Budapest Régiségei 33. (1999)
A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Sallay Dóra: A budai Szent Zsigmond prépostság Fájdalmas Krisztus-szobrának ikonográfiája 123-139
SALLAYDORA A BUDAI SZENT ZSIGMOND PRÉPOSTSÁG FÁJDALMAS KRISZTUS-SZOBRÁNAK IKONOGRÁFIÁJA I. A BUDAI FÁJDALMAS KRISZTUS-SZOBOR A budai Szent Zsigmond templom feltárásakor előkerült szobrászati töredékek között az eredetileg egész alakos Fájdalmas Krisztus-szobor a legjelentősebb (1-6. kép). Darabjai három nagyobb, egymáshoz törésfelülettel nem illeszkedő egységet alkotnak: a fej, a törzs a két karral és a szabálytalan nyolcszögű talapzat a köpeny alsó részével. Fennmaradt még a lábszárakból három további töredék, melyek szintén nem illeszthetők a nagyobb darabokhoz. 1 A szoborhoz tartozik valószínűleg egy csaknem teljes ágyékkendőrész is (2. kép). A geológus véleménye szerint ez anyagában kissé eltér a többitől, kiállításra e bizonytalanság miatt nem került. 2 Nem zárható ki azonban, hogy a különbséget - mely csupán egy finom piros szemcsetartalom - a szobor kőanyagában húzódó réteg okozza, s a darab mégis a Vir dolor um része. A szobor fél életnagyságnál kissé nagyobb. Anyaga durva mészkő, felületének nagy részén található eredeti festésalapozás, és több helyen, így az arcon, a mellkason, a kézfejen és a köpenyen, festésmaradvány is. Átfestve soha nem volt, hiszen már a XVI. század első felében föld alá került/ A szobor szembenézetre komponált. A fejen dicsfény felerősítésére utaló nyom nincs, a páros vesszőkből font töviskoszorú elöl erősen sérült. A kifejező, szomorú arc és a kissé nyitott száj az életszerűség illúzióját és a szemlélő érzelmeinek felkeltését szolgálja. Sok más Vir dolommon is megjelenő, jellegzetes vonás a váll elé eső hosszú hajtincs. A megkínzott, csupasz felsőtest a vérző oldalsebet hangsúlyozva kidomborodik, a bordák mellett látható még az egykor az oldalsebre mutató bal kézfej csonkja. A jobb kéz kelyhet tart. A visszahajtott szélű köpeny hátul a hát közepéig takarta Krisztus felsőtestét, alul mély, V alakú redőket vetve omlott le, elöl - a testet szabadon hagyva a két karon átvetve végződött. Ez a ritka formai megoldás átmenet a csak ágyékkendős, mezítelenségében hangsúlyosabban kiszolgáltatott, és a vállat, gyakorta a combot, térdet is takaró bő köpenyben megjelenített szenvedő Krisztus között. A szobor eredeti színezésére a festésnyomok alapján következtethetünk. Eszerint a haj barna, a köpeny mélykék, a kehely aranyozott és a sebek élénkpirosak voltak. Analógiák alapján a töviskoszorú zöldes, az ágyékkendő aranyozott lehetett. 4 Az első ízben (1996) kiállított elrendezéshez képest (1. kép) a figura felsőteste eredetileg kisebb mértékben fordulhatott jobbra, és az alsótest lejjebb csatlakozott hozzá. A gerincvonal hajlása és a mellkas erős domborulása arra utal, hogy a szobor felsőteste kissé oldalra fordulva és hátradőlve az oldalsebet hangsúlyozta. Tartása talán egy landshuti Notgottes-csoport Krisztusával vethető össze leginkább (25. kép)? A mű egyértelműen a Szent Zsigmond-prépostsági templomhoz kapcsolható, 6 amelynek építése 1410 körül kezdődött és 1424-ben fejeződött be. 7 Mivel a díszítés a munka utolsó fázisába tartozhatott, a szobor is inkább az 1420-as évek első felére keltezhető. Ezt a datálásl a stiláris vonások is alátámasztják. 8 A szobor szoros stíluskapcsolatot mutat az 1974-es budai szoborlelet darabjaival, főképpen a fejükön tekercset viselő férfifejekkel (7-8. kép). 9 Nagy valószínűséggel azonos mester munkáiról lehet szó. A művészi részletformálás és az expresszivitást fokozó realizmus, mint a bőr alatt húzódó vénák, a kitüremkedő bordavégekre ráfeszülő bőr, a beesett, meggyötört orca üregei vagy a szem sarkában húzódó hajszál finomságú ráncok a budai műhely egyik legkvalitásosabb darabjává teszik. Szent Zsigmond templombeli elhelyezésére semmilyen adatunk nincs, csak hipotézisekre szorítkozhatunk. A szobor kis mérete és rendkívül finom megmunkáltsága alapján nem túl valószínű, hogy a külső díszítés része lett volna, bár a homlokzaton magában vagy a Madonnával párban konzolon álló Fájdalmas Krisztus-szobrokra sok példa van. 10 Ha a szobor mégis külső dekoráció céljára készült, akkor védett helyre, leginkább fülkébe szánhatták, mint pl. a landshuti Heiliggeistkirche toronyépítményének kisméretű Vir dolor-urnát." Epitáfiumokon is gyakran szerepel a Fájdalmas Krisztus, a templom külsején és belsejében egyaránt. 12 Még kehelytartó példát is - magasreliefet, nem körplasztikát - ismerünk a XV. század második feléből, Konrad von Weingarten epitáfiumát (31. kép). 1 " A templombelsőben Vir dolorum szobrok az eucharisztiára utalva oltárfülkében 14 és pasztofóriumon 15 fordultak elő, vagy önálló kegyszoborként konzolon álltak a templomban. 16 //. A KEHELYTARTÓ FÁJDALMAS KRISZTUS IKONOGRÁFIÁJÁNAK KIALAKULÁSA A budai Vir dolorum a XV századi közép-európai egész alakos Fájdalmas Krisztus-ábrázolások jellemző példája. 17 Legfeltűnőbb ikonográfiái jellegzetessége azonban - hogy jobbjában kelyhet tart - megkülönbözteti a nagy számban elterjedt egyéb változatoktól: a több ezer középkori Vir dolorum ábrázolás közül talán két-három tucat kehelytar123
