Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - Garády Sándor: Buda középkori és újkori vízművei, különös tekintettel a Svábhegy-Városkút kutatására 245-265

utóbbi föltevés egy régi térképen alapszik, amelyen e hely tájékán romok vannak. E romok helyett azonban a Városkút forrásháza és kútháza közötti területen különböző falak, tégla- és kőárok, valamint fa csővezeték nyomaira akadtunk. Azonkívül egyrészt a forrásházból, másrészt alóla kiinduló boltozott föld alatti folyosóra, amelyek vízgyűjtőkül szolgáltak (1. rajz). A forrásház és a belőle kiinduló folyosó többé-kevésbé ismeretes volt. Miután azonban a levezető cső eldugult, helyesebben gyökér nőtt bele, a víz a folyosó legelején mintegy 60 cm magasra emelkedett, és a száraz lábbal való közlekedést lehetetlenné tévén, annak terjedelme feledésbe merült. Voltak a helybeliek között, akik azt állították, hogy messze benyúlik a hegybe. A folyosó egyébként 1,23 m széles és a boltív tetőpontjáig 1,80-1,87 m magas, tehát, a benne megduzzadt víztől eltekintve, kényelmesen járható (2. rajz 3.). Eleintén mi is csak vízálló csizmában tudtunk behatolni és megállapítani terjedelmét. Amint az az alaprajzon látható, a forrásháztól megtört irányban kerek 18 méternyire nyúlik a hegybe, és a végén két egymástól fallal elzárt helyiséggé szélesedik. A belső helyiségből a padlótól a mai talajszintig mért 5 méter magas körmetszetű 0,80 méter átmérőjű szellőzőakna nyúlik föl (5. kép). Meglelvén a lefolyását, a lefolyócsőbe benőtt fa gyökerét eltávolítottuk, mire a víz lefolyt és a folyosó száraz lábbal járható lett (4. rajz). Feneke faragott kőlapokkal van borítva, amelyekbe a folyosó falába vágott nyíláson át több helyről kicsorgó víz elvezetésére kerek 5 cm mély, félkör alakú csatornák vannak bevésve. Az ellenfalak faragott kövekből, az enyhe csúcsíves boltozat téglából készült. Az ellenfalak vastagsága a szivárgókon át mérve 0,65-1 méter között váltakozik, sőt egy helyen 1,5 m-t is elér. A fenekébe mélyítve 5 iszapfogó medence van. Ezeket iszappal telve találtuk, sőt a folyosó fenekét is vékony iszapréteg borította. Ezt természetesen eltávolítottuk. A belső helyiségek téglából készült dongaboltozattal fedettek. Magasságuk a belső bolttetőig (intradosa) mérve 2,97 méter (a külsőé), illetve 2,85 méter (a belsőé). A belső helyiség boltozata középen egy 0,95 m széles, 0,20 m vastag, befelé álló bordával van megerősítve (2. rajz 1-2.). A boltozatok vastagságát - tekintettel arra, hogy a számbavehető bontási munkálatokkal járt volna -, nem állapítottuk meg. A belső helyiség boltozatán a tetőponton SZI betűből álló, korommal rajzolt monogramot találtunk (3. rajz). A folyosó közepe táján befelé haladva, balra egy 0,8 m hosszú elágazás van. Ezt valószínűleg az ott levő forrás jobb foglalása miatt készíthették. Nem lehetetlen, hogy valamikor hosszabb volt. A forrásház előtt ásott kutatógödörben több, nagyobbrészt terméskőből készült falra akadtunk. Ezek a falak tulajdonképpen két egymástól elkülönített csoportra oszlanak. Az egyik csoport a délkelet felé eső, amelynél a faragványok 1,94-1,94 m nagyságú teret zárnak le. E falak vegyesen kőből és téglából mészhabarcsba rakva készültek. Alsó részükben középkori, a felsőben újkori téglák vannak a falazatban (6. kép). E falak egyike a forrásház alá látszik nyúlni. Erről azonban a forrásház veszélyeztetése nélkül nem győződhettünk meg. A falmaradványok második