Budapest Régiségei 32. (1998)
TANULMÁNYOK - H. Gyürky Katalin: Az ablakok üvegezéséről és az ablaküvegfestményekről a középkori Magyarországon 267-290
nek. A festés technológiája azonban nálunk még mindig az előző stílushoz hasonló, azaz a levelek hátterét festették. Széles ecsetnyommal festették körül a levelek körvonalát, ezen túl pedig a felületet rácsmintával festették le. Mindez fehér színnel történt. Itt tehát nem az emberi alakok hátterét töltötte ki a leveles ág vagy inda, hanem az egész adott felületet ornamentálisan díszítették. Ehhez a csoporthoz sorolhatók azok a töredékek, amelyek önálló, kereteit egységek, és keretelésük homorúan ívelt oldalai miatt azt is fel lehet tételezni, hogy kerek ablaktányérokhoz illeszkedtek. Ezeknek a töredékeknek is romlott a felszíne - amelyről természetesen nem tudjuk, hogy színes volt-e vagy színtelen. A két felület alatt azonban minden egyes töredéknél színtelen üvegréteget, illetve halványkékes vagy halványzöldes árnyalatú, színezetlen üveget találtunk. Ezért ez az ablak a színtelen üvegen fehér festéssel csipkeszerű lehetett - természetesen csak abban az esetben, ha felületi rétegei is színtelenek voltak. Ennél az ablaknál - amint az a töredékeken látható - nem csupán az ablaktányérok közötti kis síkfelület lehetett a díszített, hanem a síküveg nagyobb területet foglalt el. Töredékeink között vannak szegélyrészletek is. Távoli analógiaként olyan példákat lehet említeni, amelyek még az ún. „szőnyegstílus"-ból valók, amikor a háttér egy részletét tányérüvegekhez hasonló sokszögletű üvegsejtek összekapcsolása alkotja - például Erfurtban, a ferencesek templomában, a Simon lakomáját ábrázoló ablakfestményen (1230-1325). 48 Heiligenkreuzban, a szentély Sámuel prófétát ábrázoló ablakán az alakos ábrázolás hátterében kerek ablaktányérokból és azok közeiben elhelyezkedő négyzetlapokból Összeállított szőnyegminta van. 49 Az előbbi és az utóbbi esetekben is ezek a lapocskák festettek. Természetesen két különböző technika alkalmazásáról lehet szó, amennyiben a síküveg lapokat az előrajzolt ábrázolás szerint kivágták, míg a kerek ablaktányérokat vagy a sokszögletű üvegsejteket formába fújva, tömegesen állíthatták elő. Ily módon talán nem is lehet egyik vagy másik technikának időben elsőbbséget tulajdonítani, csupán ez utóbbi arra is alkalmas volt, hogy leegyszerűsítse és sokkal általánosabbá tegye az üvegablakok alkalmazását és elérhetővé tegye egyre szélesebb rétegek számára. A rácsmintás hátterű, levéldíszes töredékekkel kapcsolatban még meg kell jegyezni, hogy a levélrajzok nem egyformák, kétfajta típusuk van. A „konzolos pince" leletei között van két kis töredék (BTM 96.61.19.), amelyeknek megvastagított pereme egy sokszög tompaszöget bezáró két oldala. A perem megvastagított. A töredékek keresztmetszetben két összehajtott réteget mutatnak meg, és azt, hogy a darab enyhén íves: a hátoldal domború volt, az előlap homorú, és itt mutatkozik meg erőteljesen a perem. A darab (az összehajtott rétegek következtében) meglehetősen vastag, és így beilleszthető a legkorábbi üvegeink közé is (10/1. kép). Több töredékünk van, amelyek olyan kicsik, hogy nem könnyű meghatározni őket. Persze ezek között is van, amelyik emlékeztet valamire. Minden felelősség nélkül hasonlítom két kicsi töredékünket (7., 6-7. kép; BTM 96.61.3.), amelyeknek különlegesen finom díszítése van egy olyan ornamentikához, amelyet ugyancsak a „szőnyegstílus "-ban, a medalionokban kiemelt figurális ábrázolások hátterében lehet egyes esetekben látni. Például Erfurtban, a ferences templomban lévő ablakon Szent Ferencet III. Honorius pápa előtt ábrázoló jelenet hátterében (1230-1235). 