Budapest Régiségei 35/1. (2002)

Horváth László András: Neolitikus leletek Dunakeszi határában 7-34

HORVÁTH LÁSZLÓ ANDRÁS re égették, de az is közös még bennük, hogy az alj közelében három ill. négy benyomott bütyökkel is ellátták (2. kép 1; 4. kép 1). A második itt említett edény jelentős mérete miatt alkalmas volt nagyobb mennyiségű élelem tárolására is. Ehhez a főtípushoz kell még egy másik nagy méretű edény töredékét is számítanunk (1 kép 8). Egyéb leletek A kerámiatöredékeken kívül nagyon kevés egyéb lelete van a dunakeszi ásatásnak. Itt mindenekelőtt az állatcsontokat kell említenünk, amelyek több objektumban is megtalálhatóak voltak, de mennyiségük minden esetben minimális volt. Csontból készített eszköz vagy ékszer egy sem akadt. Ugyancsak meglepő, hogy egyetlen egy pattintott kőeszköz sem került elő. A csiszolt szerszámokat a homokkőből készített őrlőkövek (2. kép 3-4) és egy törőkő (4. kép 6) képviselte. Töredékességük miatt azonban ezekről több nem mondható el.

3 KERÁMIATECHNOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK Soványítás/égetés A legtöbb edényt homokkal, mégpedig finom homokkal soványították. Ez a soványítási mód valamennyi edényformánál előfordult. A növényi anyaggal többnyire a nagyobb és durvább edények - fazekak, tárolóedények - anyagát keverték össze, habár ilyen néha a tálak anyagában is előfordult. Kavicsot ritkán használtak erre a célra, egy fazéknál, és egy tárolóedénynél lehetett ilyet megfigyelni. A dunakeszi neolitikus kerámia égetésénél fogva is kiváló minőségűnek mondható. A leletek abszolút többségét keményre égetették, bár meg kell itt jegyezni, hogy a csengő hangúra égetett példányok száma (négy darab) igen alacsony volt. Figyelemre méltó, hogy kettő ezek közül a 70. objektumban feküdt, ahol csak kiváló minőségű kerámia volt. A közepes égetés, amelyet négy töredéknél állapíthattunk meg, különféle edényformákhoz kapcsolódott. Ezek közül három a 91. objektumban került napvilágra. Díszítések A dunakeszi település neolitikus edényeiről már elöljáróban el kell mondanunk, hogy azok többségükben díszítetlenek voltak. A díszítőmódok közül a bekarcolás és a plasztikus minták fordultak elő. A bekarcolt vonalak több esetben egyszerű íveket (2. kép 6; 3. kép 10, 11; 4. kép 2, 7, 9); vagy V-formát alkottak (4. kép 12). Ezek közül azonban több töredék (2. kép 6; 3. kép 10,11; 4. kép 12) a dunántúli vonaldíszes kultúrán belül 3

A kőanyag meghatározásához nyújtott segítségért Horváth Tündének mondok köszönetet. idegenül hat. Két esetben (1 kép 1; 2. kép 12) egyszerű rövid vonalkákat karcoltak az edény felületére. A plasztikus minták még egyszerűbbek. Három alkalommal lép fel a perem alatti ujjbenyomkodás, minden esetben bomba alakú edényen (1 kép 16, 18, 2. kép 8), egy gömbös hasú fazekat pedig három hegyes kis bütyökkel láttak el (2. kép 11). Egyetlen egy példát ismerünk anyagunkból az ujjbenyomkodással tagolt bordára, amely egy tárolóedény hasán látható (4. kép 14). HÁZAK A kiásott objektumok egy csoportja az ásatás során két ház körvonalait rajzolta ki. A területen észlelhető erős erózió miatt ezen épületek padlója illetve felmenő falai nem maradhattak meg. Rekonstrukciójuk az említett objektumok egymáshoz viszonyított helyzete alapján rekonstruálható. 1. ház Az első ház a kiásott terület nyugati oldalán állt, közvetlenül a második épület mellett. Keleti fala valószínűleg a házat kísérő hosszanti objektumokban állhatott Keleti falát talán a 4. 3. 10. 11. 2. és 29. objektumokban talált cölöplyukakban álló oszlopok alkották, de az is elképzelhető, hogy ezek csak a tetőt kívülről tartó oszlopok helyeiként szolgáltak és a ház így nem volt több, mint 5-6 méter széles, ami teljes mértékben megfelelne a kultúra házainál eddig tapasztaltaknak. A ház területén belül 17, kisebb-nagyobb cölöplyukat konstatált az ásató, amelyek már bizonyosan a tetőszerkezetet tartották. Az épület E-D irányú kis eltéréssel ÉK felé. Az északi és déli házvég nem maradt fenn, a két szélső objektum közti legnagyobb távolság ma 20 méter, de elképzelhető, hogy ennél hosszabb volt az épület. 2. ház Az épületet közvetlenül az 1. ház mellé építették. Kettejüket egyetlen épületelem sem kötötte össze, ami szuperpozícióra utalna. Ettől természetesen lehettek különböző korúak is. Ezt a házat keletről a 31., 120., 55., 35., 79., 36. és 38. objektum kísérte. A 122. objektum kapcsolatot hoz létre a két épület között, de ez valószínűleg egy későbbi bolygatás. A háztól nyugatra azzal párhuzamosan fekszik a 110., 70-73., 76-77., 87., 108., 88., 106. és a 107. objektum. A leírt hosszanti gödrök távolsága 12-12,5 m tesz ki, az épület legnagyobb, mérhető hossza éppen 30 méter. Hasonlóan az első épülethez, itt is fennáll annak a lehetősége, hogy a ház északi irányban hosszabb volt, mint amennyi itt megfogható volt belőle. A ház belsejében számos kis cölöplyuk található, amelyek az épület szerkezetéhet tartoztak. Ezt támasztja alá, hogy az első házhoz hasonlóan ezek is sorokat alkottak. A ház közepén találták meg az 54. objektumot, amelyben tüzelésre utaló nyomokat regisztrálhatott az ásató. Egy 12