Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 7. közlemény, A lovagalakos kályha címertartó sarokcsempéjének új példánya – műhelykérdések 313-323

ROLL IMRE KÖZÉPKORI KÁLYHACSEMPÉK MAGYARORSZÁGON, VIL A LOVAGALAKOS KÁLYHA CÍMERTARTÓ SAROKCSEMPÉJÉNEK ÚJ PÉLDÁNYA - MŰHELYKÉRDÉSEK A lovagalakos kályhák Budán felállított első (két példányban is használt) megoldása-rekonstrukciója kapcsán néhány apró töredék alapján már kezdetben feltételeztem, hogy az alsó kályhatest elülső, kvádermintás sarkán legfelül egy ferdén befelé levágott sarkot képeztek ki.

1 Ezt a középkori kályhák esetében a 15. század folyamán gyakran az itt elhelyezett címer számára alakították így ki,

2 utalva a megrendelő-felhasználó személyére (Pécsett például itt helyezték el Ernuszt Zsigmond püspök 1473-1505 - címereit). Egy szerencsés lelet tette lehetővé, hogy ezt a korábban még nem ismert sarokcsempét majdnem teljes megoldásában megismerhettük. A palota kápolnájától délre egy lebontott, széttört falcsonk habarcsában kerültek elő töredékei 1966-ban. Duma György professzor későbbi fáradozásának köszönhető, hogy egyrészt sikerült a töredékeket jól kibontani, majd a meszes habarcsot sérülés nélkül eltávolítani; ugyancsak ő végezte el a töredékek újraégetését, hogy a mésztől fényüket-színüket vesztett mázas felületek visszanyerjék eredeti jellegüket, színüket.

3 A töredékek alapján később a Régészeti Intézetben restauráltattam a sarokcsempét. (Sajnos a legfontosabb részlet, a címertartó oroszlánfigura hiányos; de valószínűleg e példányhoz tartoznak azok a régebbi töredékek, amelyek a IX/1. szemétgödör 4-5. rétegéből, illetve a kápolna melletti északi udvar 7. rétegéből kerültek elő. Utóbbi réteget 1430-1471/81 közötti énnek keltezik.

4

) (2. kép) Most már jól látható, hogy ez a sarokcsempe, ellentétben az alatta elhelyezkedő többi kvádermintás sarokkal, nem csak egy félcsempe (3/a típus) + kváderes sarokrész összeállításával készült, hanem valószínűleg statikai okokból, mindkét oldalán l-l zöld mázas félcsempét foglaltak hozzá (1. kép). A felső, levágott sarokrészt csak néhány töredék alapján lehet rekonstruálni. Itt a széleket ugyanolyan gótikus csavarodó levélsorral keretezték (gesztenyebarna mázzal bevonva), mint a kályha legalsó sorának csempéin. A felragasztott mázatlan oroszlánfigura töredéke mutatja, hogyan helyezkedett el ez; kérdés csupán az, hogy milyen címerpajzsot tartott. Ilyen mázatlan oroszlántöredéket korábbról is ismertünk Budáról (2. kép 2); két töredéket a tatai várból,

5 ahol a sarokcsempe megoldása másféle, de ugyancsak lecsapott kiképzésű. (Utóbbi helyen ezen más csemperészletek negatívjának felhasználásával kis rozetták és a felső sarokban Stájerország, illetve Karintia címerei is szerepelnek.

6

) Talán nem véletlen, hogy a sarokrész nagy címere mindenütt majdnem nyom nélkül elpusztult? Az egyik budai oroszlántöredék bizonysága szerint ezt már legkésőbb 1481 körül letörték,

7 vagy csak megsérült a kályha? Az is elképzelhető, hogy szándékosan távolították el - az egyébként továbbra is használatban lévő kályhákról - egy javítás során, hogy V. László király gyászos emlékét kitöröljék? Több más támpont mellett (például a háromszögű tetőcsempék) ez a sarok is bizonyítja, hogy ebből a kályhafajtából - szemben a műhely másfajta megoldásaival a palotában kettő is volt. Egy másik ilyen sarokból is maradtak kis töredékek (2. kép 1). Lelőhely: Kápolnától északra, 6. réteg, 1482 előtt kidobva. Ezek ugyanúgy, mint más e kályhákhoz tartozó darabok (lásd az idézett táblázaton is jelezve), jelzik, hogy a század 60-as és 70-es éveiben itt már álltak a kályhák - tehát semmiképpen nem lehet az 1480-as évek közepére (mindenképpen 1485-től) keltezett „Mátyás-címersorozatos" visegrádi (és budai) kályhákkal" korhatározás szempontjából kapcsolatba hozni. A lovagalakos kályha műhelyének, korának kérdéseiről egy részletes új tanulmányban számoltam be.

9 Itt összefoglaltam a részben már korábban is tárgyalt, valamint újabb támpontokat (így részletesebb stíluskritikai adatokkal, történeti és heraldikai támpontokkal természettudományi vizsgálatok eredményeivel), amelyek miatt úgy vélem, a műhely legelső magyarországi kályhái (Buda, Tata, egyes püspökök, főurak várai) még 1454-1457 között elkészültek. Módosítottam azonban azt a régi felfogásomat, hogy minden ilyen kályhacsempe ekkor készült; erre az utóbb végzett technológiai vizsgálatok több szempontból is (cserépanyag, máz, a negatívok kopása miatt készült elmosódottabb csempék) bizonyítékokat adtak ha nem is jelentenek abszolút keltezési adatokat.

10 Mind Budán (1., 3-^1., 13., 16., 18. típusnál), mind Visegrád esetében (15. típus) volt néhány olyan példány is a csempékből, amelyek később készültek a régebbi negatívokkal; de nem a teljes kályha, az egész gazdag sorozattal. Az ilyen csempék egy része valószínűleg a hosszú ideig használt kályhák javításához, átrakásához készültek pótlásként (míg vidéken több esetben az egész kályha később készülhetett, általában egészen másféle, egyszerűbb felépítéssel). írásos támpontok is bizonyítják, hogy 15-16. századi kályhák esetében néhány éves használat után javították őket; árszabások szerint megkülönböztetve a régi anyagból felrakott, illetve a kályhás által készített új kályhacsempék árát. Bizonyosnak vesszük, hogy egyes negatívok (esetleg egy-két pozitív minta: oroszlán a külső keret nélkül) megmaradtak, továbböröklődtek, ahogy erre az újabb adatok a Zsigmond-kor I. és II. csoportja műhelyeinél mutatnak (miközben a két műhely egészen eltérő stílusban, saját mintakinccsel dolgozott; az átvétel csak egyes típusoknál 313