Budapest Régiségei 33. (1999)
A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Lővei Pál: A Stibor-síremlékek mestere 103-121
újbóli áttanulmányozása során sikerült kideríteni, hogy a Nemzeti Múzeumból korábban a Budapesti Történeti Múzeumba jutott, már említett, Horváth Henrik által a budai Stibor-síremlék körébe vont, pánttal leszorított hajzatú, női fejes töredékkel (6. kép) együtt került elő a budai Dísz tér déli oldalán, a honvéd főparancsnokság építésekor, 1895-1896-ban. Éppen száz éve - más jellegű leletek mellett - négy töredék került a Nemzeti Múzeumba (ezek egyike, a fejet ábrázoló, két darabból állt össze). 1939-ben három darabot átadtak a Székesfővárosi Lapidariumnak. Ezek közül a fejtöredéket Horváth Henrik nyomán többször is közölték, de nekünk a BTM összes kőraktárának átnézése során sem sikerült fellelnünk. Egy másik töredék ugyancsak lappang, így pillanatnyilag a háromból csak egy van meg. (7. kép) A negyedik, a címeres töredék a Nemzeti Múzeumban maradt. 17 A címeipajzshoz tartozott az a csőrös sisak, amelyet a Nemzeti Múzeum leltárkönyve szerint a ma lappangó darabon lehetett látni, nyakvértjcnek alja a pajzs heraldikailag bal felső sarkán ül (nem lehetetlen, hogy a két töredék törésvonala össze is illene). Mind a négy darabon - a női fej mellett is - megtalálhatók a sisaktakaró erősen rokon megformálású részletei, ez az együttes előkerülés mellett összetartozásuk másik bizonyítéka. A női fej és alak, illetve a heraldikai ábra tehát egy síkon, választóvonal, keret nélkül helyezkedett el eredetileg a faragványon - hasonlóan a két Stibor-sírkőhöz, ahol közvetlenül a fejek mellett kapott helyet egy-egy címerpajzs. A töredékek ezenkívül és a Stibor-címertől függetlenül is szoros motivális, technikai és stiláris egyezést mutatnak az ifjabb Stibor síremlékének megfelelő részleteivel, így a csigás hajzat kialakítása, a takarófoszlányok lapos faragásmódja és kerekded részletek alkotta körvonalrajza tekintetében. (A sisaktakaró karéjos leveleinek megformálását biológiailag ugyan helytelenül, de nagyon is szemléletes módon száz évvel ezelőtt a Nemzeti Múzeum leltárkönyvében a „tölgyfakoszorú" jellemzéssel illették.) A női fejes faragvány azonban nem egyszerű lap volt. Egyik darabján a sisaktakarót hordozó síkon olvasható gótikus minuszkulás feliratrészlet (a „moderni" szótöredék áll rajta, alatta pedig egy másik, vele párhuzamos feliratsor szerkesztőhálója vehető ki) mellett perem húzódik, amelytől egy, a töredéken üres felületet mutató, mélyebb sík felé átmenő homorlat indul. A címer alapján a síremlék a Stibor család egyik nőtagjáé volt. A férfiak házastársait feltehetően férjeik mellett, Székesfehérváron, illetve a budai Nagyboldogasszony-templomnál helyezték nyugalomba, így ez a harmadik síremlék az idősebb Stibor két leánya közül az egyiknek (az ifjabb Stibor nővérének) állíthatott emléket, valószínűleg Annának (Jachna), Újlaki László macsói bán özvegyének.