Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - Szabó Klára: Oldalfalán csavart árkolásos bronzvödör Albertfalváról 243-263

nen Kannelüren."

7 Ezeket a típusokat Eggers a 44-51. számokkal jelölte. Jellemzőjük még a háromszög alakú, vastag falú, Öntött attache,

98 amit csak a peremre forrasztottak fel, szemben a korábban tárgyalt attache-típussal, amit a perem alatt a befelé hajló oldalfalon forrasztottak. Ez a régi módszer csak az E 51 típuson (egyetlenegy példányt számlál) fordul elő. Világosan elválik tehát időben, technikában és földrajzilag is. Közülük a 44-47. típusok ónbronzból vannak, összetételük az anyagvizsgálatok szerint 6-9,4%-os óntartalommal, a 48. típus viszont ettől eltér, a karakterisztikus összetétel 10—18%-os óntartalmat mutat." Minden valószínűség szerint másik gyártócentrumra utal ez a tény. Nem ugyanott készítették az összes hullámozott falú típust. A gyártócentrumok lokalizálásával H. Willers, G. Ekholm, H. J. Eggers már jó néhány alkalommal próbálkozott, érveiket kritikusan újra átgondolta J. Werner. A felállított hipotézisek - néhány kommentárral kísérve - a következők: 1. Dél-ltáliában, Campaniában, illetve még pontosabban Capuában keresi a gyártóműhelyt H. Willers, s úgy gondolja, hogy az Kr. u. I. század végén készítették ott ezeket a vödröket. I0

° Sajnos egyetlenegy példányt sem ismerünk, ami hiteles körülmények között a térség bármely lelőhelyéről került volna elő. G. Ekholm a vödörkengyelek visszahajló végein található madárfejek alapján gondol arra, hogy ezeket a vödörtípusokat a capuai bronzedényt készítő műhelyekből származtassa.'

01 Erre vonatkozóan nem szabad elfelejteni azt a tényt, hogy a dél-itáliai centrumok termékeit utánozták, mintákat, formát, díszítésmódot stb., de a kivitelezés módja különbözik, és természetesen az áru is, hiszen a végső megjelenés éppen ezért tér el. Elég itt talán egész röviden utalni az E 24 típus Dél-ltáliában készült termékeire, azoknak az ÉszakItáliában, filiálék által gyártott változataira, illetve a germániai műhelyekben való másolására, hogy lássuk, e feltételezés tarthatatlan, és akkor még nem is tettük hozzá, hogy a nemrégiben közreadott pompeji lelőhelyű, Pompejiben őrzött bronzedények (mintegy 2000 darab) között nincs ilyen vödör.

m 2. M. Ebért szerint Galliában vagy Germania Inferiorban lehettek a hullámozott oldalfalú vödrök készítőhelyei.

103 Fentebb már láttuk, hogy Gallia területéről a Saône folyóból van két példány, Germania Inferiorból pedig 1 példány, s ez valójában nem nagy szám, mégis nehéz ellene érveket felhozni, hiszen a bronzedénykészítés áttevődött erre a vidékre, és a Kr. u. I. század második felétől kezdve dolgoznak, s majd ezek látják el a limes megnövekedett népességű területeit. Valószínűbbnek látszik, hogy a germániai provinciák területén kell keresni azokat a műhelyeket, amelyek végül is a rajnai és dunai provinciákat elárasztják vödrökkel. Hozzá kell még tenni a Szabad Germániában (Német-lengyel-alföld) és a Skandináv-félszigeten megtalált sok leletet.

MW 3. Germán területen véli megtalálni a hullámozott falú vödrök készítőműhelyét E. Sprockhoff, úgy gondolja, az ÉK-i területeken kimutatható leletsűrűség indokolja ezt a feltételezést.

105 Van rá példa, hogy a Római Birodalom határán kívül bronzművesmuheiy működjék, de ezt csak öntőminták, kemencék, salakok előfordulása esetén lehet bizonyítottnak venni. A Német-lengyel-alföldön való elterjedés nyilvánvalóan mutatja az Északi-tenger partja melletti hajózást, illetve a kereskedelmi kapcsolatokban a vízi szállítások fontosságát. 4. Felmerült még az az elképzelés is, hogy DK-Európában, valahol a mai Dél-Oroszország területén készültek volna eredendően, s azután a gót vándorlással kerültek volna át a Rajna-Duna-vidékre.

106 Rendeltetés szerint is lehet különbséget tenni: vannak az asztali, az ivókészlethez, a piperefelszereléshez tartozó vödrök. A vödröt jelentő görög vagy a latin szavak alkalmazása már sokkal problematikusabb, eltekintve persze attól a valóban kevés esettől, amikor például a görög vázaképeken megjelenő edény mellé görögül oda van írva az edény neve. Még ezzel a segítséggel is csak néhány formát lehet százszázalékos biztonsággal azonosítani. A vödör sajnos nem tartozik ezek közé. Egyébként az auktoroknál sokkal több szó van rá, mint a modern európai nyelvekben. Sajnos sokkal kevésbé biztos jelentéstartalommal, mert a nómenklatúrában összekeveredik a formai utalás a rendeltetésre vonatkozó mögöttes tartalommal. Számításba kell vennünk tehát az antik szerzők műveiben előforduló cadus,

m congius,

m hama (hamula, haemina),

m mergora,"° situla (sitella, stilla),

lu stamnos,"

2 trua (trulla, truellum),

[n urna (urnalis, urnula)

u4 szavak megjelenését, szövegkörnyezetét és a szavak esetleges jelentésmódosulását is. E főnevek kicsinyítőképzős alakjai arra utalnak, hogy léteztek nagyobb és kisebb méretben is. Érdemes meggondolni azt is, hogy a szerzők milyen korban éltek, mely társadalmi rétegbe tartoztak, milyen jellegű műveket hagytak hátra. Nem közömbös az sem, hogy milyen forrásokból merítettek. A szövegek felhasználása, mondandójuk elemzése és összevetése a régészeti leletanyaggal ezúttal egy klasszika-filológus és egy régész együttes kísérlete, hogy megválaszolhassák a legfontosabb kérdéseket. KONKLÚZIÓK AZ ALBERTFALVI VÖDÖRRE VONATKOZTATVA Készítésének kora: a Kr. u. II. század eleje, használati idő kb. 30 év, javítás kb. a II. század közepén, az E 44 formára átalakították kis fogóval, használták kb. a II. század folyamán végig. A

III. század elején végleg kikerült a forgalomból (14. kép). Készítésének helye: a Keleti-Alpok lábától az Adriai-tenger északi partjáig terjedő térségben működő bronzedénykészítő központok valamelyike. A javítás és átkalapálás Aquincumban történt (az Aranyhegyi árok melletti temető 166. sírjának vödre) a rajnai tartományok műhelyeiben készített formák közül az E 44 mintájára. 259