Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis Katalin: Régészeti adatok a budapesti 11-13. századi királyi udvarhelyek kutatásához 291-312

is sor került, ezekben többször érintettek voltak a kolostorban élő Árpád-házi hercegnők. A Margit-legenda például részletesen elbeszéli Margit és IV. Béla vitáját, amely 1260 körül a Cseh Ottokárral tervezett házasságkötés körül zajlott. A hosszas viták után Margit és vele együtt még három Árpádházi hercegnő 1262-ben felvették a fekete fátylat. A királyi pár nem jelent meg az ünnepélyes szertartáson. A király nem szakította meg kapcsolatát a szigettel, továbbra is felkereste itteni kastélyát. 1263. október 30-án keltezett oklevelét itt adta ki, a következő év tavaszán pedig két hétig (1264. május 13-28.) itt ítélkezett. 1264-ben és 1265-ben István ifjabb király is megfordult a kastélyban, birtokokat és adózás alóli mentességet adott az apácáknak. 1266. március 23-án IV. Béla és István ifjabb király a szigeti udvarházban találkoztak, és békél kötöttek egymással. IV. Béla Margit halála idején, 1270. január 18-án betegen feküdt füzitői udvarhelyén, csak áprilisban vitték át a szigetre, ahol pár nap múlva, 1270. május 3-án meghalt. V István és felesége, Kun Erzsébet már jóval trónra jutásuk előtt, IV. Béla életében is gyakran jártak a szigetié. A kolostorban nevelkedett Erzsébet leányuk, aki szintén apáca lett. Kun Erzsébet 1270-1272 között, királynésága idején öt oklevelet adott ki, ezek közül négyet a szigeten kelteztek. Rövid uralkodás után V. István 1272-ben Csepelen meghalt, majd a kolostor templomában Margit sírja közelébe temették. 1272 őszén véres események zajlottak az udvarházban. Héder Henrik megölte a királyi család egyetlen felnőtt férfitagjai, IV. Béla unokáját, Béla mácsai herceget. Két rokona, Erzsébet és Mácsai Margit hercegnő szedték össze a herceg holttestének darabjait, és eltemették templomukban. A koronázás után a gyermek IV. Kun László és az özvegy Erzsébet királyné 1272 őszét felváltva Budán és a Margit-szigeten töltötték. IV. László uralkodása alatt az apácakolostor és vele együtt az udvarház tovább gyarapodott. Nagy szerepe volt ebben az özvegy Erzsébet királynénak, aki évtizedeken keresztül munkálkodott az apácák javára. A sziget valódi úrnője azonban Erzsébet hercegnő volt, aki elérte, hogy testvére, az ifjú IV László király 1276-ban az egész szigetet az apácáknak adományozta. Erzsébet hercegnő 1288-ig még újabb jogbiztosító okleveleket is szerzett az apácák számára. 1286-1287-ben IV. László elűzte a feleségét, Nápolyi Izabellát, akit ettől kezdve a szigeten tartottak őrizetben. Izabella 1290 első felében még itt élt. 1300-ban Erzsébet hercegnővel Nápolyba távoztak, és az ottani domonkos apácák között fejezek be életüket.'" Amikor 1276-ban IV. László az egész szigetet az apácáknak adományozta, úgy tűnik, mintha véget ért volna a királyi udvarhely története, és az impozáns épület is az apácák fennhatósága alá került volna. Ennek ellenére 1290-ben a IV. László halálát követő politikai küzdelmekből vesztesként kikerült Erzsébet királyné bevonult a szigetre, és 1295 körül bekövetkezett haláláig visszavonultan élt a királyi kastélyban. Erzsébet királyné halála után az apácák éltek tulajdonosi jogaikkal, és számukra előnyösen használták a kolostor továbbra is világi célokra fenntartott épületszárnyát. Erre mutat egy 1472-ben kiadott oklevél, amelyben a pápai követ megengedte Szilágyi Erzsébetnek, Hunyadi János özvegyének, hogy Bak Mihály özvegyével és cselédeikkel bármikor elmehessetnek a kolostorba, anélkül hogy a főnöknőnek jelentenék.

