Budapest Régiségei 33. (1999)
A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Végh András: Adatok a budai kisebb Szűz Mária, más néven Szent Zsigmond templom alapításának történetéhez 25-34
csőlátót. Az azonban meglepő', hogy a jóval később épült budai kápolna méretre is közel egyező nürnbergi rokonával, a mintaadás a liturgikus és reprezentációs célokon túl az épület megjelenésében is felimerhető. Eltérést a két kápolna között csupán a pillérek számában (Nürnbergben 2 pár, illetve Budán 3 pár), továbbá a külső támpillérek elhelyezésében figyelhetünk meg. Nem tudjuk, hogy a budai kápolna felépítménye bazilikális vagy csarnok rendszerű volt-e. A Schön-féle metszet csarnokra utal, ugyanakkor a budai kápolna alaprajzában és méreteiben egyező rokona, a Zsigmond-kori Mária Magdolna-plébániatemplom bazilikális szerkezetű volt a hajóknak a tornyon megfigyelhető lenyomata alapján. A nürnbergi kápolna gazdag szobrászati díszítése, amely elsősorban Szűz Máriához kötődő témákat mutat be, felveti azt a lehetőséget, hogy hasonlóan gazdag, megegyező tematikájú szobrászati díszítéssel kell számolnunk a budai kápolna esetében is. Ezt egyébként igazolják a templom szépségét kiemelő források is, köztük Bonfini leírása, aki Zsigmond király jeles építkezései között említi meg az általa még teljes szépségében látott kápolnát. 26 Ezért mindenképpen igen komolyan kellene venni a további kutatásnak Búzás Gergely azon felvetését, amely az 1974-es gótikus szoborleletet kapcsolatba hozhatónak érzi a kápolnával. 27 //. Még egy izgalmas és szerteágazó várostörténeti kérdés merül fel a kápolna alapítása kapcsán. Mindkét kápolnát zsidónegyed helyén emelték. Nürnbergben azt tették, amit Németország több más városában is a XIV. század folyamán lezajlott pogromok idején. Az elűzött zsidók házait eladományozták, a zsinagóga helyén pedig keresztény templom épült, az általam ismert esetekben mindig Szűz Mária tiszteletére. Ez történt Kölnben, Würzburgban, Bambergben, Regensburgban. 28 A budai zsidók kiűzését 1360 körűire keltezi történetírásunk, annak ellenére hogy magára az üldözésre semmilyen konkrét forrással nem rendelkezünk. Az mindenesetre közismert, hogy I. (Nagy) Lajos király az 1360-as évek elején az egész ország területéről kiűzte a zsidókat, majd néhány év múlva enyhítve szigorán visszafogadta őket. 29 Erre az országos érvényű adatra épül fel azután a budai helycsere elmélete: a korai források által a déli városrészben említett zsidónegyed házait a kiűzéskor előkelőknek adományozták, és így a visszatérő zsidók házai már foglaltak voltak, ezért hát a király saját városi háza, a Kammerhof melletti még üres telkekre telepítette le a visszafogadottakat. 30 Tetszetős elmélet, sajnos első számú hiányossága az, hogy semmilyen forrás nem támasztja alá. Elgondolkodhatunk azon is, vajon az 1360-as években tényleg a király városi házának környéke volt-e annyira kevéssé beépítve, hogy ide telepítsék a király zsidóit. A forrásokba beletekintve már jobban kételkedhetünk, ha tudjuk például, hogy a Kammerhof északnyugati szomszédja a Szécsényiek, vagyis egy nagy hatalmú bárói família háza volt, amelyről első adatunkat 1337-ből ismerjük, de a későbbiekben még 1441-ben is megemlítik őket." A költöztetési elmélet konkrét bizonyítékául egy ma már igazolhatóan tévesen összeállított házbirtoklási történet szolgált. Eszerint egy zsidó utcai házat Nagy Lajos király 1365-ben, tehát a költöztetési elmélet szempontjából igen alkalmas időben, János kőfaragónak adományozott a királyi épületek emelésében végzett szolgálataiért. A művészettörténet-írás egész generációja „Pocakos" János mesterben és műhelyében vélte felfedezni a királyi palotától a Nagyboldogasszony-templomig megannyi budai épület építőjét a XIV. század 60-as, 70-es éveiben. Az utóbbi évek kutatási eredményei mára teljesen megcáfolták ezt a tetszetős és a valóságnál jóval egyszerűbbre sikerült képet, amelyben együtt volt minden: a mester, a mű és a biztos keltezés is. Arra azonban nem figyelt még fel a kutatás, hogy János mester házadományának megfeleltetése a Zsidó utcai házzal szintén téves volt. Az azonosítás Pataki Vidorra megy vissza, aki a „Pocakos" János-féle házat a régi Zsidó utcában, a későbbi Szent Zsigmond utcában helyezte el tévesen. 32 Pedig János mester házának története jól adatolható. A későbbiekben ugyanis ez a ház az esztergomi érsekek városi palotája lett a város legfontosabb piacterén, a Szent György téren, a Szent János kapu közelében, a keleti oldalon, amelyről számos forrás fennmaradt a káptalan levéltárában. Az érsekség háza abból a két, egymással szomszédos épületből fejlődött ki, amelyet Kanizsai János érsek 1396ban adományozott az általa az esztergomi székesegyház oldalához épített Szűz Mária-kápolna számára. 3 " Az is ismert, kik voltak a házak korábbi birtokosai. Az egyik házat Peliskei Ákos fia Mikes özvegyétől, Annától szerezte az érsek csere útján ugyanebben az évben. Ekkor már a vele szomszédos másik ház a birtokában volt, mivel az egyik szomszédként őt, a másik szomszédként pedig egy bizonyos néhai Haliért neveztek meg. 34 A másik házat tehát már régebben birtokolta az érsek, valóban, 1395-ben testvérei, Miklós tárnokmester és István udvarmester lemondtak az érsek javára a ház őket illető tulajdonáról, hiszen azt 1374-ben nagybátyjuk, Kanizsai István zágrábi püspök vásárolta „Pocakos" János kőművestől (murator). 35 Mindkét esetben szomszédokként egyrészt Ákos fiait nevezik meg, másrészt Miklós kancellárt. Ennek a háznak a története azonban még tovább is követhető, ha „Pocakos" Jánost azonosnak vesszük, ahogy a művészettörténeti szakirodalom teszi, azzal az azonos nevű kőfaragóval (lapicida), akinek számára I. Lajos király 1365-ben építészi szolgálatai jutalmául házat adományozott. Az ekkor megnevezett szomszédok egyike ekkor is Miklós, a királyi titkospecsét jegyzője, a másik pedig szentdemeteri Besenyő Gergely fia, István. így megtudhatjuk, hogy a házat egy bizonyos Cracherius mestertől vásárolta a király, korábban pedig zsidók lakták, bizonyára az országból történt kiűzetésük előtt. 36 Pataki téves azonosítása abból az adatból indult ki, hogy Kanizsai Miklós tárnokmester 1394-ben - vagyis két évvel testvére, János esztergomi érsek fent ismertetett házadománya előtt - az esztergomi Krisztus Testekápolna házát a Zsidó utcában cserével megszerezte, és ennek a háznak az egyik szomszédja a néhai Prodavizi 29
