Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - H. Gyürky Katalin: Szíriai festett üvegpohár töredékei a budai királyi palotából 325-330

4. Lep. Szíriai üvegpohár. Damaszkusz csoport, 1290 körül. München, Bayerisches Nationalmuseum radtak eredeti - török és középkori szintek és rétegek is. Megfigyelték, hogy a középkori kert feltöltése kisebb mértékben már a 16. században megkezdődött még a török hódoltság előtt, és a hódoltság idején folytatódott. A legdélebbié nyúló, Zsigmond korában épült palotaszárnyhoz tartozó udvarszint alatt azonban 13. századi feltöltési réteget is találtak, sőt ez alatt egy feltöltött árok is mutatkozott, melyről feltételezték, hogy a 13. századi erődítés árka volt. Nyilvánvaló, hogy már az Anjouk palotájának építésekor végeztek bizonyos tereprendezést és bontottak el korábbi építményeket. Nagy kár, hogy e terület teljes feltárására nem volt lehetőség, hiszen az elvégzett megfigyelésekből is látni lehetett, hogy az újabb és mégújabb építkezésekkel dél felé egyre jobban kitolódott a beépített terület. Idők múltán talán lesz lehetőség a kertek feltöltésének további vizsgálatára, és ennek során számos új lelet és a statigráfia nyújt majd lehetőséget a periódusok pontos meghatározásához. Üvegtöredékünk bármelyik feltöltésből is került elő, a későbbiekben bebizonyítandó kora szerint eredetileg ahhoz a feltöltési réteghez tartozhatott, amelyet az Anjou-palota építését megelőző tereprendezéshez lehet kötni vagy egy 13. századi építmény lebontásához. Ennek az építménynek a berendezéséhez tartozhatott. Az üvegtöredék díszítése arra utal, hogy egy szíriai aranyozott és emailfestéssel díszített üvegpohárnak volt a töredéke a 13. század utolsó negyedéből. Feltehetően az ún. „Damaszkusz-csoport"-hoz tartozott. Leginkább egy bizonyos pohárhoz hasonlítható, amelyet a müncheni Bayerisches Nationalmuseum őriz.

3 (4. kép) Ez is nagyméretű pohár: magassága 31 cm. Az üveg anyagáról azt írják, hogy halvány, sárgás színezetű. Ennek is van felületi plasztikája, azzal a különbséggel, hogy a sávok függőlegesek. Díszítése sávos. Több szélesebb és keskenyebb sáv látható rajta. A széles sávot itt is medalionok szakítják meg. Aranyozva volt és színes zománcfestékkel is díszítették. Idejét az 1290 körüli időre határozzák meg, és ezt is Damaszkuszi készítménynek mondják. Meg kell jegyeznem, hogy a szíriai festett üvegpoharak mind egyedi darabok, így szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ilyen közeli analógiát találtunk, jóllehet ennél a darabnál a széles sáv díszítése rohanó lovasokból áll, nem indás ornamentikából. Ez utóbbira máshol találunk példát. Ezeknél az üvegeknél gyakori az is, hogy a széles díszítősávot még felirattal is ellátták, amely az ornamentika felett helyezkedett el és általában annak a nevére utalt, akinek a poharat ajándékozták. Jóllehet a bemutatott pohár a legközelebbi analógia, a díszítés részletei azonban e csoportra jellemző módon más daraboknál is felismerhetők. Néhányat felsorolok ezekből. New Yorkban, a Metropolitan Museumban őriznek egy serleget.

4 Ennek a serlegnek a talpa-szára egybefüggő, lefelé fordított harang alakú. Ez a fonna megjelent a velencei serlegeknél is, de már csak a 15. században.

5 Ennek a serlegnek a korát az 1280 körüli időre határozták meg. A berlini Islamisches Museumban őriznek egy 1260-1270 közötti időre korhatározott palackot (pontosan meghatározható, mivel felirata szerint Rasuliden szultán számára készítették). Ez is nagy darab: 28 cm magas.

6 Ugyanitt őriznek egy serleget is,

7 amely magángyűjteményből került a múzeumba (tehát nem lehet tudni, hogy eredetileg, a maga korában került-e Európába vagy újabban vásárolták). Díszítése ennek is az előbbiekhez hasonló. Ezt az edényt különben a 14. századra határozzák meg. Damaszkuszban ugyanis az üvegkészítés még a 14. században is folytatódott, egészen a második mongol betörésig (Tamerlan, 1401). Ekkor, illetve ez időtől kezdve nincs nyoma,

8 mindazonáltal analógiáinak többségét még a 13. század utolsó két évtizedére határozták meg. Ez utóbbi serleg esetében a vékony, hosszú sáv a velencei üveggyártás korai periódusában észlelhető. Velence természetesen sokat tanult a szíriai üveggyártástól, és véleményünk szerint a 13. század utolsó évtizedében készített festett üvegpoharak a velencei műhelyek kísérletei voltak, amelyek a Szíriából importált festett üvegek pótlását célozták meg, mivel azok Európában nagyra értékelt műkincseknek számítottak. Európában múzeumokban és magángyűjteményekben sok szíriai üvegedény található, de mivel ezek eredete nem minden esetben ismert, ezért egyre nagyobb a jelentősége az ásatásoknál talált leleteknek, amelyek ugyan jobbára töredékek, de koruk lelőhelyük alapján jobban meghatározható, legalábbis annyira, hogy még a középkorban kerültek át Európába. 327