50 Olyan apró és finom rajzolat látszik töredékeinken, hogy nehéz elképzelni, hogyan festették csak a hátterét. A festéknek itt már nincs más nyoma, csak az üveg felmart felszíne. Messziről már szinte nem is látható finomságú díszítés. A konzolos pince üvegleletanyagából van néhány töredék, amely az előző darabokkal szemben ellentétes technikával készült, amennyiben nem a díszítés alapozását festették ki vékonyan fehér festékkel, hanem magát a motívumot rajzolták meg vastag fehér ecsetvonásokkal (11-13. kép). Ebből a fajtából csak néhány darab maradt. Olyan kevés, hogy ennek alapján analógiát sem lehet találni. Egyelőre a koruk is meghatározhatatlan. Van azonban egy igen érdekes töredék. Mielőtt azonban ezt bemutatnánk, ismertetnem kell néhány más töredéket, amelyek a királyi palota ásatásakor, a palota területén (pince) kerültek elő. Korábban már publikált leletekről van szó 51 (10/5. kép). Ezek a csúcsíves keretbe foglalt tipikus, gótikus levélformák minden kétséget kizáróan későbbiek, mint az ún. szőnyegstílushoz tartozó töredékek. Technikájuk is különbözik azokétól. Kémiai vizsgálat nélkül, pusztán szemrevételezés alapján úgy látszik, hogy a fehérrel festett díszítmény alatt van egy elsődleges festés, amelynek a színe ma már elbarnult, eredeti színe egyelőre nem ismert. Ez a kétrétegű festés jelentkezik egy töredéken a konzolos pincéből. Itt még 3 réteg is felfedezhető. A töredéken lévő ábrázolás egy korona részlete (7/3. kép). A koronát ablaküvegfestményen többféleképpen is ábrázolták, de ehhez hasonló ábrázolás is gyakran előfordul kb. a XIV. század közepe és a XV. század első fele közötti időben. Mellékelt képünk (14. kép) az ausztriai Weitenből származó, Szent Katalint ábrázoló üvegfestmény részlete 1390-ből. 52 Példának hozhatnánk fel ezenkívül egy üvegfestmény ábrázolását Salzwedelből és egyet Erfurtból a XIV. század közepéről. Egy Madonna sugárkeretben jelenik meg egy Halberstadtban található üvegfestményen (8. kép). Ezt 1420-ra határozták meg. 53 Ez az ábrázolásforma is nagyon gyakori üvegfestményeken. Nekünk is van egy töredékünk sugárkeret részletével (7/2. kép), ezért érdemes még egy-két példát említenünk a halberstadtin kívül. Előfordul Strassburgban is 1474-ben vagy Lautenbachban 1486-ban. 54 Mivel mindhárom részlet (7/1-3. kép) a halberstadti Madonnán együtt is előfordul, feltehető, hogy összetartoznak, és hasonló ábrázolás részei. Visszatérve koronarészietet ábrázoló töredékünkre, ennél a koronát egy - ma már megbarnult - alapra festették fehér színnel, de a korona liliomainak közepét egy harmadik - az alapnál sötétebb, ugyancsak megbarnult - színnel festették meg. Ugyancsak többrétegű festés állapítható meg a királyi palota „pince" jelzésű lelőhelyéről származó - már ismertetett -, gótikus levéllel díszített töredékein (10/5. kép), valamint egy töredéken a margitszigeti domonkos apácák kolostorából (15. kép). Ez a festésmód nem engedte át a fényt. Alkalmazásának célját egyelőre nem ismerjük. Láthatjuk tehát, hogy a konzolos pince betöltésébe meglehetősen vegyes korú üvegleletek kerültek bele. Egyesek a XIII. század második felétől 1340-ig terjedő időszakból valók, mások későbbi - már gótikus - stílusúak, és vannak töredékek, amelyek a XV. század végénél, illetve a XVI. század elejénél korábbiak nem lehetnek. Ajánlatos ezt a vegyes korú leletanyagot is figyelembe venni, amikor 272
