Budapest Régiségei 33. (1999)

A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Végh András: Adatok a budai kisebb Szűz Mária, más néven Szent Zsigmond templom alapításának történetéhez 25-34

Ákos bán volt.

37 Látszólag ugyanaz az Ákos, valójában azonban két különböző személy, bár egy nemzetség, éppen az Ákos nemzetség Mikes ágának tagjai. Az egyik a Peleskei melléknevű Ákos, akinek fiai Micsk és László voltak, Micsk özvegye pedig az az Anna, akivel János érsek házát elcserélte. A másik Ákos az előbbinél egy generációval fiatalabb, az előbbi testvérének, Istvánnak a fia, és a mellékneve Prodavizi, szlavón báni tisztséget viselt 1387-ig.'

8 Úgy tűnik tehát, hogy külön-külön háztulajdonaik voltak, hiszen amikor Anna a házat az érsekkel elcserélte, az oklevél nem említi Prodavizi Ákos fiait, akiket pedig nem lehetett volna kihagyni egy közös tulajdon cseréjéből. Az azonosítás további része azért sem megfelelő, mivel ezt a házat Kanizsai Miklós tárnokmester az oklevél szerint egymaga cserélte. Tehát nem mondhatott le később István testvérével együtt annak birtokjogáról János érsek javára, ahogy Pataki az 1395ös adatot ideillesztette, csak közösen bírt ház tulajdonáról mondhattak ilyen módon le. A ház korábbi története is ellentmond az azonosításnak, mivel a Krisztus Testekápolna számára 1384-ben Demeter esztergomi érsek adományozta.

39 A Zsidó utcára vonatkozó forrás tehát nem vonatkoztatható sem János kőfaragó házára, sem a János érsek adományozta házakra. Az elmondottakból az az első látásra furcsa állítás következik, miszerint kiűzetésük előtt a Szent György tér egyik házát zsidók lakták. Ezek a zsidók a birtoklástörténet szerint nem voltak gettóba zárva, hiszen a város legfontosabb piacterén éltek. Érdekes végigkövetnünk a zsinagógára vonatkozó forrásokat is. A részben feltárt, késő gótikus kéthajós zsinagóga, egyik pillérére vésett évszáma alapján és Scheiber Sándor olvasata szerint, 1461-ben épült.

40 Vélhetően ez az épület már azonos az 1462-ben egy pereskedés során említett zsinagógával. Az oklevél perhalasztásról szól Kapi János és a zsidók közössége között két ház, a néven nevezett zsinagóga és az ún. Jakabháza ügyében.

41 Ez az utolsó értesülésünk a perről, ezért nem ismerjük annak végkifejletét. Az ügy előzményéről azonban több forrás is szól, és ez tartogat számunkra néhány elgondolkodtató mozzanatot. Egy 1420. január 16-án kelt oklevélből megtudhatjuk, hogy Anna, Kapi Miklós fia András özvegye a városi tanács előtt bemutatta Jakab deák, egykori esztergomi várnagy, budai polgár záloglevelét, amelyben 2226 Ft kölcsönt vett fel Andrástól, majd elmondta, hogy Jakab ugyan törlesztett valamennyit az adóságból, amiről nyugtát is adott, de még mindig tartozik neki 1626 Ft-tal, és kérte a tanácsot, hogy hajtsák be az összeget; a tanács megidézte Jakabot, hogy vagyonát felbecsülni jelenjen meg a tanács előtt, de a többszöri felszólítás ellenére Jakab nem jelent meg, ezért a tanács úgy döntött, hogy mivel nem tudta felbecsülni Jakab áruit vagy egyéb javait, ezért tulajdonait, többek között két, egymással szomszédos házát a Szombatpiacon az özvegynek adják át. Megnevezték a szomszédokat is, egyfelől Tamás fia János özvegyét, másfelől a szegényházat.

