Budapest Régiségei 35/1. (2002)
Horváth László András: Neolitikus leletek Dunakeszi határában 7-34
HORVÁTH LÁSZLÓ ANDRÁS pülések szolgáltatták, amelyeket a kutatás a legidősebb vonaldíszes kultúra végére helyezett (Altdorf-Pfettrach, Szigetszentmiklós-Vízműtelep, Bajaszentistván-Szlatina und Bicske-Galagonyás). További támpontokat szolgáltat a fekete polírozott edények időrendi helyzete. Mint láttuk ezek a Balkán és az Égeikum egy meghatározott horizontjába tartoztak, itt fontos Gh. Lazarovici megjegyzése, miszerint a Vinca-kultúrán belül ezek az „A" fázis első két időszakában voltak igazán jellegzetesek, a harmadikban már csak egy un. „pszeudo-black topped" áru található. 118 A finom kerámia felületes polírozását, amely szintén okozhatja polírozott csíkok megjelenését az edény felületén, több, általunk is említett településsel kapcsolatban említették és lehet, hogy a mi hasonló példányaink is ehhez a kerámiafajtához tartoznak. Az AVK leleteinek megjelenése településünkön önmagában is nag}.'jelentőséggel bíró esemény mert a két kultúra importjai csak a legritkább esetekben fordulnak elő egymás lelőhelyein. 119 Dunakeszi-Székesdűlő már csak földrajzi helyzete miatt is alkalmas lehet a két kultúra kapcsolatainak vizsgálatára. Ez a hely ugyanis a közép-európai és az alföldi vonaldíszes kultúrák érintkezési zónájának északnyugati szélén fekszik. 12 " Ez a terület, az egykori váci járás területét is beleértve, földrajzi szempontból még egyértelműen a Dunántúli Vonaldíszes Kultúrához tartozik. 121 Az szinte bizonyos, hogy nem Dunakeszinél volt a DVK legkeletibb települése és az AVK legnyugatibb pontjait sem ismerjük, de joggal feltételezhető, hogy a két kultúra a Budapest és Szolnok közötti térségben valahol közvetlen kapcsolatban is állt. A Dunakeszin előkerült AVK-leletekről már első pillantásra is megállapítható, hogy azok formájuk és technikájuk alapján a Szatmár II-csoport (AVK I) leleteitől jelentősen különböznek. Datálásra közülük csak a hengeres nyakú palack alkalmas és ebben az esetben sem vagyunk különösebben könnyű helyzetben, mert ilyen nyaka még az AVK belül is több féle edénynek volt. Ezek között megemlíthetjük a Strobel szerinti a6al-2, a6b,c,d és e típusúakat, amelyek valamennyien palackok voltak. 122 Ezek közül az a6. d-e fajtákat a „schwarz a/b"-csoportba sorolta és az AVK IIb- vagy klasszikus fázisába datálta a szerző. 123 Az a6. al-2 és a6. b típusok ezzel szemben a „schwarz d-é", míg az a6c-típus a „rot"-f ormacsoportra voltjellemző. M. Strobel mindkettőt az AVK IV fázisára datálta, amely a ns LAZAROVICI 1976. 207; LAZAROVICI 1981173. 119 A 70-es évek végén a kutatás még csak a tipológiai összehasonlításokra hagyatkozhatott. (KALICZ - MAKKAY 1977. 94). ,2U KALICZ 1994. 67-68. 121 Egy öt kilométeres körzetben a DVK kilenc lelőhelye fekszik Dunakeszi körzetében. Ettől északra pedig ennek a kornak egy sűrű településhálózata figyelhető meg. (TORMA 1993. Beilage 1). 122 STROBEL 1997. Abb. 4. 123 STROBEL 1997. 52-53. kultúra fejlődésének végszakaszával (késő-Szakálhát, Bükk A-B, Tiszadob) egyenlő nála. 124 A vonaldíszes leleteknél meglévő korai vonások miatt azonban az említettek közül csak az idősebb (AVK II) korszak jöhet számításba. 125 Sokkal egyszerűbb az itt talált és szakáihátinak meghatározott cserép megítélése. A fent említett párhuzamai alapján legvalószínűbben a kultúra legkorábbi szakaszából származik. Az AVK és a szakáiháti kultúra együttes fellépése ismét felveti a szóban forgó korszak relatív kronológiájának kérdését. Ezzel reményeink szerint saját leleteink datálásához is közelebb jutunk. A Vinca-kultúra egyes fázisai gyakran szolgálnak relatív kronológiai fejtegetések kiindulópontjául. E korszak belső kronológiáját az elmúlt évtizedekben igen nagy alapossággal kidolgozta a kutatás. A Vinca- és a vonaldíszes kultúrák időrendi viszonyaival Gh. Lazarovici foglalkozott több alkalommal. A legkorábbi adatok a két kultúrkör kapcsolatára még a Körös-Starcevo-időszakból származnak. Ravelsbach, Langelois és Prallenkirchen leletei a Körös-Starcevo IVa = Vinca-A2-korszaknál korábbanra azonban a vörös inkrusztáció megléte miatt nem helyezhetőek. m Erfurt-Steigerből, legkorábbi vonaldíszes környezetből származik egy olyan cserép, amely díszítése alapján a Vinca-A2-A3-periódusba datálható. Fontos lehet Gh. Lazarovici idevonatkozó, a kerámiastilisztika alapján nyert végkövetkeztetése is, mely szerint a vonaldíszes kultúra első fázisa a Vinca-A2~A3, míg a második a Vinca-A3/r>|-korral párhuzamosan élt. 127 Ezek az adatok jól illeszkednek a Romániában tapasztaltakhoz. Az első AVK elemek ott a Starcevo-Körös-kultúra Illb-fázisának (Dimitrijevic Spiraloid A-fázisa) végén, a IVa-fázis elején tűnnek fel. 128 A korai vonaldíszes és Vinca-fejlődés egykorúsága tehát egyértelműen adatolható. 129 Ezek a kultúrák, továbbá a Dudesti-Kakanj-Zlatarski-Karanovo Ill-Paradimi I-Dirnini-Tsangli-horizonttal is egykorúak voltak, 130 ami a fentebb már többször is említett, fekete polírozott kerámia meglétével is bizonyítható. 124 STROBEL 1997. 52 und Abb. 40. 125 Bár a mi példányunkon megfigyelt díszítésmód inkább az AVK Ila-fázisára volt jellemző (STROBEL 1997, 71), azok mégis relatív jó datálást adnak formájukkal leleteink számára. 126 LAZAROVICI 1984. 137. 127 LAZAROVICI 1984.138. m LAZAROVICI 1976. 211; LAZAROVICI 1979. 219,226; LAZAROVICI 1984.137. m Ez az egykorúság az egymáshoz közel álló 14 C-adatokkal is alátámasztható: A Vinca-A szakaszra 5400 és 5100 közötti kalibrált adatokkal rendelkezünk (GLÄSER 1991. 60; GLÄSER 1996. 175-177). Mint korábban láthattuk, a legkorábbi vonaldíszes kultúra adatai is ebben az időszakban mozognak. "KALICZ-SCHREIBER-KALICZ 1992. 59; LICHARDUS-LICHARDUS-ITTEN 1991. 43; RACZKY 1983.; RACZKY 1988. 30. A Dimini-kulúra TsangliLarissa-fázisának 14 C-adatai 5300-5000 között szóródnak (ALRAM20
