Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - H. Gyürky Katalin: Az ablakok üvegezéséről és az ablaküvegfestményekről a középkori Magyarországon 267-290

ez a levélforma a „szőnyegstílus"-ban elő szokott fordulni méghozzá elég gyakran. Ez a levélforma (egy ágon három levél) található a Klosterneuburg kerengőjében lévő ablakon, amely Krisztust az írástudók társaságában ábrázolja, és 1330 körül készült.

38 A „szőnyegstílus"-hoz tartozó díszítőelemek környezetében tehát ez a részlet csak így oldható fel. Ez a levélforma a korabeli használatban három levél összekapcsolásával volt népszerű. Erre mutat egy svájci freskón lévő hasonmása: Ziefen plébániatemplomában az 1330-1340 között készült Utolsó vacsora freskó szegélyén is ez a minta látható.

39 A szövegünkben 1—6-ig sorszámozott díszítőminták nagyon jól azonosíthatók az ún. szőnyegstílus elemeivel. Viszonylag könnyen korhatározható darabok még akkor is, ha nem az üvegablakfestmények klasszikus technológiájával készültek, hanem részleteiben csak utánozták azt. Mivel a középkorban még nem tudták az üveget nagy táblákban előállítani, feltételezhető, hogy itt is egy előrajzolt kompozíció szerint szabták ki a különböző színű üveglapokat, de csak a legfontosabb, figurális részletek színeinek elválasztására fordíthatta figyelmét festőnk, és nem bíbelődött a díszítőminták aprólékos szétválasztásával. Azokat csak festette. Figurális festményrészlet nem maradt, de az íves keretdarabok tanúsítják, hogy itt is - a szokás szerint - a figurális ábrázolást kiemelték az alapból. Van még egy töredékünk, amelyik figurális ábrázolást bizonyít. Ez egy glória két töredéke (BTM 96.52.30., 7-1. kép). A két töredék külső körívének sugara 7,5 cm. A küllők a kör középpontja felé tartanak. Hasonlóképpen ábrázolták egy korai román üvegablakon az ausztriai Steinben

40 és Strassburgban, a Münster déli oldalhajójában lévő ablakon a gyermek Jézust tartó Mária feje körül.

41 A „konzolos pince" üvegablakleletei között elkülönítettünk egy másik, nagyobb csoportot. Ezek olyan töredékek, amelyeken bizonyos jelekből arra következtettünk, hogy tányérüvegekből álló ablaktáblákkal voltak kapcsolatban. Például három kis töredék volt levél- és virágmintával, amelyeken a díszítés 2 mm vastagságú, fehérrel festett körív külső oldala mentén helyezkedett el (9. kép). Véleményem szerint a festett köríven belül ólomkeretbe foglalt tányérüveg helyezkedett el. Sajnos egyik töredékről sem lehet megállapítani, hogy a tányérüvegek között háromszögű vagy négyszögű volt a díszített síküveg. Feltételezésünket leginkább a margitszigeti, domonkos apácák kolostorából előkerült

42 töredékek egy épen maradt darabja (15. kép) igazolja. A három kis töredék (BTM 96.52.15-17.) a szőnyegmintás csoporthoz hasonlóan a fehér festékkel festett alapból rajzolódott ki. A technológia tehát azonos, de a levélrajzok lágyabbak. Hasonlóságot csak az egyik töredéken lévő háromlevelű lóhere mutat a szőnyegstílusnál tárgyalt keretminta (2. típus) némely töredékén az „ékkövek közé" elhelyezett inda- és lóheremotívummal hasonlóságot. A töredékeken lévő festett kereten belül, az ólomkeret figyelembevétele mellett, az egyiknél 6 cm, a másik kettőnél 8-8 cm átmérőjű ablaktányér képzelhető el, s ezek a méretek igazolható, valós méretek a régészeti leleteinknél. Mielőtt folytatnánk a konzolos pince és a királyi palota területén más lelőhelyen talált festett ablaküveg-töredékek ismertetését, kis kitérőt kell tennünk. A budai palota területén a legkorábbi ablaküvegleletek - mint az előzőekben már említettük - síküvegek. A legkorábbi kerek tányérüveg töredékben az északkeleti kaputorony mellett ásott kutatóárok 5-6. rétegéből került elő.

