Budapest Régiségei 33. (1999)
A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Lővei Pál: A Stibor-síremlékek mestere 103-121
pul a fenti Jerzy Kieszkowski számára, hogy 1913-ban bevezesse a lengyel származású főúr emlékkövét a lengyelországi szakirodalomba, tanulmányában a MOB-tól kapott fényképet is közzétette." Ugyanekkor jelent meg a MOB évkönyveinek harmadik kötete, amely szerint a darab a koronázótemplom közvetlen közelében, a templom környezetének rendezése közben került elő, és a Halászbástyában (annak Szendrei említette tornyában) helyezték el. 12 A Halászbástya kőtárában pihenő emléket, a Fővárosi Múzeum sírköveihez és más budai faragványaihoz hasonlóan, Horváth Henrik emelte ki a feledés homályából az 1930-as években.'" A Magyar Művészet című folyóiratban 1932-ben írt két cikke különlenyomataként kiadott „Buda a középkorban" című művének címlapjára egyenesen a Slibor-sírkő fejrészielét helyezte. 14 A tőle eredő, az 1430as évekre való keltezést" ma is elfogadhatjuk, azzal a pontosítással, hogy nem valószínű, hogy az ifjabb Stibor halálával férfi ágon magvaszakadt család valamely leszármazottja letl volna a megrendelő, így minden bizonnyal Stibor halála (1434) előtt készült a faragvány. Bár a főúr 1431-ben írt végrendelete"' nem utal rá, valószínűsíthető az összefüggés a végrendelkezés ténye és időpontja, valamint a sírkőállítás között. Elszállt azonban az idő Horváth azon megállapítása fölött, miszerint a sírkő a budai domonkosok műhelyében készült volna. Csupán a domonkos kolostor szentélyében 1902-ben nagyobb számban feltárt sírkövek fennmaradásának és előkerülésének szerencsés véletlene következtében tűnhetett elfogadhatónak egy, a 14. század második felétől mintegy másfél évszázadon keresztül a kolostorban tevékenykedő sírkőfaragó műhely létezése. Ma már a Stibor-sírkő alább részletezett stíluskapcsolatai és alkotójának munkássága alapján a késői Zsigmond-kor arisztokrata körökben legdivatosabb, polgári jellegű szobrász-vállalkozójának képe sejlik fel a fél évezredes homályból. A Slibor-sírkőnek nála több mint ötven évvel korábbi, illetve negyven évvel későbbi töredékekkel való, Horváth állal felveteti, szoros technikai és formai rokonsága sem állja meg a helyét: mind az 1360-as, 1370-es évek egyes emlékeivel rokonítható Borbála-töredék' 7 , mind az 1476ban elhunyt Ernuszl János szlavón bán halálát követően faragott szarkofágfedlapjának darabja" 1 teljesen más kapcsolatrendszerbe tartozik; az 1436-os halálozási évszámú, ún. Chatillon-címeres sírkővel 19 (18. kép) való stiláris kapcsolat ugyanakkor valóban szorosnak mondható, ahogy az akkor a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő női fejes töredéket (6. kép) is helyesen kötötte Horváth - a később azonosított heraldikai támpont nélkül is - a Stibor-síremlékhez. 20 Egy Székesfehérváron 1923-ban az északi városfal föld alól előkerüli szakaszában beépítve talált, páncélos törzset ábrázoló sírkőtöredékkel 2 ' (2. kép) kapcsolatban Möller István Hunyadi-kori keltezését követően 22 - 1932ben Marosi Arnold a részletek meggyőző összevetése alapján mutalott rá, hogy a faragvány és a Horváth Henrik által akkor frissen közöli, budai Stibor-sírkő „egy kéz munkájára vall". 2- (Marosi korábban már a töredék fényképét is közölte a röviddel később Horváth Henrik tanulmányainak is helyet adó Magyar Művészet lapjain. 