™ A lelőhelynek a csehek, lengyelek kedvelt temetkezőhelyeként ismert Szent Zsigmond-prépostsághoz való közelsége alapján valószínűnek tűnt a síremlék onnan való származtatása, ez került be a Zsigmond-kiállítás katalógusába is. w Ott még azt is felvetettük, nem ehhez a síremlékhez * tartozott-e az a 15. századi női (?) sír, amelynek megtalálásáról Jankovich Miklós számolt be 1827-ben, Podjebrád Katalinhoz, Mátyás király első feleségéhez kötve azt. 4 " A templom maradványainak eddigi feltárása azonban semmilyen temetkezési nyomot nem hozott felszínre, még kevésbé a sírkő újabb töredékeit, és bár az azonosságot továbbra sem lehet kizárni, más lehetőség is említést érdemel. Származási helyként elképzelhető mind a ferencesek közelben feküdt Szent Jánostemploma, mind a mai Dísz tér északi részén egykor állt Szent György-kápolna. A töredékek mindkettőből elkerülhettek a térnek a honvéd főparancsnokság helyén egykor állott déli házsora területére, vagy másodlagosan beépülhettek a házak falaiba. Ráadásul azon a részen, ahol a darabok előkerültek, állt a 15. század elején a Stibor család városi palotája. 41 Még az is elképzelhető lenne, hogy a faragvány nem is sírkő volt, hanem a lakóház címeres táblája. Ez ellen szól azonban a női fej lehunyt szeme, valamint az a tény, hogy nem egy ilyesfajta táblán könnyen elképzelhető angyalfiguráról van szó, ugyanis a fej a nyak fölött körben szabadon áll, vagyis nem voltak az alaknak oly módon elhelyezkedő szárnyai, mint az alábbiakban bemutatandó három - részben címert tartó - angyalfigurának. (12., 14., 17. kép) Még éppen bekerülhetett a Zsigmond-kiállítás katalógusába majd a kiállításra egy a lengyel Pobóg címernemzetség patkóra illesztett keresztet hordozó címerpajzsait 42 és egy írásszalagot tartó férfi(?)alakot ábrázoló dombormű (8. kép), amely a csigás hajfürtök maradványai és a köpeny redőzetének lapos faragásmódja alapján a Stiborsíremlékek Mesterének köréhez kapcsolható. 43 A BTM Ibolya utcai raktárának átvizsgálása során felbukkant hat töredékhez egy korábbi fénykép 44 tanúsága szerint eredetileg továbbiak tartoztak még, köztük a nagyjából négyzetes kőlap mezőjének alsó, vízszintes lezárása is. A faragvány a Várhegy déli részének a női fejes sírkő kapcsán már felsorolt templomai egyikéből származhat, 1950-ben Gerő László bontatta ki másodlagos felhasználásból a Fehérvári-rondella török kori falából. 45 (9. kép) Az írásszalag „miserere" felirata alapján síremlék részével, alighanem egy szarkofág egyik rövid oldalát alkotó, eredetileg függőleges helyzetű lappal állunk szemben. 46 Logikus lenne a feltételezés - egyben a Stiborok síremlékeivel való stiláris összefüggést is magyarázná -, hogy Zsigmond vagy a Stiborok környezetének egy lengyel származású tagjának emlékéről van szó. A forrásokból ismert személyeket azonban a Pobóg nemzetséggel egyelőre nem sikerült kapcsolatba hozni. A leglátványosabb megoldás, miszerint a síremlék Stibor vajda vejéé, az Ossolinski családba tartozó Balicki Andrásé (f 1420) lenne, megbukik azon, hogy a nemzetség, amelyhez ez a család tartozott, fejszét ábrázoló címert használt. 47 A síremlék különleges igényekről tanúskodó kialakítása, feltételezhetően szarkofág típusa mindenesetre a társadalom legfelső rétegének, az arisztokraták kicsiny csoportjának valamely tagját jelöli ki lehetséges megbízóként. Ennek a faragvány jellegéből és színvonalából adódó képnek mondana ellent, ha a címerábra egyetlen jelenleg ismert - Mátyás király pénzein szereplő - magyarországi párhuzama (10. kép) alapján a darabhoz kötnénk a néhány évtizeddel később szereplő, polgári-nemesi Kovács István kamaraispán személyét, illetve családját. 48 Aránylag új leleteknek számítanak a boszniai Bobovac 105