44 A történeti adatok alapján azt lehet gondolni, hogy a szigeti királynéi ház falakkal körbevett, jó minőségű építményekből álló épületegyüttes volt, a királyi családot befogadó épület pedig egy kisebb palota vagy díszes kastély lehetett. Ezért meglepő, hogy Lux Kálmán és még sokan mások az 1930-as években kibontakozó kolostorromok ÉNy-i sarkán álló, négy kis helyiséget magába foglaló épülettel azonosították. Ez az épület egyébként az egész kolostor egyik legjelentéktelenebb része. Elképzelhetetlen, hogy a kolostort alapító és felépíttető IV. Béla és családja ebben tartózkodott volna, biztos, hogy V. István özvegye, Erzsébet küilyné sem itt élt, hiszen IV Béla után ő volt a kolostor legnagyobb támogatója. Az 1998. évi régészeti kutatások során bebizonyosodott, hogy az eddig királyi vendégháznak tartott épület a 15. században épült, és ebben az időszakban sem tartozott a kolostor reprezentatív részei közé.

45 Az 1995-ben megkezdett régészeti kutatások egyik nagy eredménye a királyi udvarhely, azaz a királynéi ház épületmaradványainak megtalálása a kolostor K-i és É-i oldalán (6. kép). Bár a teljes feltáráshoz szükséges régészeti kutatások nagy része még előttünk áll, annyit már tudunk, hogy a kolostorépítkezések megkezdése előtt is jelentős épületek álltak ezen a helyen. A 11-12. SZÁZADI TEMPLOM MARADVÁNYAI Az 1995-ben megindult régészeti kutatások első eredményei után hamarosan kiderült, hogy az apácakolostor építéstörténetéről, bizonyos épületszárnyak rendeltetéséről kialakult elképzeléseket módosítani kell, és a meglehetősen nagy mértékű bolygatások ellenére fel kell tárni az egész romkertet.

46 A kerengőben kezdtük el a kutatást. Megtaláltuk az első kerengőfal maradványait, az északi kerengőfolyosóhoz épült haranglábakat, feltártuk a templom déli hajófalának külső oldalát. Az alapozásban és a felmenőfalban több, átépítésre mutató jelenségei találtunk, amelyeket végül csak a templom 1998-ban befejezett teljes régészeti feltárása után lehetett korszakonként szétválogatni. Kiderült, hogy a IV. Béla király által alapított domonkos apácakolostor temploma magába foglalja egy korábbi templom hajófalának maradványait (7-9. kép). A déli hajófal keleti felén, a kerengő ÉK-i sarkában lévő bejárat mellett a hajófalhoz építve egy többször átalakítóit, nagyméretű falpillér áll. (Egyetlen publikált alaprajz sem tünteti fel.) Itt folytattuk a kutatást, és kiderült, hogy a déli hajófal alapozása nem egyforma a pillér két oldalán. A pillértől Ny-ra, a kerengő DK-i sarkáig az alapfal egyforma volt, a felmenő fal egyes részeiben voltak különbségek. Az alapozás a bolygatatlan homokba épült, jellegzetes az építésmódja. Az alapozási árok aljába 8-10 cm vastag sárga agyagot döngöltek, ebbe rakták az alapozás alsó kősorát, amely különböző méretű, lapos és keskenyebb-szélesebb, alaktalan kődarabokból áll. A köveket ferde síkban, élükre állítva rakták le, a kötőanyag ugyanaz a sárga agyag volt, mint amit az árok aljába raktak. A kősor tetejét is vastagon bekenték a sárga agyaggal. A hézagosnak látszó, 30 cm vastag agyagos kősor egyben vízzáró, szigetelő réteget alkotott. A felette lévő alapozás 40-50 cm magas, habarcsba rakott tömör fal volt, nagy298