Budapest Régiségei 33. (1999)

A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Végh András: Adatok a budai kisebb Szűz Mária, más néven Szent Zsigmond templom alapításának történetéhez 25-34

maradványai is a Zsidó-kapu alatt, a völgyben kerültek elő, a mai Pauler utca környékén, a Krisztinavárosban.

48 Nagyon tanulságos az 1390-ben keletkezett plébániahatárper okirata is, mivel ebben a Mária Magdolna-egyház plébánosa joghatósága alá tartozónak vallja a város déli részén a Zsidó utcát és a Szent János utcát egészen a királyi udvarig.

49 Sehol egy „egykori", vagy „néhai" kifejezés. Utoljára Eberhard Windecke krónikájában találkozunk a Zsidó utca elnevezéssel a déli részen, amikor is az 1424. évnél megjegyzi, hogy Zsigmond király a Zsidó utcában új káptalant alapított.

50 De az emlékezet olyan erős, hogy még csaknem száz évvel később, egy 1511-ből származó oklevél is egykor zsidók lakta utcáról beszél.

51 Ezzel szemben az északi részen először a már említett 1440-es oklevél nevezi meg a Zsidó utcát a Szombat kapu mellett, majd a későbbiekben már mindig itt emlegetik.

52 A források hiányosságát azonban jól mutatja, hogy egészen 1526-ig nem ismerünk a már említetteken kívül egyetlen zsidó háztulajdonra vonatkozó iratot sem. Az elmondottakhoz néhány gondolatot szeretnék fűzni munkahipotézisként, amelyet megfontolásra ajánlok a további kutatáshoz. A János kőfaragó házáról ismert adatok arra mutatnak, hogy a korai zsidónegyed nem volt még gettó jellegű. A zsidók ugyan feltehetően legszámosabban a Zsidó utcában éltek, ahol a zsinagógájuk is állott, de ez nem jelentette azt, hogy kizárólag csak itt lakhattak. Véleményem szerint ez beleillik abba az általános képbe, miszerint kiűzetésükig a zsidók számos olyan jogot élveztek, amely kevésbé szorította őket a zárt gettókba.

53 Városi letelepedésüket és birtokszerzésüket sem gátolták nagyon, és számos adat szerint egyenrangú polgárokként kezelték őket. Tehát nem csupán a korai Zsidó utcában számolhatunk Budán velük. Azt is láthattuk, hogy az áttelepítésre nem rendelkezünk konkrét adatokkal, a késő középkori zsidónegyed legfontosabb épületének, a zsinagógának a telke pedig csak a XV. század 20-as éveiben kerülhetett zsidó tulajdonba. Ez az adat kételyeket támaszt bennem: Vajon valóban az 1360-as évek végén költöztették át a zsidókat a város másik végébe? Mi indokolta ilyen jelentős változás végrehajtását? Úgy érzem, a magyarázatot továbbra is a déli királyi palota kiépülésénél és a királyi udvar Budára költözésénél kell keresnünk. Nagy Lajos 1381-ben adományozta el a Kammerhofot kedvelt pálos szerzeteseinek, hogy Remete Szent Pál újonnan megszerzett ereklyéjét szükség esetén biztonságba helyezhessék. A kutatás ebből arra következtetett, hogy ekkorra már a város déli részén annyira előrehaladtak a palota bővítési munkálatai, hogy a király lemondhatott a régi királyi kúria épületeiről. Eddig az időpontig, vagyis 1381-ig azonban véleményem szerint nem valószínű, hogy a Kammerhof mellé zsidókat telepített volna. A zsidó negyed a királyi palota szomszédságában igazán akkortájt válhatott nemkívánatossá, amikor a királyi udvar véglegesen Budára költözött. A XV század első negyedében a királyi palota újabb, nagy léptékű bővítése és ezzel egy időben a Szűz Mária-kápolna felépítése polgári épületek kisajátítását és lebontását tették szükségessé. A Szűz Mária-kápolna feltárása során bebizonyosodott, hogy az épületet korábbi polgárházak lebontása, pincéik feltöltése után kezdték alapozni. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy nem a déli zsidó negyed megszüntetése teremtette meg a lehetőséget a városrész átalakítására és az új kápolna épületének elhelyezésére? Miért pont ezeket a telkeket választotta ki a király a kápolnaépítkezésre a telkek sorában? Nem a zsidóktól elhagyott zsinagóga helyén építette fel új udvari kápolnáját? Ezt a kérdést ma már feltehetően csak az ásatások tudják megválaszolni. Ha szerencsénk lesz. Ugyanis a zsinagóga lehetett egy lakóház helyiségeiben is elhelyezve, ahogy a Táncsics Mihály utca 26. alatt a középkori imaház ma is látható. A Szent Zsigmond templom alatt feltárt pincék erre aligha tudnak választ adni. Talán ha a rituális fürdő maradványaira lelnének, kútra, földbe süllyesztett ciszternára vagy valamely más, szerencsés tárgyi leletre. Es persze az is előfordulhat, hogy ötletemnek az egykori valósághoz semmi köze, és majd egyszer másutt, talán az utca túloldalán bukkannak fel a város első zsinagógájának maradványai. JEGYZETEK 1. KU MOROVITZ, 109-149. 2. KUBINYI, 1973.7-240. 3. Bologna, 1410. augusztus 3.: „.. .et attendo etiam, quod sicut idem Pipo nobis exposait, tu cupiens transitoria cum eternis felici commercio commutare, de bonis tibi a deo collatis in honorem ac sub vocabulo béate virginis Marie decrevisti collegiatam ecclesiam pro uno preposito et certis canonicis in partibus huiusmodi et in civitate Bude erigere et sufficienter dotare, et etiam eandem fundari feceris et exponi multa millia florenorum et ad consummationem et pmsecutionem intendere salutarem..." Arch. Secr. Vatican. Reg. Vatican. Liber 342., fol. 87. (Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia. Ed. Augustinus Theiner. Romae-Parisiis-Pestini-Vindobonae 1859. 187-189.; MDC 3/1. 287-288.; Zsigmond-kori Oklevéltár. 2/2. Kiadta Mályusz Elemér. Bp., 1958, 396. 7807. sz.). Bologna, 1410. augusztus 18.: „...omnibus vérepenitentibus etconfessis, qui beaté Marie virginis in castra Budensi et extra idem castrum capellas regias in nativitatis, assumptions, annuntiationis, purificationis et visitationis.. .ac dedicationis capellarum earundem festivitatibus devote visitaverint..." Arch. Secr. Vatican. Reg. Datariae seu Lateranensia. Vol. 342. fol. 83

v-84. (MDC 3/1. 288.) 4. „CCI. Hie macht konig Sigemont zu Ofen ein halp thümherrnstift in der Judengassen. (209.) In der selben wilen stifte konig Sigemont ein halp thümherrnstift /más kéziratokban: domerei, domereistift, thumherngestiftl in der stat zu Ofen in der Juden gassen in der nuwen capellen in gottes ere und in sant Sigemunts ere; zu dem selben stifte das meist teil gap er des Schalagas guter, also das selbe stift volbrocht wart." ALTMANN, 179. 5. KUMOROVITZ, 113-114. 6. „Ezt császárnak Tar Lőrinc megmondó, Ezt feleié: lészen arról nagy gondja, Mint ő ágyát pokolból kiiktassa, És hogy mennyországba igazgathassa. 31