Budapest Régiségei 33. (1999)

A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Feld István: Beszámoló az egykori budai Szent Zsigmond templom és környéke feltárásáról 35-50

alapozáson feküdt, a sarkokon, illetve középen cölöplyukakat bonthattunk ki (2. kép). Hasonló faépítményre utalhat a délre eső udvar egyik észak-déli kutatóárkában talált kőalapozás, melyet ugyancsak részlegesen tárhattunk fel. A Színház utca nyugati széle alatt ugyanakkor hasonló famaradványok közvetlenül az enyhén lemélyített földfelszínen kerültek elő, itt az egyik objektumban egy tűzhely is megfogható volt (3, kép). Bár a budai Várnegyed más pontjairól eddig még nem ismert építmények teljes kiterjedését és közelebbi funkcióját nem sikerült meghatároznunk, az egyértelműnek tűnik, hogy azok nem a terület későbbi beépítéséhez igazodtak. Felszámolásuk talán éppen azzal a XIV. századi tereprendezéssel kapcsolatos, melynek nyomait Lócsy Erzsébet korábban a Várhegy északi részén mutatta ki.

6 Egy feltehetően XIV. századi kőház csekély falmaradványai a déli udvarban is előkerültek, itt azonban a legjelentősebb eredmény az említett hosszú épület pincéinek meghatározása volt. Feltárt ajtókereteinek jellegzetes, széles élszedései a Zsigmond-korra látszanak utalni, építése feltehetően a templom emelése után történt. Nyugati zárófala a mai Szent György utca burkolata alatt került elő, keleti végződését modem pince tette tönkre. Az épületet a török hódoltság idején bontották el, a pincék betöltésében nagy mennyiségű késő gótikus boltozati bordatöredéket találtunk. Később ide néhány melléklet nélküli sírt ástak, majd ezen a részen egy - a XVII-XVIII. századi térképeken is feltüntetett - keskeny köz jött létre. Ásatásunk fontos eredménye volt, hogy kiderült, a templomot nem egy üres területen emeltette 1410 körül

7 Luxemburgi Zsigmond - építéséhez legalább két korábbi telket kellett kisajátítania, s az azokon álló épületeket el kellett bontatnia. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy milyen rendkívül csekély mindaz, ami magából a templomból ránk maradt - lényegében csupán alapfalakat tárhattunk fel (1., 7., 14. kép). Ezek alapján egy közel négyzetes alaprajzú, három belső pillérpárral tagolt hajóval és egy ahhoz csatlakozó, nyújtott szentéllyel rendelkező épületet lehet elképzelnünk, melynek boltozati rendszerére már csak a támpillérek utalnak. A templom feltételezett tornya nem került elő - nem kizárt, hogy azt a még feltáratlan északkeleti hajósaroknál kell keresnünk. A szentély keleti fala mellett egy azzal egybeépült kétszakaszos helyiséget tártunk fel, az ennek északkeleti részéhez csatlakozó, a templommal ugyancsak egykorú, szabálytalan alaprajzú térben egy korábbi kút került elő, melyet részben tönkretett egy török hódoltságkori beásás. Ez volt a kutatott terület egyetlen pontja, ahol jelentősebb számban kerültek elő az egykori templomhoz tartozó szerkezeti jellegű kőfaragványok - mindez azok kései pusztulására utal. Feltűnő ugyanakkor, hogy egyetlen sírt vagy temetkezésmaradványt sem találtunk a templom területén csupán az északnyugati részen kerültek elő bolygatott emberi csontok a török hódoltságkori feltöltésből -, így az 1827-ben ezen a környéken felfedezett gazdag női sír" helyére sem sikerült rábukkannunk. Kérdéses, hogy mindez mennyire adódott a templom nagymérvű pusztulásából, amely alapvetően az épület helyének kiválasztásából következett. Megfigyeléseink sze36 rint ugyanis Zsigmond király kápolnája helyéül a Várhegy déli felének legmagasabb pontját szemelte ki, ahonnan észak és dél felé is lejtett ekkor a terep. Itt azután a XVIII-XIX. század folyamán - egy közel vízszintes terep kialakítása érdekében - jelentős mértékű, néhol talán az egy métert is elérő szintsüllyesztést hajtottak végre.

9 Ennek során még a templom helyén állt korábbi, legkésőbb XIV. századi kőházak falmaradványainak felső része is elpusztult. Mivel azonban ezek többsége alá volt pincézve, ásatásunk egykori elrendezésüket nagyrészt tisztázhatta. Az északi templomhajó alatt egy kétosztatú harántház maradványai kerültek elő, amelynek egy átépítését is megállapíthattuk. Nyugati pincéjébe közvetlenül az utcáról lehetett lejutni. Osztófalának maradványai a volt Honvédelmi Minisztérium 1996-ban elbontott délnyugati terében kerültek elő, ahol jól tanulmányozhattuk a feltöltés jellegzetes rétegződését, illetve az eredeti, égett járószintet is. A keleti pincetérbe az udvarról vezetett le egy külön lépcső, amelyre később részben ráépült a templom észak-keleti hajópillére. Kelet felé viszont egy újabb, egykor szabadon álló épület csekély falait tárhattuk fel, ezek befutottak az északi mellékhajó keleti záródása alá. Ezután a templomhajó déli felében határozhattunk meg egy következő elbontott többosztatú épületet, amely az utcavonallal párhuzamosan helyezkedett el. Észak felől kis köz választotta el az előbb ismertetett háztól, ehhez képest utcai homlokzati fala kelet felé erősen vissza is ugrott. Északi, alápincézett terének teljes feltárását csak az észak-nyugati sarokban végezhettük el, s emellett részlegesen kutathattuk észak-keleti, ugyancsak az udvarról nyílt gádorfalas, kőlépcsős lejáróját. Itt egyszerű ajtókeretének a bontáskor lezuhant felső része is előkerült. Az épülettörmelékből és szemétből álló betöltés kutatásakor kiderült, hogy a háznak e részen még egy további, mélypinceszintje is volt. Ennek feltárása azért volt lehetetlen, mert az épületrész keleti felébe - már a pince feltöltése után - a templom délnyugati belső pillérét alapozták. Az épület délre eső következő terénél viszont nem tudtuk eldönteni, hogy alá volt-e pincézve, s így nem zárható ki kapualjként való értelmezése sem. Keleti falának viszonya a következő, már a déli templomhajófalon kívül feltárt és kelet felé erősebben kiugró épületrészhez nem volt ugyan vitathatlanul tisztázható, úgy vélem, hogy annál nem lehetett korábbi. Sőt a falak alaprajzi elrendezése és kapcsolódása alapján az sem kizárt, hogy a végső formájában tehát háromosztatú ház telkén először épp ez utóbbi, déli épületrész épült meg, mint önálló építmény. Ezt később, tehát a templom építésekor sem bonthatták le, sőt talán már ez idő tájt egy legalább kéttraktusos ház északi részévé vált. Ezt a templomhoz szinte közvetlenül csatlakozó épületet feltételesen a Szent Zsigmond templomhoz kapcsolt prépostság vezetőjének lakóhelyével azonosítjuk (1., 4., 6. kép).

10 Az utóbb tárgyalt épületrész - talán már a „préposti ház"' időszakában, tehát utólag kialakított - lejárata a lépcsőmaradványok alapján keletről, az udvar felől nyílt. Ránk maradt pincerésze történetéről annyit állapíthattunk meg, hogy a XVI. század folyamán feltöltötték, majd a déli falát is áttörő falazott aknát ástak bele. A délnyugati