24 ) A mesterazonosságot elfogadta Vernei-Kronberger Emil és Horváth Henrik is. 25 A stílusösszefüggéseket is alátámasztó típusbeli hasonlóság alapján egyazon műhely munkáiként értékelte a két emléket Dercsényi Dezső, és készítőjük azonosságát se záita ki. 26 Egy Jakosics József ferences tartományi rendfőnök hagyatékában felfedezett, 18. század végi rajzon is azonosította a töredéket, a sírkő más, akkor eredetiben még nem ismert részleteivel együtt. 27 (3. kép) A fehérvári darabot - a csak később ismertté vált címerábra hiányában, de a rendelkezésre álló történeti adatok alapján nem alaptalanul - a bazilikában való temetkezésre 1427-ben Zsigmond királytól engedélyt nyerő Rozgonyi István temesi ispánnal (t 1439/40) hozta összefüggésbe. 2!í Később Ybl Ervin írásában - a faragvány készítési idejét és a forrásadatokat tekintve ugyancsak nem megalapozatlanul - a templomban temetőkápolnát építtető Ozorai Pipo (t 1426) személye is felvetődött a síremlékkel kapcsolatban. 29 Gerevich László feltételezte Percnyi István (f 1437) asztalnokmester rudabányai sírkövének (20. kép) és a budai Stibor-sírkőnek a műhelyazonosságát; 10 készítési idejük között csak néhány évnyi a különbség, és a sisaktakaró kezelésében valóban fennáll közöttük rokonság. A Lábatlan család karvai (Kravany nad Dunajom, Szlovákia) sírkövének idekapcsolása azonban elhibázott: a Mátyás-kori késő gótikus márványfaragványokkal stiláris kapcsolatban álló emléket a csak a 15. század harmadik negyedében feltörekvő család éppen gyors társadalmi emelkedésének jelzéseként állíttatta, az 1460-as éveknél nem korábban." Az 1970-es években, bár sajnálatosan szétvert állapotban, megkerült a székesfehérvári sírkő hiányzó, a Dercsényi által közölt rajzról (3. kép) ismert fejtöredéke is." (4. kép) Az István Király Múzeum adattárába került fényképére 1982 táján Kovács Péter hívta fel a figyelmeméi, ezt követően a rajzzal való azonosítása és a rajzon üresen hagyott címerpajzs ábrájának meghatározása egyszerű feladat volt. Kralovánszky Alán segítségével magát a faragványt is sikerült fellelni. A darab tipológiai és stiláris szempontból teljes mértékben igazolta Marosi Arnold és Dercsényi Dezső véleményét. A címer és a felirattöredéknek a tízes években történt elhalálozásra utaló részlete („decimo anno") alapján bebizonyosodott, hogy a síremlék az 1414-ben elhunyt idősebb Stiboré volt, és így családi kapcsolatra vezethető vissza a minden kétségei kizáró mesterazonosság." Az azonosítás a Stibor vajda temetkezési helye körüli történettudományi bizonytalanságot is gordiuszi csomóként vágta át: Wenczel Gusztáv közlése nyomán ugyanis a krakkói Szent Katalin-templom egyik kápolnáját tartották temetkezőhelyének 34 , Mályusz Elemér pedig a Stibor alapította vágújhelyi Ágoston-rendi prépostságot nevezte meg sírhelyeként. 35 Időközben a Magyar Nemzeti Múzeum kőraktárának Varga Líviával együtt végzett átvizsgálása során feltűnt egy vörös márványból faragott Stibor-címer részlete (5. kép), amelyet a stílusjegyek - elsősorban a sisaktakaró formálása - alapján a Stibor-síremlékek körébe, majd az 1987. évi Zsigmond-kiállítás katalógusában először „nevesített" Stibor-síremlékek Mestere oeuvre-jébe soroltunk. 36 A múzeumban ismeretlen lelőhelyű, régi múzeumi anyagként 1970-ben beleltározott darabról a leltárkönyv 104
