé módosult változatai (a kicsücskösödések ezeknél az edényeknél duplák) ismertek Lovasbereny-Janoshegyrol, 69 Százhalombattáról. 70 A bemutatott párhuzamok alapján a Növény utcai darabot a Vatya III. időszakra keltezhetjük. Formailag ugyancsak az egyszerű tálak közé tartoznak az 5/c (6. kép 7) és a 17 (8. kép 1) számú sírok táljai. Ezeken a tálakon azonban különleges fülkiképzést láthatunk: az edények pereme alatt vízszintes (függőlegesen átfúrt) fület találunk. Hasonló fülű edények késő vatyai lelőhelyekről ismertek: Újhartyán-Vatya, 7 ' Lovasberény-Jánoshegy 72 Dunakeszi. 73 Más típusú (behúzott peremű) tálakon is előfordul hasonló fül, ugyancsak késő-vatya környezetből: Cegléd-Öreghegy 74 A 17. sír táljának pereme felcsücskösödik, ez a fajta díszítésmód a Vatya-kultúra korai időszak óta ismert, megvan pl. Szigetszentmiklóson, 75 de a késő időszakból is előkerült, pl. Százhalombattáról. 76 A temető leggyakoribb típusú táljai - hasonlóan a kultúra más lelőhelyeihez - különböző változatokban készített tagolt testű tálak. E tálak pereme változatos "•KALICZ-SCHREIBER 1995. 59. t. 3. 67 BÓNA 1975. Taf. 49,2. «BONA 1975. Taf. 53,13. W BÓNA 1975. Taf. 51,6. 7,I POROSZLAI 1990. 6. kép 6. 71 BÓNA 1975. Taf. 31, 2. 72 BÓNA 1975. Taf. 50, 2-3. "BÓNA 1975. Taf. 54,14. 74 BÓNA 1975. Taf. 43, 13. 75 KALICZ-SCHREIBER 1995. 64. t., 2. 76 POROSZLAI 1990. 7. kép 6. mértékben hajlik ki (megvannak az egészen enyhén, de az igen erősen kihajtó példányok is) nyakuk általában rövid, testük gömbölyded, vagy ívelten fordított csonkakúpos testű, aljuk olykor kissé profilait, fenekük gyakran omfaloszos. Gyakori a peremből kiinduló és vállra támaszkodó 1-2-3-4 fül. A típus Budatétényen a 2/b (4. kép 2), 2/e (4. kép 6, 7), 3/b, 4/d (6. kép 3), 5/c (6. kép 5), 5/d, 5/e (7. kép 4), 5/f/2,18, 27, 31, 61, 88 (10. kép 5), 89,104. (11. kép 2) sírjaiból ismert. A típus jól levezethető a Nagyrév-kultúra általánosan elterjedt táljaiból, azzal a különbséggel, hogy e korábbi időszak táljainak alja általában erősen profilált, sőt gyakran talp csatlakozik a tagolt testű tálhoz. Az 5/e. sír korai táljának erősen profilált aljkiképzése jól jelzi a két időszak táljai közötti átmenetet. A tárgytípus párhuzamainak tételes felsorolása, a típus széleskörű elterjedtsége miatt szinte lehetetlen, és felesleges. Szinte minden vatyai lelőhely objektumaiból előkerülnek ilyen típusú tálak, de a típus a kisapostagi kultúra, a Maros kultúra, a hatvani kultúra, a füzseabonyi kultúra, a gyulavarsándi kultúra, a Gáta-kultúra, az Aunjetitz-kultúra anyagában is előfordul. 77 Az ebbe a típusba sorolt tálak általános vonása, hogy a nyak rövidebb, mint a test. Ez alól Budatétényben kivételt jelent a 10. sír tálja (7. kép 5), magas nyakával, alacsony hasával, enyhén profilált vállával. Az edény legközelebbi párhuzama Szigetszentmiklósról ismert, 78 de a hatvani kultúrában is előfordul néhány darabja. 79 A Növény utcai tagolt testű tálak jelentős része díszített. A legáltalánosabb díszítésmód a vállon körbefutó, ujjbenyomkodással, gyakrabban bevagdalással tagolt plasztikus bordadísz. Ilyen díszítés látható a 2/b, 2/e, 3/b, 5/b, 89. sírok táljain. Az 5/b sír tálján a bevagdalásokkal tagolt, lapos, körbefutó bordát apró, felemelkedő bütyök szakítja meg. A budatétényi sírok tagolt testű táljain néhány esetben bekarcolt, olykor inkrusztált díszítést is találunk. A 2/b sír egyik táljának alsó részét bekarcolt hálóminta díszíti. Az 5/c, a 64, és a 88. sír egy-egy tálját apró bevagdalásokból álló sorok díszítik, a be vagdalás okát mészbetéttel töltötték ki. Hasonló díszű edényt, már a korai fázisba sorolt kulcsi temető egyik sírjában is találunk, 80 de megvan a későbbi időszakban is: pl. Újhartyán-Vatya. 81 A díszítésmód valószínűleg a késői kisapostagi, korai dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájából kerülhetett át a vatyai kultúrába. A 82. sír táljáról töredékessége miatt csak feltételezhetjük, hogy a tagolt testű tálak közé tartozik, minden esetre díszítése miatt a másik három hasonló díszű darabbal tár77 KALICZ-SCHREIBER 1995. 43. 78 KALICZ-SCHREIBER 1995. 81. t. 5. 79 KALICZ 1968. Taf. 78,10, Taf. 83, 4. 80 BÓNA 1975. Taf. 10,8. 81 BÓNA 1975. Taf. 28, 4/b, Taf. 29, 4/a, 5/a, 6/a, 7/a. 80