42 Nem tudjuk, hogy az átadás valóban végbement-e, talán nem, mivel egy 1439. június 23-án kelt oklevél szerint a budai káptalan előtt a néha Kapi András deák fia János a maga, illetve felesége, Anna és fiai, István és András nevében eltiltja Albert királyt és Erzsébet királynét, hogy eladják vagy elzálogosítsák azt a két házat a Szombathelyen, amelyben most Jakab és Ferenc zsidók laknak, Jakabot és Ferencet pedig eltiltja, hogy a házat birtokba és használatba vegyék.

43 A szomszédok ekkor is változatlanok. Lehetséges, hogy Jakab deák zsidóknak is tartozott, és ilyen úton került kezükbe a ház birtoka, de elképzelhető persze más megoldás is. Mindenesetre a tiltakozásnak nem sok foganatja lehetett, sőt úgy tűnik, hogy az ügy a hosszan elhúzódó pereskedések sorsára jutott, mivel egy 1440. március 17-re keltezett újabb oklevélben Betlendi Gergely és Setétkúti Balázs budai alvárnagyok és a zsidók albírái fogott bírák és Hédervári Lőrinc nádor, zsidóbíró jelenlétében elhalasztják Szent György oktávájára azt a pert, amely a Zsidó utcában, a Szombatkapu felé elhelyezkedő két ház miatt Kapi János, valamint Márton és Áron zsidók között folyt, mivel Márton és Áron nem tudtak a tárgyalásra felkészülni és új határidő kijelölését kérték.

44 Évekkel később még mindig folyt a per, hiszen egy 1449. március 18-án kelt oklevélből arról értesülünk, hogy az ország rendjei előtt Kapi János a maga és fiai, István, András, János, Sándor és Frigyes nevében tiltakozik, hogy Hunyadi János kormányzó elidegenítette két szomszédos házukat a Szombathelyen, amely a néhai Jakab deák, budai polgár tulajdona volt, és most zsidók lakják.

45 Szomszédokként ekkor is ugyanazon neveket adják meg, mint 1420-ban. Ezután következik az 1462-es, már említett, perhalasztásról szóló adat a zsinagóga néven nevezésével. Mindenekelőtt tanulságos a ház helyszínének elnevezéseit megfigyelni. Ha nem két szomszédos házról lenne végig szó, amely így elég feltűnő, és nem lennének sorra ugyanazok a szomszédok megnevezve, valamint nem említenék meg ismételten Jakab deák nevét, el is bizonytalanodhatnánk, valóban ugyanarról a két házról történik-e említés minden esetben. így viszont el kell fogadnunk, hogy az 1440-ben a Szombat kapu felé tartó Zsidó utcának nevezett utcát beleértették mind a Szombathely, mind a Szombatpiac értelmébe (1420, 1439, 1449). Vagyis ez a megjelölés nem csak a Szombatkaputól nyugatra lévő területet illette meg. De talán ennél is tanulságosabb a birtoklástörténet. Hiszen a későbbi zsinagógát is magába foglaló telek ezek szerint nem az 1360-as vagy 70-es években került zsidó tulajdonba, hiszen valamivel 1420 előtt még a volt esztergomi várnagy, Jakab deák birtokolta azokat, a Kapiak pedig ki nem fizetett adósságuk fejében követelték Jakabtól, majd később a szerintük azt jogtalanul használó zsidóktól. (NB.: Jakab tehát nem Mendel Jakab, akire a Jakabháza kifejezést szokás vonatkoztatni). Érdemes áttekintenünk a Zsidó utca elnevezést is, mikor melyik Zsidó utcára vonatkozik. Az első elnevezés csak 1384-ből (!) származik, amely biztos, hogy a déli városrészben volt (a mai Szent György utca), mivel tíz évvel később, 1394-ben ugyanezen házbirtok helymegjelölésében a Zsidó kapu név is szerepel.

46 Hogy a zsidók feltehetően a városalapítás ideje óta itt laktak, egy 1307-es adat bizonyítja, miszerint Werner fia László, Károly Róbert pártján álló, elűzött bíró a zsinagóga melletti kapunál tört be fegyvereseivel a városba.

47 A korai zsidó temető 30