nagyobb csoportja a gödör északnyugati felébe esik. Itt nagyobbrészt agyagba rakott falak kerültek elő, de annyira összevissza ágazóan, hogy egyrészt azért, másrészt mert nagyobbára agyagba rakottak, alig különíthetők el egymástól. Északkelet felé függélyesen levert pallókból készült szádfal határolja e falakat. E szádfal mentén a falak egy négyszögű tért látszanak bezárni. Valamikor talán víztartó medence volt. Ennek ellenkező oldalán egy négyszögű keresztmetszetű cölöp és melléje vízszintesen elhelyezett palló, ugyancsak egy szádfal nyomai. Mélyebbre e helyeken a mindenütt feltörő víz és a talajcsuszamlás volta miatt nem tudtunk behatolni. E farmaradványcsoportnál négy különböző magasságban fekvő vízvezető csatorna nyomaira akadtunk. Ezek közül az egyik a keresztszelvényű középkori téglákból készült (7. kép). A téglák mérete átlagosan 24x17,5 cm. E csatorna egy darabkáján újkori téglákkal van lefedve, egyébként fedetlenül találtuk. Belső szélessége 19 cm, belső magassága három fekvő téglaréteg, kereken 17 cm. Érdekes, hogy az oldalfalak téglasorait rézsútosan széjjelhúzva találtuk meg. Bizonyítéka ez annak, hogy valamikor talajmozgás, földcsuszamlás volt e helyen. A többi három vízvezető csatorna kövekből készült. Ezek közül a már említett téglacsatorna alatt volt az egyik, valószínűleg a legrégibb. Jobban kiásni a téglacsatorna lebontása nélkül nem lehetett. Feneke 1,1 m-rel mélyebb a téglacsatornáénál. A másik két csatorna magasabban fekszik. Ezek egyikének belső szélessége 0,32 m, a külső 0,85 m, magassága ismeretlen, mert az oldalfalakból csak egy réteg kő maradt meg, a lefedésből semmi (8. kép). E csatornának kiásott végéhez közel (D pontnál) egyes ottani lakosok szerint kútnak kell lennie. Erről azonban az ott lévő fa és a Béla király útja miatt nem győződhettünk meg. A másik csatornának egy darabon megmaradt a boltozata is, amely csúcsívben rakott kövekből áll. Belső szélessége 0,5 m, az oldalfalak magassága 0,30-0,35 m, az egész nyílás magassága a bolttetőig 0,45-0,50 m. Az oldalfalak agyagba rakottak, a boltozat mészhabarcsos Duna-homok. E nagy kutatógödörben lévő falakról áttekintő képet nyújt a következő fénykép. Balra a forrásház sarka, tőle jobbra a G2H2 csatorna két fala és az azokat keretező fal, középen a háttérben a téglacsatorna, mögötte a Béla király útja (9. kép). A forrásház sarkainál közvetlenül egy kútnyílás (10. kép). Ez nem egyéb, mint az alsó folyosó egyik lejáróaknája. Ugyanezt jobban láthatjuk a következő képen. Ennek az aknának a felső nyílását egy mészkőlap zárta el, és e fölött még egy mintegy 30 cm vastag földréteg takarta úgy, hogy egyáltalán senki sem tudott létezéséről. A nagy kutatógödör ásása közben úgy bukkantunk rá, hogy e helyen zúgó hang hallatszott. Kutatván a hang okát, megtaláltuk a lejáróakna falának külső oldalát. Ez aknából két irányban fülke, két irányban pedig folyosó nyílik. A folyosók egyike az akna szélétől 1,2 m távolságban a forrásház alá, másika ellenkező - ÉK-i irányban 9,85 m-re, a másik lejáróaknáig nyúlik. Első alkalommal nem lehetett végigmenni rajta, mert térdig érő iszappal volt tele. Ez a folyosó keskenyebb a felsőnél, csak 0,73-0,75 m széles. Magassága 1,55-1,63 m közt váltakozik. Köríves dongaboltozattal van befedve (2. rajz 4.). Teljesen faragott kövekből épült, kivéve a fenekét, amely lapjukra fektetett újabb kori (XVIII-XIX. századi) téglákkal van teknőszerűen bur246