Budapest Régiségei 33. (1999)

A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Feld István: Beszámoló az egykori budai Szent Zsigmond templom és környéke feltárásáról 35-50

FELD ISTVÁN BESZÁMOLÓ AZ EGYKORI BUDAI SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS KÖRNYÉKE FELTÁRÁSÁRÓL A budai Várhegyen felépült polgárváros déli részének középkori építészeti emlékei viszonylag hosszú idő alatt, fokozatosan tűntek el a föld színéről. A XVI. századtól a királyi palota északi védelmi övezetének bővítése, majd a török hódoltság után különböző új katonai és egyházi épületek, főúri paloták emelése és végül a mai Szent György tér kialakítása semmisítette meg az egykori Szent János (ma Színház), illetve Zsidó (később Szent Zsigmond, ma Szent György) utcák környezetében állt korábbi lakóépületeket, templomokat és kolostorokat. E folyamatot tetőzte be a Honvédelmi Minisztérium hatalmas, ötszintes palotájának felépítése a XIX. század végén. A második világháború pusztításai itt így már alig okozhattak károkat középkori eredetű műemlékekben, annál jelentősebben befolyásolták viszont a helyükre került épületek sorsát. Közülük többet hamarosan elbontottak, s szinte csak véletlen, hogy magából a minisztériumi épülettömből a két alsó szint csonkja ma is áll. Úgy tűnik, a Szent György tér további sorsa körül kibontakozott újabb kori vitákkal magyarázható, hogy szerencsés módon épp abban az időben nem zajlottak jelentősebb építési munkák ezen a környéken, amikor a régészeti kutatások lehetőségei a legmostohábbak voltak a budai Várnegyedben. Kevéssé ismert ugyanis, hogy a középkori királyi palota területén Gerevich László által folytatott ásatások lezárulta után erre hosszú ideig alig nyílt mód.

1 S bár az 1974. évi gótikus szoborlelet előkerülése után meginduló, előbb Zolnay László, majd Magyar Károly által vezetett újabb feltárások kezdetben csak a tér délnyugati részét érintették, mindezek eredményeként egyre inkább elfogadottá vált, hogy a késő középkori magyar főváros egykori területén már nem képzelhető el jelentősebb új építkezés egy azt megelőző ásatás nélkül. így kapott megbízást 1988-ban a Budapesti Történeti Múzeum a Magyar Hitelbanktól az egykori Honvédelmi Minisztérium belső udvarainak, illetve az egykori épület déli homlokzatához kapcsolódó térszakasznak az ásatására s ezen belül elsősorban a XVII-XVIII. századi várostérképek és a későbbi kisebb megfigyelések alapján ezen a helyen feltételezett Szűz Mária-, vagy közkeletűbb nevén Szent Zsigmond templom maradványainak feltárására. Bár a minisztériumi épület helyén tervezett szállodaépítés meghiúsultával a munkát 1989 elején félbe kellett szakítani,

2 az 1994-től tovább folytatódhatott, már az akkori Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisztérium által szervezett nagyszabású rekonstrukció részeként. Ezután 1996 végéig sikerült szinte teljesen feltárni a Szent György tér északi felét a kapcsolódó útfelületekkel együtt, és emellett fontos eredményekkel járó kutatások folyhattak a volt Honvédelmi Minisztérium déli szárnyának egykori, alá nem pincézett belső tereiben és déli belső udvaraiban is (1. kép). Ez utóbbiak nem törekedhettek ugyan teljességre, de legalább pontosan kijelölték a későbbiekben remélhető további feltárások irányait.

3 Végül is a rendelkezésre álló rövid idő alatt tulajdonképpen egy nagy léptékű leletmentésre nyílt mód - ugyanúgy, mint a történeti belvárosokban Európa-szerte végzett hasonló régészeti munkák többségénél. E kutatás azonban a városrész településtörténetének felderítése és a keresett Szent Zsigmond templom alapfalainak feltárása mellett olyan jelentős Zsigmond-kori szobrászati anyagot is napvilágra hozott, mely - ha mennyiségében nem is, de - jelentőségében méltán csatlakozik az 1974-ben feltárt szoborlelethez, s így egyúttal számos, azzal összefüggő kérdés újragondolására késztet. Jelen beszámoló azonban nem csupán a Szent Zsigmond templom maradványai és az azokhoz köthető leletek feltárását kívánja ismertetni. Tekintettel arra, hogy jelen kötetben az ásatásból előkerült egyes leletcsoportokkal külön tanulmányok is foglalkoznak, hasznosabbnak tűnt egy átfogó, az összes fontosabb megfigyelést felsoroló s dokumentációs anyaggal illusztrált áttekintést adni az ásatás egészéről. Számos kérdés részletes tárgyalása viszont még túl korai lenne, hisz az anyag rendszeres feldolgozása korántsem fejeződött be.

4 Az ásatási területet északról dél felé ismertetve, az egykori Honvédelmi Minisztérium területén több, az újkori pincék által egymástól elszakított középkori jelenséget tárhattunk fel. Ez kevésbé vonatkozik magára a - legalább alaprajzában kibontakozó - Szent Zsigmond templomra vagy a tőle közvetlenül északra elhelyezkedő s egykor a két középkori utca közötti teljes területet elfoglaló, végig alápincézett, széles épületre, mint azokra a korábbi építményekre, amelyeket tovább északra, illetve keletre határozhattunk meg (1. kép). Kutatóárkainkban itt több helyen faépítmények csekély maradványaira bukkantunk, amelyek véleményem szerint nagy valószínűséggel a IV. Béla-kori városalapítás idejéből származnak, bár ma még egy korábbi település nyomaiként való értelmezésük sem zárható ki. Ezek fennmaradása egyrészt a Szent János utca vonala későbbi változásának - azaz a házhomlokzatok hátratolásának - köszönhető, illetve azzal magyarázható, hogy megfigyeléseink szerint e részen egy széles, természetes eredetű, keletnyugati irányú hasadék vágta át a Várhegyet,

5 melynek teljes feltöltése csak a késő középkorban történt meg. Az északra eső udvarban egy építmény déli falát, illetve sarkait tártuk fel, a keskeny talpgerenda egy kősor alkotta 35