Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis Katalin: Régészeti adatok a budapesti 11-13. századi királyi udvarhelyek kutatásához 291-312

gált, hogy nagy mennyiségű élelmiszert állíthassanak elő ezen a helyen.

13 Feltűnő volt, hogy a szabadon álló kemencéket vastag réteget alkotva, egymás fölé építették, bár elvileg lett volna hely arra, hogy a falvakhoz hasonlóan egy közös előteret fogjanak közre. Ez a mozzanat azt mutatja, hogy a kemencéknek szűkre szabott, kijelölt helyük volt, ami pedig a terület szabályozott beépítési módjára enged következtetni. Jól látszott, hogy az elhasználódott kemencék darabjait elhordták, csak a szilárd fenéklapok maradtak meg. Az egyenetlenségeket feltöltötték, és erre tapasztották az újabb kemencéket. A kemencék padlójába tatárjárás előtti, a 12. század végi, 13. század eleji időszakra jellemző cserépedények töredékeit tapasztották. Ugyanilyen leletek voltak a kemencepadlók közötti feltöltésben is.

14 A régészeti metszetek segítenek az események rekonstruálásában. Amikor elhatározták, hogy a kemencéket nem építik újjá, akkor a romokat átlag 140 cm vastag paticsréteggel feltöltötték. A betöltés úgy nézett ki, mintha a környék összes karóvázas, tapasztott falú épülete leégett volna, és a romokat idehordták volna. A réteg tetejét agyagos földdel elegyengették, ez a szint megegyezett az 124l-es belvárosi járószintekkel. Az agyagos réteg tetején 10-15 cm vastag égésnyomok voltak, amelyekben 10-12 cm vastag faszén csík húzódott. Faépítményből vagy itt álló farakásokból származott. A kemenceegyüttest tehát a tatárjárást (1241) megelőző években mái" nem használták. A területrendezés összefüggésben lehet a 13. századi pesti városfal építésével, illetve azzal a nagy városépítő tevékenységgel, ami ebben az időszakban az egész pesti oldalon kimutatható.

35 A szórványosan előkerülő, környékbeli régészeti adatok között több Árpád-korinak vélt falmaradványról tudunk. A Régiposta utca Duna felőli végén, a Színházi rondella belsejében és a Régiposta utca 6. számú ház pincéjében kellene folytatni a kutatásokat, akkor talán kiderülne, hogy van-e valamilyen kapcsolat közöttük. Addig, amíg nem lesz lehetőség a feltárásra és a pontos geodéziai mérésekre, csak azt állíthatjuk hitelesen, hogy a pesti 11-13. századi királyi udvarhely nem a Március 15. téren, hanem talán a Régiposta utca-Váci utca kereszteződése körül helyezkedett el. Az itteni épületeknek a 11-12. századi udvarhellyel való azonosítását erősíti, hogy a 15. század elején Zsigmond király a lebontott Árpád-kori épület helyén kezdett el várat építtetni. MARGIT SZIGETI KIRÁLYI UDVARHELY Az óbudai partok közelében elhelyezkedő, dús növényzettel borított, kellemes természeti adottságokkal rendelkező Margit-sziget első lakói a kelták voltak. Az 1998. évi ásatás a középkori apácakolostor alapfalai között bolygatott őskori telepjelenségeket, tűzhely- és kemencemaradványokat, és közöttük kelta cserepeket hozott felszínre. Korábban az apácakolostor másik részén római kori leletek, köztük terra sigillata töredékek kerültek elő.

36 Ezek a leletek egyelőre szórványok, és nem bizonyítják a sziget több kutató által feltételezett, 2-4. századi, erős katonai beépítettségét.

37 A Margit-sziget iránti 19. századi tudományos érdeklődés a római kori régészeti leletek, elsősorban a díszített és feliratos kőfaragványok összegyűjtéséhez is elvezetett, a kövek nagy része azonban másodlagos helyzetben, középkori falakban került elő.

