Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - Garády Sándor: Buda középkori és újkori vízművei, különös tekintettel a Svábhegy-Városkút kutatására 245-265

GARADY SÁNDOR BUDA KÖZÉPKORI ÉS ÚJKORI VÍZMÜVEI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SVÁBHEGY-VÁROSKÚTKUTATÁSÁRA ELŐSZÓ Garády Sándor

2 kéziratban megmaradt és nyomtatásban most publikálásra kerülő művét 1938-ban kezdte írni a svábhegyi vízművek 1937-es feltárása után. Szándéka szerint azonban nemcsak ennek az ásatásnak az eredményeit akarta ismertetni, hanem egy összefoglaló munkát tervezett Buda középkori és kora újkori vízműveinek történetéről. Ehhez komoly levéltári kutatásokat is folytatott.

3 Ma már nem lehet megállapítani, hogy meddig jutott el a feldolgozásban, mert a kézirat

4 töredékes állapotban került 1977-ben az adattárba. Eredetileg fotók és Garády saját kezű rajzai tartoztak még hozzá, de ezeknek sajnos nyoma veszett. Annak ellenére, hogy Buda vízellátásának másik módozatáról, a dunai, emelőszerkezetes vízművekről szóló részből csak igen kevés maradt fenn - valószínű, hogy eredetileg sem fejezte be a szerző -, úgy gondolom, a kézirat megjelentetése fontos, hiszen alapvető forrásmunkáról van szó, amely teljes egészében tartalmazza a svábhegyi középkori vízmű ismertetését annak XVIII. századi utóéletével együtt. A hiányzó rajzokat az ásatási dokumentáció összesített rajzos tábláiból vett részletekkel próbáltam rekonstruálni. Mivel ezek is Garády Sándor eredeti rajzai, a feliratokat, régies voltuk ellenére, igyekeztem megőrizni. A fényképeket a BTM középkori osztályának fotótárából válogattam ki azok közül, amelyek Garády működése idején készülhettek. A dolgozatban vannak olyan részletek, amelyeket a szerző korábbi élő előadásainak anyagából ollózott. Ezeknek a szófordulatait, bár nem igazán illenek egy nyomtatásra szánt szövegbe, mégis meghagytam, mert ez a fajta szöveghűség nem von le semmit a cikk szakmai értékéből. A Kiscelli Múzeum iratanyagai között 1926—27-ből fennmaradt egy levelezés,

5 melyben a Svábhegy alján, a vízművek tulajdonában lévő Béla király kútjánál beépített román kori pillérfejezetet

6 (1. kép) kéri a Fővárosi Múzeum a halászbástyái lapidárium számára. Az I. kerületi elöljáróság engedélyezte is, hogy a múzeum kiszedje a forrásház falából azzal a kötelezettséggel, hogy illően pótolja a kő helyét. Az eredeti, 1926-os állapotról fennmaradt egy fotó, amelyből kiderül, hogy a kérdéses kő a kútház ablaka fölött szolgált szemöldökkőként (2. kép). A pillérfejezet származásának kutatása indította Garády Sándort arra, hogy 1937-ben elkezdje ásatását a Városkút környékén. Ennek eredményei ma már pótolhatatlan dokumentumok, hiszen például az alsó kútház a második világháború alatt megsemmisült, a régészetileg védett lelőhelyet megkurtították, építkezésekkel az addig bolygatatlan területek jó részét elpusztították. Csak a forrásház 1973-as helyreállítása előtt folyt itt kisebb hitelesítő ásatás Zolnay László vezetésével. A budai vízművek összefoglaló monográfiája azóta sem készült el, de számos cikk jelent meg, mely Buda vízellátásával foglalkozik. Úgy gondolom, hogy ezeknek a szintézisre törekvő munkáknak az alapján nem lenne helyénvaló Garády Sándor sokkal korábban keletkezett, be sem fejezett dolgozatához kiegészítő megjegyzéseket fűzni. így csak arra szorítkozom, hogy lábjegyzetben felsoroljam azokat, melyek érintik a svábhegyi forrásokhoz kapcsolódó vízvezetéket is,

7 Garády kéziratának ismeretében és kutatásainak eredményeit felhasználva. GYURICZAANNA A székesfőváros megbízásából és áldozatkészségéből 1937. év őszén a Svábhegyen, főleg a Városkút környékén végeztünk ásatásokat. Az ásatások célja elsősorban annak a kolostornak és templomnak, helyesebben maradványainak felkutatása lett volna, amelynek meglétéről egyrészt a Városkúti forrásház falába falazott faragványok, másrészt egy budai polgár XVIII. század eleji följegyzései tanúskodnak.

8 A faragvány okról egy ideig az a vélemény járta, hogy a Szép Juhásznénál volt pálos kolostorból valók. Ennek azonban ellene szól, eltekintve az egyik faragott kő több métermázsás súlyától (kb. 3,4 q) és a nagyobb távolságtól (légvonalban kerek 3,8 km) éppen ennek a faragványnak a kora, a XIII. század eleje. A Szép Juhászné táján volt Szt. Lőrincről elnevezett pálos kolostort és templomot ugyanis a XIV század elején kezdték el építeni. Ez a faragvány alighanem kapubéllet fejezete (1. kép). Falombozat között egymásba fonódott nyakú madarak, s egy kéttestű, közös fejű szörnyeteg a főalak, amelyhez oldalt egyegy emberalak csatlakozik. A kő mindkét vége le van törve, s így az emberalakok alig vehetők észre. A bal oldalinak bal keze az egyik madár lábát fogja. E torz alakok a késői román, helyesebben átmeneti stílusnak kedvelt motívumai. így például a zsámbéki premontrei templom oszlopfőin is ilyenek vannak. Ezek azonban jóval szabatosabb munkájúak. A faragványok között van egy a forrásablak alatti -, amelyből joggal következtethetünk arra, hogy a keresett templom háromhajós volt. A forrásház ablakánál jobbra és balra is látható egy-egy faragvány, de XIV századbeli pillérlábazat (3. kép). Ugyanilyet a forrásház északi oldala mellett is kiástunk (4. kép). A rendelkezésre állott kutatási területen a sejtett templom és kolostor nyomaira nem sikerült ráakadnunk. Azok alighanem vagy valamely szomszédos magánterületen, vagy inkább a Normafa és Eötvös út között, a víztorony közelében lévő 9193/43-45 régi hrsz. telkek valamelyikén rejtőznek. Ez 245