Budapest Régiségei 35/1. (2002)

Horváth László András: Neolitikus leletek Dunakeszi határában 7-34

NEOLITIKUS LELETEK DUNAKESZI HATÁRÁBAN LELETEK Kerámia Csészék Csészének azokat a kis, tál alakú edényeket neveztük, melyek peremátmérője 10 és 15 cm között mozgott. Ezek nagyobbrészt vékonyf alúak, néhány esetben megfigyelhető volt rajtuk az egykori polírozás nyoma is. Valamennyi ide tartozó edény díszítetlen és fülük sem volt. Három darab a 4. egy-egy pedig a 28. ül. 70. objektumban került elő (1. kép 7, 9-10; 2. kép 7; 3. kép 5). Volt néhány hasonló formájú, kis edény melyeket méretük alapján sem a csészékhez, sem pedig a tálakhoz nem tudtunk egyértelműen besorolni (2. kép 5; 3. kép 4-5, 7). Tálak Ez az edényforma lényegesen nagyobb formagazdagságot mutatott. Formailag a csészéhez hasonlítanak, de azoknál szélesebbek. Jellemzőjük a vékonyfalúság és az elkeskenyedő szájperem. Homokkal soványították és keményre égették ezeket az edényeket. Mind a négy csengő hangúra égetett tárgyunk a tálak közül került ki. Az edényeket borító bevonatok barnák vagy feketék. Egyetlen, a peremén apró bevagdalásokat viselő példányt kivéve (54. objektum, 3. kép 4) díszítetlenek. Első típusuk a mély félgömbös tál. Ide öt edény sorolható (1 kép 2, 13, 15; 2. kép 2; 4. kép 8). Sokkal több példány képviseli a meredek falú típust, amelyek méretükben sokszor különböznek egymástól (1 kép 3, 11, 14,17; 2. kép 10; 3. kép 6, 8-9; 4. kép 3-5). A szájperemek itt is elvékonyodnak néha. A 4. kép 1. ábrája egy vastag falú, de meglepően sekély altípust képvisel ebből az edényfajtából. Egy sötétszürke, homokkal soványított, keményre égetett, bikónikus tál oldaltöredéke a 70. objektumból származik (3. kép 13). Kelyhek/palackok Dunakeszin ez a f őtípus csak ritkán jelent meg. Itt említhető meg egy sötétszürke, homokkal és kevés növényi anyaggal soványított, jól égetett, díszítetlen kehely aljtöredéke a 91. objektumból (4. kép 11). Az ide tartozó edények alacsony száma miatt általános érvényű szabályok itt nem vonhatók le. A 28. objektumban került elő egy vonaldíszítésű töredék, amely egy hengeres nyakú palack nyaktöredéke lehetett (2. kép 6). Pontos alakja bizonytalan, de a díszítése és az edény anyagának kidolgozása alapján nem a dunántúli vonaldíszes edények kultúrájának gyártmányáról van szó. A kelyhekhez vagy a tálakhoz tartozhattak a különféle csőtalptöredékek Dunakeszin, amelyek közül itt öt ismert (1 kép 4, 22; 3. kép 2, 12; 4. kép 2). Egy (4. kép 9) átlagos, a többi jó égetésű volt. Érdekes, hogy éppen az, a nem különösebben jó minőségű példány az egyetlen díszített darab köztük. Valamennyit homokkal soványították és bevonattal látták el (2. kép 4,3. kép 12), ez utóbbit polírozták is. Ezen edényrészek pereme különböző alakot mutat, egyszer lekerekített formát (2. kép 12), egyszer lapítottat (4. kép 9), a többi esetben elvékonyodót. A kis méretük miatt két edény esetében fennáll a lehetősége annak, hogy ezek miniatűr edények voltak (2. kép 22, 3. kép 2). Fazekak A kelyhekkel ellentétben a dunakeszi neolitikus telep fazekainak száma viszonylag magas volt. Ez az egyes típusok számára is vonatkozik. Ezeket az edényeket általában homokkal soványították, amihez hat esetben növényi anyag, egyszer pedig apró kavicsok társultak. Általában keményre égették őket, csak a 4. kép 10. ábra edényének égetése átlagos. A legtöbb példány díszítetlen. Karcolt dísszel öt (2. kép 22; 3. kép 10-11; 4. kép 2, 7), míg plasztikus mintákkal 4 töredéket láttak el (2. kép 16,18; 2. kép 8, 22). A legtöbb példány a bomba alakú edények közé tartozik. Itt további altípusokat állapíthattunk meg. A nagyobb példányok meredek vállúak és lekerekített pereműek voltak. (2. kép 9; 3. kép 14). Az ívelt vállú típust négy edény képviselte (2. kép 8; 1. kép 16,18; 4. kép 13). Ezek az edények kisebbek és enyhén csúcsosodó a peremük. Peremátmérőjük 13 és 30 cm között mozog. Ezek különböző objektumokból kerültek elő. Különösen szűk szájpereme miatt említésre méltó a 4. kép 14. ábrájának edénye. Plasztikus díszítése - ujjbenyomkodás sor a perem alatt - két példányon fordult elő. (2. kép 16,18), ettől eltekintve díszítetlenek maradtak. Egy példány képviseli Dunakeszin az S-profilú altípust. (2. kép 5). Az 1996. évi ásatás során olyan edények töredékei is előkerültek, amelyek gömbös hasú fazekakhoz kapcsolhatók. A töredékesség miatt ezek pontos alakja nem határozható meg. A 4. kép 10. ábra edénye egy szilke lehetett. A három, szorosan egymás mellé applikált bütyök az edény hasán a praktikus célok mellett díszítő funkciót is betölthetett (2. kép 11). Említésre méltó a barnás színű, homokkal soványított, keményre égetett, fazék töredéke függőleges állású szalagfüllel (2. kép 12). Szorosan a fül felett három, V-alakba elrendezett bekarcolt vonal fut. A fazekakhoz tartozhatott még egy aljtöredék (2. kép 6) és több, vékonyfalú, vonaldíszes cserép (2. kép 1; 3. kép 10-11; 4. kép 2, 7). Tárolóedények Csak nagyon kevés töredék tartozik ehhez a főtípushoz. Az ívelt vállú és enyhén kihajló peremű, gazdagon díszített edény folyadék tárolására szolgálhatott (4. kép 12). Két aljtöredéket is itt kell megemlítenünk. Mindkettőt homokkal soványították, és kemény11