43 A kaputornyot Zsigmond korában, a XV. század elején építették, és a kutatóárok említett rétegeiben Anjou-kori épületbontásból származó, XIV. századi leletanyag volt. Más XIV. századi (velencei) üvegtöredékek között került elő a tányérüveg kis töredéke. A palota területén és a budai polgárvárosban ennél későbbi lelőhelyről igen sok tányérüveg került elő, melyekről üvegkatalógusomban

44 részletes jegyzéket készítettem. A legkorábbi tányérüveg-töredék országos viszonylatban a Tolna megyei Váralj a-Várfőn került elő Miklós Zsuzsa leleteként.

45 Ez a XIII. századi vár a század végén már elpusztult. Az itt előkerült kis töredék kristályüveg minőségű, velencei üveg volt, 11 cm átmérőjű. A velencei ablaküvegek laposak, szemben a későbbi - egészen más minőségű - ablaküvegekkel, amelyeknek a közepén a megvastagított gyűrű középpontjában kis mélyedés, „köldök" található, amiért „köldökös üvegnek" is szokták nevezni. Ezeket már Magyarországon is előállították - bár tudunk németországi importról is.

46 A velencei ablaküvegeknek tömör, míg a más fajtáknak visszapödrött, üreges a széle. A méretük is más. A velencei tányérok nagyobbak. A „konzolos pincében" talált nagy mennyiségű ablaktányér között van 9,6,11,13,14 cm átmérőjű. A Margitszigeten előkerült velencei tányérüvegek 10,5 és 12,7 cm átmérőjűek. Ugyanitt a romlott - feltehetően hazai - üvegek átmérője: 8,1 cm. A budai királyi palota LIV. gödréből előkerült romlott üvegek átmérői: 8,4 cm, 9,8 cm és a legnagyobb 9,9 cm volt, ami pedig a XXX. gödörből került elő, annak átmérője 8 cm. Az erősen plasztikus üvegtányérokon romlatlan állapotukban sem lehetett átlátni, csak a fényt eresztették be. A kerek ablaktányérok közeit kitöltő háromszögeket közönségesen eltört, kerek üvegekből vágták ki. Amikor a tányérok közé díszített síküveget helyeztek, az már igényes kivitelezésnek számított. A margitszigeti apácakolostor esetében feltételezhető, hogy a festés éppen azt a célt szolgálta, hogy az üvegen ne lehessen átlátni. Máshoz ezzel is a díszítést kívánták megvalósítani. Az ozorai várkastélyban például a tányérüvegek közötti felületeket zöld színű üvegek töltötték ki.

47 Ilyen díszítésre utaló nyom volt Budán a konzolos pince leletei között egy sötétkék szegélydarab (BTM 96.52.38.). Az ilyen ablaktáblák összeállítása nem igényelt művészt. A tányérüvegekből készült ablakok csak mesterségbeni tudást igényeltek, és ezért szélesebb körben alkalmazták őket. A középkori templomokban sem volt minden ablak festett. A tányérüvegekből álló ablakok templomi és világi célokra egyaránt készültek. Erről később még bővebben szólunk. Tányérüvegek közötti teret kitöltő elem volt minden bizonnyal növényi indákkal díszített töredékünk (10-3. kép). Hasonlít a margitszigeti töredékekhez (BTM 96.61.2.) (15—5. kép). Analógia teljes hiányában nem dönthető el pontosan, miként nézett ki az az ablak, amelyhez a következő töredékek tartoztak (11. kép) (BTM 96.52.18-29.; 96.61.6/an;). A töredékeken levélminta látható, sajnos mindegyiken csak a levelek gömbölyű végződése. Némely töredéken kettő, sőt három ilyen végződés látható egymás közelében, amelyből következik, hogy egy száron vagy indán elhelyezkedő levelekről van szó. Ilyen ábrázolásra több példa is van olyan üvegfestményeken, amelyek a XIV. század közepe után készültek. Ugyancsak a hátteret töltik ki. Az inda és levelek már nem egy geometrikus, hanem inkább egy naturális ornamentikát képvisel271