Budapest Régiségei 32. (1998)

KÖSZÖNTÉSEK - Bencze Zoltán: Nagy Emese = Emese Nagy 15-16

NAGY EMESE Nagy Emese 1926. augusztus 4-én született Debrecenben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának régészet szakát 1950-ben végezte el. Érdeklődése hamarosan az építészeti emlékek régészeti és történeti kutatása, valamint a középkori építészet és kőfaragás technikai és munkaszervezeti kérdései felé irányult. Első ízben 1949-1963 között dolgozott a Budapesti Történeti Múzeumban, előbb muzeológusként, majd tudományos titkárként. A budai középkori királyi palota Gerevich László által vezetett feltárási munkálataiba 1949-ben kapcsolódott be. Ennek keretében dolgozott az I—II. boltozatos helyiség, a Gyilokjáró, a Déli kisudvar, a Télikert és az Újvilág-kapu területén, valamint a Nagyrondella belső részében, a Nagyudvaron, a Csonkatorony környékén és a Savoyai-szobortól északra. Palotai kutatásairól 1955-ben „Zsigmond király budavári Friss palotája" címmel jelentetett meg tanulmányt. Az 1950es évek második felétől részt vett a budai várnegyed középkori lakóházainak műemléki, régészeti kutatásaiban. 1958 őszén feltárást végzett a budaszentlőrinci pálos kolostor területén, ahol tisztázta a káptalanteremhez kapcsolódó perjeli kápolnák helyét és az azokat körbeölelő sokszögű építményt. A precíz régészeti munka során egy kis területen legalább négy építési periódust sikerült Nagy Emesének meghatároznia. Kisebb feltárásokat végzett Gercse és Nyék falu területén is. Régészeti kutatásai nem szorítkoztak csak a főváros területére. 1957-ben az ozorai ferences kolostor, 1960-ban a Zala megyei egervári vár, 1960 és 1966 között pedig a kaposszentjakabi bencés apátság területén végzett feltárásokat. Közben 1963-ban munkahelyet változtatott, és 1978-ig a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott, mint a középkori osztály vezetője. 1964-1969 között az esztergomi királyi vár feltárását irányította. Esztergomi kutatásait „Az esztergomi királyi vár története (Régészeti kutatások 1934-1969)" című kandidátusi értekezésében foglalta össze, melyet 1986-ban Emese Nagy wurde am 4. August 1926 in Debrecen geboren. Sie absolvierte 1950 an der Philosophischen Fakultät der Universität Lóránd Eötvös auf dem Fach Archäologie. Ihr Interesse zeigte sich in die Richtung der archäologischen und geschichtlichen Erforschung der Andenken der Architektur, sie studierte die Techniken des mittelalterlichen Bauwesens, sowie die arbeitsorganisatorischen Fragen der Zeit. Sie arbeitete im Historischen Museum der Stadt Budapest zuerst zwischen 1949-1963 als Museologin, beziehungsweise als wissenschaftliche Sekretärin. In die, von László Gerevich geführte Freilegungsarbeit des mittelalterlichen königlichen Palastes aus Buda schaltete sie sich im Jahre 1949 ein. sikerrel védett meg. Sajnálatos, hogy ez az alapvető fontosságú munka mind a mai napig nem jelent meg. Nagy Emese 1978-tól 1987-ig a középkori osztály vezetőjeként ismét a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa lett, ahol olyan elődök nyomdokába lépett, mint Kumorovitz L. Bernát és Kubinyi András. Természetéből adódóan nyugodt, megfontolt vezetője volt egy évtizeden keresztül a Budapesti Történeti Múzeumnak, munkatársai szerették és tisztelték. Ő kezdte el a középkori osztály tudományos kollektívájának fiatalítását, a vezetése alatt idekerült munkatársak ma már a középgenerációt alkotják. A sors kegye folytán megadatott Nagy Emesének, hogy nyugdíjba vonulása előtt még egyik fő szervezője legyen a méltán nagy sikerű, 1987-es Zsigmond-kiállításnak, melyet a Budapesti Történeti Múzeum az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjával közösen rendezett 1987. V. 29.-XI. 8. között. A Vármúzeum földszintjén megrendezett kiállításhoz hozzákapcsolták a középkori királyi palota romterületét is, nevezetesen a gótikus nagytermet és a dongaboltozatos pincét. A kiállítás katalógusát máig alapműként használja a magyar középkorral foglalkozók széles tábora. Nagy Emese 1987-ben nyugdíjba ment, a Budapesti Történeti Múzeummal azonban nem szakadt meg a kapcsolata. Mint a palotai kőanyag legjobb ismerője megírta „A budavári középkori királyi palota épületeiről származó kőfaragványok lelőhelyek szerinti feldolgozása" című összefoglalót, jelenleg pedig „A budai középkori királyi palota építészeti töredékeinek formai-tipológiai, kronológiai beosztásáról és értékeléséről" című többkötetes tanulmánysorozatán dolgozik, amelyben a formai-tipológiai katalógus teljes gótikus része elkészült már. Reméljük, hogy mielőbb könyv formájában is napvilágot látnak e munkák. További jó egészséget és még sok eredményes munkával töltött évet kívánunk Nagy Emesének. Bencze Zoltán Im Rahmen dieser Tätigkeit arbeitete sie in den Gewölberäumen I-IL, im Mordgang, im südlichen Kleinhof im Wintergarten, oder Orangerie, beim Újvilág Tor, im inneren Teil der Rondelle, auf dem großen Hof in der Umgebung des Stumpfturmes und nördlich von der Statue des Eugen von Savoyen. Über ihre Forschungen im Palast erschien 1955 ihre Studie mit dem Titel "Der Frisch Palast des Königs Sigismund in der Budaer Burg". Beginnend mit der Zweiten Hälfte der fünfziger Jahren nahm sie in der Freilegung und archäologischer Erforschung der Wohnhäuser und Baudenkmäler des Budaer Burgviertels teil. Im Herbst des Jahres 1958 arbeitete sie an den EMESE NAGY 15