38 Az antik romok elhelyezkedésének megismerését a 17-19. századi látképek és helyszínrajzok nem segítik, mert a sematikusan ábrázolt falakat elhelyezkedésük alapján a középkori várakkal és kolostorokkal lehet azonosítani (5. kép). A középkorban a sziget északi csúcsán az esztergomi érsek vára állott, a 13-14. században már romos volt, később már nem is szólnak róla a történeti források. 1959-ben keresték a vár helyét, de már csak elmosódott falhelyeket és néhány, jellegtelen középkori leletet találtak a leletmentés helyszínén.

39 A sziget másik végén, a DK-i oldalon a középkori keresztes lovagok vára helyezkedett el, a 19-20. századi vendéglő építkezései közben megsemmisült középkori falak között állítólag felismerhetőek voltak egy négyszögletes római erőd maradványai. A 19. században a sziget keleti oldalán, a Duna-parton végighúzódott egy hosszú fakészlet, ez azonban a Duna szabályozása és a partvonal kiépítése idején eltűnt a vastag feltöltések alatt.

40 A sziget belső területén a középkori kolostorokban folyó régészeti és műemléki kutatások során még nem kerültek elő római épületmaradványok.

41 A Margit-sziget a 13. század közepéig Óbudához tartozó királyi birtok, a királyi család kedvelt pihenőhelye és vadászterülete volt. Az Insula Leporum - Nyulak szigete - elnevezés alapján feltételezhető, hogy vadaspark is lehetett a szigeten. A történeti hagyomány Imre királyhoz (1195-1205) köti a szigeti udvartartás kezdetét, az udvarhely pedig fokozatosan kiépült a 13. század első harmadában. Az 1240-es években többször feltűnt a történeti adatok között, ezek a premontrei kolostor közelébe helyezték. 1243-ban IV. Béla király hosszabb időt töltött a szigeten, az oklevél szerint a premontrei kolostor közelében álló királynéi udvarházban lakott. Itt tervezte el az óbudai és a pesti népek feltelepítését a budai Várhegyre, itt foglalták írásba az új város felépítését elindító intézkedéseit. Feltételezések szerint 1246 körül elkezdődtek az apácakolostor építkezései, valószínűleg ezeket a munkálatokat is látni szerette volna Mária királyné, amikor 1248-ban megszállt szigeti udvarházában.

42 Biztonságos, nagyobb kiterjedésű épületegyüttesnek kellett itt állnia, hiszen a királyi családnak a kísérettel együtt kellett fedelet nyújtania. A tatárok elől menekülő IV. Béla király és felesége, Lascaris Mária királyné 1241-ben fogadalmat tettek, hogy születendő gyermeküket Isten szolgálatára, egyházi pályára nevelik és számára kolostort alapítanak. 1242. január 27-én a dalmáciai Kiissza várában megszületett Árpád-házi Margit hercegnő, aki négyéves koráig élt a szüleivel, majd beadták a veszprémi ágostonos apácakolostorba. A királyi pár a Nyulak szigetét választotta a Margit számára felépítendő kolostor helyszínéül, és 1246 körül az udvarhely közelében hozzákezdtek az építkezésekhez. 1252-ben a 10 éves Margitot tizenhét társával együtt elhozták Veszprémből, és beköltöztették őket a szigeti új kolostorba. A kolostor az első királyi adományt 1255-ben kapta, de az ünnepélyes alapító okiratot csak pár évvel később, 1259-ben adta ki a király. A kolostor építésével együtt a királynéi udvarház is átépült. A13. század második feléből fennmaradt történeti adatok a királyi család gyakori látogatásairól tudósítanak, előfordult, hogy egy-egy királyi családtag hosszabb időt töltött a szigeten. A közeli kolostorban élő családtagok látogatása, a pihenés és a vallási elmélyülés közben jelentős politikai következményekkel járó családi megbeszélésekre, találkozókra 297